A To Kill a Mockingbird (Ne bántsátok a feketerigót!) című film számos emlékezetes mondata közül az egyik Atticus Finch karakteréhez kötődik és valahogy így hangzik: „Az igazság a bátorságon múlik, hogy megvédjük azt, még akkor is, ha egyedül kell szembenéznünk az igazságtalansággal.” Az igazság és a jog iránti elkötelezettséget megtestesítő gondolat, a jogi értelemben vett perharcokon túl, a mindennapi emberi küzdelmek metaforájaként, az emberi méltóságért való kiállás érzelmi és etikai iránytűjének mágneses viszonyulási pontja. A jogi hivatás eszmeisége végsősoron az emberi sorsok alakulásában, az igazság megtestesítésében, a másokért való kiállásban és a remény megtartásában játszik döntő szerepet, melynek tudatosítása ma különösen fontos lehet.
Már csak rövid ideig látható a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Ügyvédi Kamara Ügyfelem érdekében című időszaki kiállítása, mely mögött, ha elég érzékenyen járjuk végig a különleges relikviákat, felfedezhetjük a magyar ügyvédség százötven évre visszanyúló történetének emberi, színfalak mögött húzódó világát. A kiállításon a Budapesti Ügyvédi Kamara emlékanyagán túl az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum és a Rendőrmúzeum gyűjteményének legszebb darabjai is láthatóak, amiként számos ügyvéd saját tulajdonában lévő tárgyak, kordokumentumok révén egy eddig soha nem látott narratívával találkozhat a közönség.
A dr.Tóth M. Gábor, Gál Vilmos és Balahó Zoltán kurátorok jegyezte kiállítás tíz „szigete” a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Történeti Kiállításának termeiben kapott helyet, és időrendben, a magyar történelem emlékezetes jogesetein keresztül ismerteti meg a látogatókat a magyar ügyvédség történetével. A szegedi boszorkányper, a Lánchíd avatása, az 1848-49-es szabadságharc csakúgy megelevenedik a többhelyszínes válogatásban, amint megismerhetjük a kiegyezést követő időből a korszak „sztárügyvédjének”, Eötvös Károlynak két kiemelkedő büntetőügyét, a tiszaeszlári vérvádat illetve a temesvári lottópert is, a két világháború közötti időszakból pedig két, nemzetközi sajtóvisszhangot kiváltó büntetőügyet, a botrányos frankhamisítási pert és - a hazánk történetének legvéresebb terrorista akcióját jegyző - Matuska Szilveszter perét.
Az állandó kiállítás holokauszttal foglalkozó termében a zsidó származású ügyvédek tragikus sorsával ismerkedhetünk meg, a második világháborút követő sötét, kommunista diktatúra időszakából pedig a Nagy Imre és társai ellen folytatott koncepciós per, illetve az 1957-1968 között zajló martfűi rémhez kapcsolódó sorozatgyilkosság ügye bontakozik ki. Az Állandó Történeti Kiállítás tereiből kilépve, az ügyvédség mindennapjai elevenednek meg, köszönhetően a Budapesti Ügyvédi Kamara felhívásának, melyre válaszként az ügyvédek által rendelkezésre bocsájtott személyes tárgyak és dokumentumok a narratívát egy személyesebb fókuszra szűkítik, mely nézőpontot a Magyar Nemzeti Múzeum fényképtárának rendkívül gazdag fotógyűjteménye mélyíti el, a kiállítás záró akkordjaként pedig dr.Ladányi Ármin, egykori neves szociáldemokrata ügyvéd és politikus, majd kamarai elnök személyes tárgyakon, dokumentumokon, fényképeken keresztül megrajzolt élettörténete vezet ki minket a különleges válogatásból. Karikatúrák, illetékbélyeggyűjtemények, fizetési meghagyások, névjegyek, karácsonyi üdvözlőkártyák, diplomák, hamutartók, naptárak, határidőnaplók, alapítási jegyzőkönyvek, írógépek, iratrendezők, papírnehezékek a sorvezetőink egy olyan történetben, melyaz igazság védelmében íródott és íródik, és ami mindennapokról, életekről, összefonódó sorsokról mesél.
Ma ügyvédnek lenni egyszerre kiváltság és teher, tudás és felelősség. A törvény szövegekkel dolgozik, az ügyvéd sorsokkal. Egy válóper lehet egy család újra keretezése, egy gazdasági vita mögött generációkon átívelő bizalom vagy sérelem húzódhat, egy pro bono ügy pedig jelentheti az első lépést afelé, hogy valaki azt érezze: számít. Egy határidő mögött emberi fájdalom, egy peres irat mögött remény, egy szerződés mögött újrakezdés állhat. Ma ügyvédnek lenni nem csupán paragrafusok idézését, de értően hallgatást, felelős döntést jelent, néha csendes, máskor határozott jelenlétet, ott, ahol az igazság nem elvont eszme, hanem a mindennapok tétje és alapvetése. Ügyvédnek lenni ma is: hit abban, hogy a jog több a rendnél, a jog lehetőség arra, hogy újra és újra elkezdjünk hinni az igazságban.
A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása még június 23-ig valami ilyesmit súg. Azt, hogy amiként Atticus Finch vallotta: „Az igazság a bátorságon múlik, hogy megvédjük azt, még akkor is, ha egyedül kell szembenéznünk az igazságtalansággal.” Azzal enged minket utunkra, hogy az emberi méltóság, mint érzelmi és etikai iránytűnk, jogunk és felelősségünk. Mindannyiunké. Hogy amint Harper Lee is megírta, ne bántsuk a feketerigót, az ártatlanokat, a védteleneket, és hogy az Atticus Finchek, járjanak közöttünk bárhányan, ne küzdjenek hiába. Az igazságért. Értünk. Az utánunk jövőkért.
