A Göcseji Múzeum aulájában féltve őrzött családi ereklyékből nyílt tárlat a Múzeumok Éjszakáján. A kiállítást a város első írásos említésének 770. évfordulója ihlette. Arra kértük a zalaegerszegieket, ha van olyan tárgy a birtokukban, ami kifejezi a városhoz vagy annak kisebb-nagyobb közösséghez való tartozást és ragaszkodást, netán valamilyen kedves családi történet is kötődik hozzá, azt juttassák el hozzánk a múzeumba, hogy a nagyközönség is megismerhesse őket. A felhívásra többen is jelentkeztek, végül tizenkét személy egy-egy érdekes tárgyát vagy tárgycsoportját mutattuk be.
A rendezvényre érkezők megismerhették többek között Balaicz Zoltán polgármester karórájának történetét, Hertelendy Attila zalaegerszegi színművész édesapjának 1972-ben vásárolt Czetka 175-ös motorját, mellyel gyakran vitte fiát óvodába. A villámkiállításon láthatták az érdeklődők a hajdan közkedvelt Kummer kávéház és cukrászda 100 éves süteményes receptkönyvét, Hantos Ferenc cégvezető órás-ékszerész nagyapjának a családra maradt egyetlen ébresztő utazóóráját, Bozsér Erzsébet újságíró birtokában lévő ismeretlen alkotó által készített olajfestményét, ami a Hencz-malmot ábrázolja még a falumúzeum alapítása előtti időkben.
A tárlat egyik mosolyra fakasztó tárgya egy 100 forintos bankjegy volt, amelyet még 1996-ban a Zalaegerszegen kosárlabdázó amerikai állampolgár – Darrell James Anderson - dedikált. A pénz tulajdonosa akkoriban még csak általános iskolába járt, s egyik osztálytársával igyekezett hazafelé, amikor az út túloldalán megpillantották a magas, színes bőrű játékost. Fogadást kötöttek, melyikük mer a sportolótól autogramot kérni. Végül Papp Tamás odafutott a kosárlabdázóhoz, de papír egyiküknél sem volt. Az amerikai a saját laza stílusával belenyúlt a farzsebébe és elővette a 100 forintos bankjegyet, majd ráírta: Darrell 11. A szám az akkori mezszámát jelölte. Tamás eltette és féltve őrizte a mai napig a kedves emléktárgyat és a felhívásunkat olvasva felajánlotta az egy éjszakás kiállításra a bankjegyet a múzeum számára.
A történet itt be is fejeződhetne, de nekünk kiállításszervezőknek eszünkbe jutott, ugyan miért ne keressük meg az amerikait, mi lett vele, hol él, egyáltalán emlékszik-e a történetre. A legkedveltebb közösségi oldalt segítségül hívva felvettük a kapcsolatot Andersonnal, aki jelenleg Houstonban él és edzőként dolgozik. El sem akarta hinni ezt a történetet, pláne azt, hogy a magyar fiú több mint húsz éven át megőrizte a kézjegyét és a dedikációja múzeumba kerül. Nagyon hálásan nyilatkozott és őszinte lelkesedéssel várta a kiállítás sikeréről szóló beszámolónkat, amit meg is osztott ismerőseivel. Barátok és tanítványok tucatja gratulált a sportolónak, aki folyamatosan csak azt tudta írni: „Amazing! Life is amazing!” (Bámulatos. Az élet elképesztő.)
