Sokan sok éve vártuk ezt a júniusi pillanatot: megújult a Szépművészeti Múzeum száztizenhét éves grafikai kiállítótere, és rögtön egy olyan izgalmas időszaki tárlattal jelentkezett, amely párbeszédbe állítja egy világhírű kortárs német művész és egy ötszáz évvel korábban élt velencei alkotó munkáit. A Baselitz X Schiavone. Egymást metsző korok. Kortárs grafikák és reneszánsz rézkarcok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című kiállítás aprópóján Bódi Kingát, a Grafikai Gyűjtemény vezetőjét, a kiállítás egyik kurátorát kérdezem.
2017-ben a kortárs német képzőművészet nagy alakjait bemutató kiállítás-sorozatod harmadik állomásaként (a Günther Uecker- és a Jörg Immendorff-kiállítások után és a 2021-es Gerhard Richter-tárlat előtt) már foglalkoztál Georg Baselitz munkásságával (Baselitz. Újrajátszott múlt). Miért esett most újra rá a választásod? Mi köti össze korunk egyik legjelentősebb és legautonómabb kortárs német képzőművészét Andrea Schiavonéval, a 16. századi Velence egyik izgalmas, de kevésbé ismert mesterével?
A Szépművészeti Múzeum kiemelten fontosnak tartja, hogy egy klasszikus, az antikvitástól a 21. századig terjedő gyűjteménnyel rendelkező közgyűjtemény, a nemzetközi kortárs művészet legaktuálisabb irányzatait is beemelje mind kiállítási, mind szerzeményezési politikájába. Ehhez nélkülözhetetlenek a személyes kapcsolatok: Georg Baselitz-cel az általad is említett 2017-es budapesti kiállítása kapcsán alakítottunk ki szoros és jó szakmai viszonyt. Ennek is köszönhető, hogy Baselitz 2020-ban, a Grafikai Gyűjtemény 150 éves évfordulója alkalmából 30 nagy méretű grafikai alkotását adományozta múzeumunknak. Szerettük volna ezt a jelentős adományt méltó módon a hazai közönség elé tárni, így egyértelmű volt, hogy Baselitz grafikáinak a bemutatásával nyitjuk meg a megújult grafikai kiállítóteret és így ünnepli meg a múzeum Georg Baselitz idei 85. születésnapját.
A kiállítás alkalmából Kardos Eszter kurátortársammal, Gyűjteményünk itáliai reneszánsz művészettel foglalkozó művészettörténészével, Baselitz mellé egy olyan 16. századi mestert választottunk párnak a Grafikai Gyűjteményből, akihez a német művész többszörösen kapcsolódik, és akinek grafikáit az 1960-as évektől gyűjti. A Szépművészeti Múzeum ötvenhét alkotást őriz Schiavone-től, ezek többsége az 1871-ben megvásárolt Esterházy-gyűjteményből származik. További kuriózuma a kiállításnak, hogy kifejezetten erre a tárlatra Baselitz kölcsönadta egy 2011-ben készített festményét is, amely rajzi megoldásokban gazdag vizualitásának köszönhetően jól illeszkedik a kiállított grafikákhoz. A Baselitz X Schiavone című tárlatunk valójában egy kiállítás-sorozat első darabja, amellyel a Grafikai Gyűjteményben őrzött kortárs és régi alkotások közötti párbeszédet kívánjuk erősíteni.
A kiállítás két kurátora, Kardos Eszter és Bódi Kinga, fotó: Dorcsák Gábor
Baselitzet és Schiavonét teljesen eltérő társadalmi és kulturális hatások értek. Milyen szemléletbeli egyezések lehetnek mégis közöttük? Milyen szempontok mentén állíthatók egymás mellé az alkotásaik?
Bár Baselitz és Schiavone alapvetően festők, mindketten a nyomtatott grafika megszállottjai. Sok hasonlóság van köztük abban, ahogyan a műfajról gondolkodnak és ahogyan sajátos, újításokra épülő képalkotó szemléletük papírmunkáikban testet ölt. Noha a 16. században a nyomtatott grafika megközelítése és rendeltetése teljesen más volt, mint a 20–21. században, Schiavone rézkarcai legalább annyira függetlenek a festményeitől, mint Baselitz grafikái az olajképeitől. Mindketten úgy tekintettek a nyomtatott grafikára, mint saját törvényekkel rendelkező, erőteljes karakterű művészi önkifejezési formára, amely intenzívebb, mint a rajz, közvetlenebb, mint a festészet, és végtelen teret ad a játékra és a kísérletezésre. Kiállításunk egyik fő ihletője egy további jelentős kapcsolódási pont kettejük között: Georg Baselitz nem csupán az egyik legrangosabb kortárs képzőművész, hanem különleges érdeklődésű műgyűjtő is, aki elsőrangú kollekcióval rendelkezik manierista sokszorosított grafikákból.
