Csinszka töltőtolla

Zeke Zsuzsanna irodalomtörténész előadása az Ady Emlékmúzeumban

2019-04-26 15:00

 

„Az Ady verseket, mint tudod nem én írtam, a Márffy képeket, mint tudod nem én festem – de irtózom már mindég olyan várakból tekintgetni a nagyvilágba – ahol legjobb óráimban is csak nemes apród vagyok.”

 

 

A hónap műtárgya: Csinszka töltőtolla - Csinszka kéziratos hagyatéka

 

2019. április 27-én, szombaton , 15 órakor Zeke Zsuzsanna irodalomtörténész tart előadást a az Ady Emlékmúzeumban (Budapest, 5. kerület Veres Pálné utca 4-6).

 

 

Boncza Berta, Csinszka különleges teremtés volt, aki világéletében többre vágyott az apródszerepnél. A magyar és svájci leánynevelő intézetekben nevelkedő, de a családi és társadalmi konvenciók ellen lázadó fiatal lány kezdettől fogva művészi karrierről álmodozott. Mindezt alátámasztja kéziratos hagyatéka. Közgyűjteményekben fennmaradt több mint 600 általa írt és neki címzett levél sorain keresztül betekintést nyerhetünk a csucsai lány mindennapjaiba, barátnőivel folytatott levelezése sokat elárul az Adyval való megismerkedéséről. Olvashatunk Ady Endre katonaság körüli gyötrelmeiről, a Veres Pálné utcai lakás berendezéséről, az Ady szülőkkel való pereskedésről.  A Babitsnak címzett levelek között akad, amelyet darabokra téptek, de mégsem semmisítették meg. A cselédlánynak küldött levelezőlapok bemutatják a Márffyval való közös külföldi utakat, festménykiállításokat. Miközben Csinszka Márffy Ödönnek írt levelei nem maradtak fenn, addig a Márffy családjának vagy közös barátaiknak címzett levelekből számos akad a gyűjteményekben olykor egy-egy mellékelt fotó társaságában. A többnyire irodalmi igénnyel megírt levelei a költő, majd a festő feleségeként is a legfőbb művészi kifejező eszközei maradtak.


Csinszka Márffy feleségeként pepita borítású, csíkos füzetekbe írta memoárjait életéről és visszaemlékezéseit Adyról. 1919-ben kezdett munkájához, majd hosszabb-rövidebb kihagyásokkal folytatta. Többször átírta, újraírta a már elkészült szövegrészeket. A füzetek többségében Csinszka saját gyerekkoráról, csucsai éveiről, Adyról írt. Irodalmi hagyatékaként képzelte el a memoárjait, noha csak egy kézírásos példányt tervezett belőle és nem akarta megjelentetni. Halála után Márffy Ödön kérésére Kárpáti Aurél sajtó alá rendezte, 1937-ben fejezte be, majd az eredeti kéziratot és a legépelt példányt visszaadta Márffynak. Csinszka önéletrajza és levelei. Sajtó alá rendezte: Kárpáti Aurél, 1937. lett volna az elkészült mű, de nem jelent meg, 1990-ben Csinszka Életem könyve címmel adták ki, de ekkor már nem a Kárpáti-féle szöveget.


Csinszka levelei, memoárjai nemcsak magánéletének dokumentumai, hanem egyben párhuzamot, átjárást is engednek a verseihez. Vallomás a csodáról című memoárja egyben egyik Adyról szóló versének a címe is. A memoárokban többször esik szó versírásról, megírandó szövegek vázlatát olvashatjuk egy-egy füzetlapon, versrészleteket, teljes vers szövegeket rejtenek magukban. Versei tárgyalásakor elkülöníthetők a versként megírt levelek, a rajzokkal illusztrált versek, ahol a rajz és a szöveg szorosan összetartozik, de ennek kombinációjára is találunk példát. Versei először – még életében – 1931-ben jelentek meg saját szerkesztésében. 25 verset szánt akkor a közvéleménynek, noha sokkal több megírt versre találni utalást. A leveleit, memoárfüzeteit, a korabeli sajtót, közgyűjtemények anyagát átvizsgálva jelenleg 57 db versről tudok, amelyekből Mert a Csodának nincsen párja – Csinszka összegyűjtött versei címmel kötetet állítottam össze 2018-ban a Jaffa Kiadónál.

emlékezet, irodalom, múzeumtörténet
2019-01-30 07:00
digitalizáció, irodalom, konferencia, téma
2018-03-21 10:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00