Méltánylandó, hogy kassai illetőségű kulturális intézmény másodszor dolgoz föl olyan művészeti életművet, jelenséget, amely Magyarországot éppúgy érinti, mint Szlovákiát. Néhány éve Pásztor Péter építész kezdeményezésére a 20. század második felében Kassán és Miskolcon alkotó Oelschläger-Őry Lajos építész vándorkiállítása és nagyszabású monográfiája készült el három nyelven. Most pedig a Kassai Színházi Újság históriáját felelevenítve Eleonóra Blaškova, a Kassai Állami Tudományos Könyvtár kutatója nem csak a város két háború közti bohémvilágáról számol be, hanem a lap szerkesztőjének élettörténete kapcsán egy nevezetes család históriája is kibontakozik a Kassa-Miskolc-Sátoraljaújhely háromszögben. A szintén három nyelven roll-upokon feldolgozott történet május 31-ig a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban tekinthető meg.
A legidősebb Kemenczky Kálmán Miskolcon volt tanár, költő, fordító. 1892-ben született fia jogot tanult, modern szemléletű ügyvédként tevékenykedett a tízes évektől Kassán. 1913-től vesz át a Kassai Színházi Újság szerkesztését. A városban nagy a hagyománya a színház tevékenységét népszerűsítő lapkiadásnak, a 16 lapszámot megélt Nemzeti Játékszíni Tudósítás – magyar nyelven műfajában az első – 1830-31-ben jelent gróf Csáky Theodor buzgalmának köszönhetően. (Reprintjét a budapesti Színházi Intézet adta ki 1979-ben.)
A Kassai Színházi Újság nem műsorfüzet volt, hanem a művészvilág, kritikusok, költők, esszéisták, képzőművészek találkozóhelye a város egy virágzó időszakában. Rendszeres szerzői – mint Köves Illés, Magyarizsépi Isépy Natália, Faragó Ödön, Keller Imre, Palotai Boris – újságírói érzékkel is rendelkező sokműfajú ifjak voltak, akik a színházi beszámolókon túl szépirodalmi kísérleteikkel vagy épp a bohémvilágróló szóló pletykáikkal írták tele a hetilapot. A társaság finoman modern magazinjának grafikái, karikatúrái is színvonalasnak számítottak; a szerzők közül Kontuly Béla vált ismert művésszé. És természetesen bőven közölt a lap beszámolókat a színpadi előadásokról, fényképfelvételeket a társulat tagjairól, valamint mozimellékletet, divattudósításokat és hirdetéseket is közre adott.
Kemenczky Kálmán, a Kassai Színházi Újság főszerkesztője és tulajdonosa 1913-1921
A vándorkiállítás a lap történetének háttereként beszámol a szerzők és szerkesztők életútjáról is. Elsősorban Kemenczky Kálmánéról, aki 1924-ben vásárolt Kassán belvárosi telket, amelyre Oeschlager Lajos műépítész tervei alapján építtette meg tekintélyes házát. A háromemeletes épület földszintjét Csehszlovákia legnagyobb áruházláncának adták bérbe, az emeleteken húga, a Párizsban tanult Kemenczky Erzsébet működtetett új szellemű tánciskolát.
A Kassai Színházi Újság példányai hiányosan maradtak fenn közgyűjteményekben. Számos lapszám a szerkesztő fiának, a Sátoraljaújhelyen élő Kemenczky Kálmánnak a családi archívumából került elő. Ez a sátoraljaúlyhelyi magánház amúgy igazi kincsesbánya: amikor a családot 1947-ben kitelepítették Kassáról, értéket megőrizhette. Az ifjabb Kemenczky Kálmán pedig önszorgalomból folyamatosan dolgozza fel és publikálja a dokumentumokat. Jónéhány hasonló gazdag, a művelődéstörténet szempontjából felbecsülhetetlen gyűjtemény kallódik az országban. Ha egy-egy család közgyűjteményi elhelyezéssel próbálkozik, az adott gyűjtőhely szívesen kiemelne néhány számára értékes dokumentumot, de az archívumok egészének megőrzésétől elzárkózik – a társadalomtörténeti kutatások kárára. Köszönetet érdemel a kassai vándorkiállítás kurátora, Eleonóra Blaškova sajtótörténész, hogy legalább egy fejezet sokrétű bemutatására vállalkozott.