Andrea Schiavonétől több mint 80 lap van a tulajdonában, ami teljes manierista grafikai gyűjteményének legnagyobb egysége. Baselitz a manierizmusban elsősorban olyan, a sajátjával rokon szemléletmódra talált, amely a szokatlanságra és a szabálytalanságra épül, és ezáltal elutasítja a korábbi uralkodó irányzatot, ebben az esetben a reneszánsz formavilágot. Baselitzet az antiklasszikus felfogás és a szokványostól eltérő formaképzés bűvölte el a manierista grafikákon. Schiavone rézkarcai olyan kitüntetett helyen szerepelnek Baselitznél, hogy – egyetlen lap kivételével – még akkor is megtartotta őket, amikor az 1970-es évek elején anyagi nehézségek miatt gyűjteménye ideiglenes eladására kényszerült. Az elmúlt hatvan évben minden, a műtárgypiacon fellelhető és számára elérhető Schiavone-grafikát megvásárolt. Elsősorban kreativitásuk, izgalmas vizualitásuk és kötöttségektől mentes, merész technikai megoldásaik miatt becsüli őket nagyra.
Igazán lényegre törően fogalmazott most a kiállításunk kapcsán ezzel kapcsolatban: „Schiavone nagyon fegyelmezetlen és végtelenül kísérletező módon alkalmazta a rézkarc technikáját, ami szokatlan, avantgárd lemezeket és lapokat eredményezett” – mondta Baselitz.
GEORG BASELITZ
Sing Sang Zero IV. (2011)
Rézkarc, hidegtű, papír (két lemezről)
665 × 496 mm / 850 × 653 mm
A művész ajándéka, 2020
© Szépművészeti Múzeum
ANDREA SCHIAVONE
Nő gyermekkel
1539–1543 körül
Rézkarc, rézmetszet, kék lavírozás, papír
160 × 84 mm (lapszél)
Vétel, Esterházy-gyűjtemény, 1871
Mennyire lehet összehasonlítani egy 20–21. századi német és egy itáliai manierista műalkotást?
Más-más értelemben ugyan, de a több mint négyszáz év különbséggel született két művész grafikai munkásságát összeköti a lelkes kísérletező kedv, a sokoldalúság, az eredetiségre való törekvés, a műfaji és technikai határok átlépésének igénye. Közös bennük a diszharmónia, a töredezettség képi felvállalása, a nem esztétizáló vonalvezetés és az expresszivitás mint alapvető kifejezési forma alkalmazása. A tárlat ennek a két, egymástól időben és térben távol eső alkotónak a grafikai munkásságába nyújt betekintést. Baselitztől több mint 20 nagy méretű, Andrea Schiavonétól közel 30, a baselitzi dimenziókhoz képest jóval kisebb grafikával ismerkedhet meg a közönség. Mind Baselitz, mind Schiavone lapjainak többsége most első ízben szerepel kiállításon. Olyan műveket válogattunk tőlük, melyeken szembe tűnő a szabálytalan formaképzés: a kiállított lapokon többnyire magukban álló teljes figurák, félalakok, felnagyított testrészek, páros portrék, vagy sokalakos jelenetek láthatók. A két eltérő korszak, két páratlan alkotójának egymás mellett bemutatott munkái arra is rávilágítanak, hogy a „régi” és a „modern” grafika közötti távolság egyáltalán nem áthidalhatatlan.
Ez a szemlélet egyértelműen visszaköszön a felújított grafikai kiállítótér láttán is: Toroczkai Wigand Ede iparművész, építész 1906-ban készített tárlóit felújítottátok és megőriztétek, de mintha nem is egy több mint százéves térben lennénk. Érezhető és szinte tapintható a frissesség, lendületesség, amire csak ráerősít az archív fotókból, dokumentumokból, reprodukciókból összeállított kísérő kiállítás.
