A MúzeumCafé egy 2019-es számában szubjektív beszámolóban fogalmazhattam meg gondolataimat az évente megrendezésre kerülő Budapest100 programja kapcsán. Akkor a programra „múzeumi szemmel” tekintettem, s megfogalmaztam benne, hogy a KÉK és OSA kezdeményezésére 2010-ben indult közösségi projekt miért lehet fontos akár a múzeumi szakmát képviselő szakemberek számára is, milyen gondolkodást segít elő, illetve egy-egy gyűjtemény, kutatásnak terepet adó intézmény milyen szerepet vállalhat benne.
Tavaly év végéhez közeledve olvashattunk arról, hogy a járványhelyzet következtében hogyan alakul át a külső terekkel való viszonyunk, hogyan válik Budapest a "séták városává", legalábbis ideiglenesen. Magam is tartok városi, várostörténeti sétákat, s résztvevőként, szervezőként, vagy épp önkéntesként több alkalommal vettem részt olyan városi eseményen is, amely a közösség és épített környezet kapcsolatának tudatossá tételét képviseli. Most két aktuális eset kapcsán gondolkodtam el újfent a (fő)város és múzeum párhuzamain, pontosabban azon, hogy városlakóként mennyire tudatosul bennünk az a „gyűjtemény”, amely egyrészt közösségi emlékezetünk és társadalmi identitásunk részét képezi, másrészt pedig tudatos állampolgári jelenlétünk lenyomatát, saját aktivitásunk, városformáló jelenlétünk hatását őrzi.
Fotó a 2018-as Budapest100 egyik helyszínén
Ezek a gondolatok számomra a személyes emlékeket is őrző épület, a Kazinczy utca 55. szám alatt álló, úgynevezett Wichmann-ház és a Disznófő-forrás melletti egykori Disznófő vendéglő kapcsán aktivizálódtak. Az első épületről sok érdekességet olvashatunk Jamrik Levente Falanszter elnevezésű történelmi blogján, aki igyekszik a város változásait őrző részeit bemutatni. Többek között a magyar kártyatörténet, a magyar irodalomtörténet és a magyar sporttörténet szempontjából is fontos emlékeket köthetünk az épülethez. Jelenleg a lebontására vonatkozó tervek okán került újfent látókörünkbe a helyszín. A másik épületről pedig a napokban olvashattunk bejegyzést, amelyből megtudhattuk, hogy a nagyjából 200 éves épület milyen fontos személyek jelenlétéhez kapcsolódott. A jelenlegi állapotromlás miatt sajnos ez is a pusztulás felé tart. Bár ezek az épületek nem köztulajdont képeznek, mégis látnunk kell, hogy a közösségi térben elhelyezkedő emlékpontok szerves részét képezik társadalmi emlékezetünknek.
Az idei Budapest100 fővárosunk rombolások utáni újjáépítésének emlékét idézi meg, s hívja ünnepre azokat az épületeket, amelyek az első és a második világháború és az 1956-os forradalmat követő romok helyén újjáépült város részeivé váltak. Érdemes talán épp ennek az ünnepnek a kapcsán átgondolnunk azt is, hogy városaink jelenlegi átalakulása milyen emlékezetalakító szereppel bír? Ezért fontos körülnéznünk, hogy jelenleg hol épülnek újjá, vagy újra fel történelmi jelentőségű épületek, vagy épp hol esnek ki emlékezetünkből elégetett családi fotókként? Sok-sok példát lehetne felsorolni, hiszen több történeti értékkel bíró épülete városunknak jut hasonló sorsra. Érdemes a Lakatlan Budapest oldalát megismerni ebből a szempontból, akik az elhagyott, funkciót vesztett üres épületek lehetséges használatával is foglalkoznak.
Fotó a Budapest100 egyik helyszínéről, 2018
Múzeumban, gyűjteménnyel és emlékekkel dolgozó emberként fontosnak tartom az ilyen típusú eseményeket jegyezni és felhívni a figyelmet az ilyenkor történő felejtésre, „elvesztésre”, ahogyan érdemes természetesen az emlékek felelvenítését és megtalálását is tematizálnunk. Különös jelentőséggel bír ez egy olyan fővárosban, amely múzeumainak jelentős többsége meghatározó történelmi emlékeket (is) őrző épületben foglal helyet. Hasznosnak tartanék egy olyan eseményt, ahol kifejezetten múzeumaink épületi változásaival foglalkoznánk, ahol az egyes gyűjteményeknek otthont adó tereket, mint az intézményi identitás meghatározó helyszíneket vizsgálnánk, tudatosítanánk és látnánk egymáshoz viszonyítva.
A jövőben város tematikájú cikkekkel szeretném a város egy-egy meghatározó múzeumi épületének helytörténeti és történeti kontextusát - szakértőket is bevonva - bemutatni, ami talán kiindulási alapja lehet egy ilyen beszélgetésnek. Mindemellett pedig minden szakmabeli kollégát buzdítanék arra, hogy kísérje figyelemmel, vagy akár önkéntesként is kapcsolódjon be az idei Budapest100 programjába.
