Ódonságok, újdonságok címmel mutatták be tavaly ősszel a Göcseji Múzeum gyűjteményi gyarapodását azon a tárlaton, amelyet az intézmény külső és belső felújítása előtt rendeztek.
Régen természetes volt, hogy a polgári családok mecénásként támogattak egy-egy kiállítást vagy hangversenyt. Örömteli, hogy ez a hagyomány még mindig él: ma is találkozhatunk olyan személyiségekkel, akik kulturális mecénásként jelennek meg, és adományként nyújtják át családjuk évtizedeken át féltve őrzött kincseit. Ez egy olyan érték, ami nemcsak ahhoz a közösséghez való tartozást erősíti, ahol élnek, hanem örömöt szerez mindazoknak, akik a műtárgyat megcsodálhatják. Köszönet jár tehát mindazoknak a zalaegerszegieknek, akik a múlt relikviáit a muzeológusok rendelkezésére bocsátották, hiszen a felújított múzeumot egy új várostörténeti, életmód kiállítás nyitja majd várhatóan 2019-ben. A bemutatott darabok pedig azt a gyűjteményt is gazdagítják majd.
A szülővároshoz való kötődés első mozzanatait a gyerekkorban kereshetjük. Rengeteg olyan felajánlás érkezett a Göcseji Múzeumba, amelyek ezt az életszakaszt idézik fel. A régi korok játékai kétféle célt szolgáltak. Egyrészt a gyerekek szórakoztatását, képességeik fejlesztését, másrészt bevezette őket a jövőbeli társadalmi szerepüknek megfelelő életmódba. Ezek segítségével tanulták meg a különféle eszközök, szerszámok használatát, megtanulhatták a hozzájuk tartozó munkafolyamatokat.
A kislányok a babák, babaruhák és -bútorok között készültek a későbbi anyaszerepre, a kisfiúk pedig belebújhattak egy katona, vasutas vagy éppen földművelő bőrébe. A különböző korokból származó babák, bútorok és edények nem csupán játékként, hanem kor- és stílusjelző forrásként is sokat jelentenek. Megtudhatjuk általuk, milyen volt volt a polgári és paraszti ízlés, mivel készültek fel a gyermekek az ebédfőzés vagy babaápolás tudományára. A legkisebbek csörgő-zörgő kézbefognivalói, rágókái vagy a hetvenes évek ikonikus gyermekjátékai is helyet találtak a múzeum gyűjteményében.
A múzeumi gyűjtőmunka nem csupán tárgyak és dokumentumok szerzeményezésére irányul, hiszen a legtöbb esetben nagyon fontosak az adott emlék bekerülésének, olykor alakjának, típusának összefüggései, továbbá a hozzá kapcsolódó történet is. De erről egy következő írásomban térek ki.