A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében mintegy kilencezer rajz és közel százezer sokszorosított grafika található az 1300-as évektől napjainkig. Speciális tulajdonságokkal rendelkező műfajról beszélünk, amelynek sajátosságai és lehetőségei évszázadok óta foglalkoztatják a művészeket, teoretikusokat és műkedvelőket egyaránt. Ezek a papíralapú alkotások a fényre, hőre, nedvességre való érzékenységük miatt három hónapnál tovább nem szerepelhetnek kiállításon. Míg 1907-ben, az első grafikai tárlaton kizárólag természetes fényben láthatta a közönség a műveket, addig ma a nemzetközi műtárgyvédelmi szabályoknak megfelelően elsötétített ablakok és speciális múzeumi megvilágítás mellett élvezhetjük a grafikai kiállításokat. Az őrzés-gyűjtés-kutatás-bemutatás múzeumi alapfeladatok mellett igyekszünk a mai kor elvárásainak is megfelelni: újfajta látogatói igények alakultak, megváltoztak a kortárs művészet dimenziói, egyre nagyobb helyre van szüksége a gyűjteménynek, ezek mind-mind a kiállítótér újragondolását, és egy modern kabinetrendszer kialakítását tették szükségessé. Ez a több mint száz évvel ezelőtt megnyitott tér akkor a kor nemzetközi élvonalába tartozott, kivívta mind a szakma, mind a közönség elismerését.
Éppen ezért éreztük kötelességünknek, hogy a hosszabb szünet után olyan változtatásokkal kell újranyitnunk, amelyek a saját korunk tetszésére is számíthatnak. Szerettük volna a tér eredeti értékeit, funkcióit és műemléki bútorzatát megőrizni, miközben vizualitásban és installációs megoldásokban egy 21. századi kiállítótér létrehozása lebegett célként a szemünk előtt. A végeredmény, mind a kiállítótér, mind a benne most látható első időszaki kiállítás hatalmas csapatmunka gyümölcse, amelyben belsőépítészek, grafikusok, restaurátorok, szervezők és gyűjteményi kollégák dolgoztak szorosan együtt. Csak bízhatunk abban, hogy sikerült elérni a kitűzött célunkat és a látogatók is szeretni fogják hosszú távon a megújult teret és benne az időről-időre változó grafikai kiállításokat.
Azt gondoltuk, hogy a tér újranyitása egyúttal jó alkalmat nyújt múltunk mérföldköveinek áttekintésére és bemutatására is. A papír varázsa. Életképek a grafikai gyűjtemény történetéből című kísérő gyűjteménytörténeti bemutatónkon – amelyet a Grafikai Gyűjtemény valamennyi kollégájának a közreműködésével hoztunk létre – a rajz és a grafika műfajának kérdéseit, a gyűjtemény születését és múzeumi kollekcióvá válását járjuk körbe archív fotók és dokumentumok segítségével, valamint a számunkra fontos elődeink muzeológiai és kiállítási tevékenységéről kívánunk megemlékezni.
Milyen további kiállítási terveitek vannak?
Annyit mindenképpen elárulhatok, hogy fontosnak tartjuk a klasszikus és kortárs műfaji tematikák vegyítését, az egymásra hatások, reflexiók, művész megközelítések különbözőségének bemutatását és hogy ezek mentén különleges válogatásokat mutassunk be ebből a gazdag grafikai gyűjteményből. Őszi tárlatunkban Tóth Bernadett kurátori koncepciója alapján például a fák hosszú évtizedek óta érzékeny megfigyelőjének, a magyar származású, Franciaországban alkotó Hollán Sándornak a különleges és változatos faábrázolásait mutatjuk be több évszázadra visszamenő elődei, az európai grafikusművészet legkiemelkedőbb mestereinek tájképei, faportréi, természetábrázolásai körében.
A Baselitz X Schiavone – Egymást metsző korok
Szépművészeti Múzeum, Földszint - Grafikai Gyűjtemény
2023. június 15. – október 1.
A kiállítás minden héten csütörtöktől vasárnapig látogatható az állandó kiállításokra szóló belépőjeggyel. A Grafikai kiállítótér keddi és szerdai napokon zárva tart.
GEORG BASELITZ
Nadrág nélkül Avignonban VII. (2014)
Rézkarc, akvatinta, papír (két lemezről)
997 × 429 mm / 1255 × 650 mm
A művész ajándéka, 2020
© Szépművészeti Múzeum
és
ANDREA SCHIAVONE
Szent András, a Krisztus és az apostolok-sorozatból (1548–1550 körül)
Rézkarc, papír
199 × 118 mm (lapszél)
Vétel, Esterházy-gyűjtemény, 1871
© Szépművészeti Múzeum
Fotók: Szabadi Flóra és Bódi Kinga
