Az 1970-es években Dulai András népművelő a helyi lakosok közreműködésével fogott hozzá a település szlovák értékeinek megmentéséhez. Az összegyűjtött anyagból dr. Bárth János muzeológus közreműködésével 1977-ben nyílt meg a Szlovák Tájház kiállítása, mely a települést 1718-ban újra benépesítő szlovákság kultúráját mutatja be. A tájház Kiskőrös Város Önkormányzatának fenntartásában, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum tagintézményeként működik.
Az alföldi háztípusba tartozó háromosztatú, vertfalú, szabadkéményes, döngölt agyagpadlós parasztházat a Szent István utca 23. szám alatt találjuk. Építtetője és egyben első tulajdonosa Kutyifa András volt, mint ahogy a mestergerendán található véset is mutatja (KUTJFA ANDRS ANNO 1839). Majd a ház a Suba család birtokába került, amikor is megépítették a telek délnyugati felében állólacikát, azaz nyárikonyhát, és így nyerte el az épületegyüttes ma is látható arculatát.
Az ezredforduló után számos alkalommal folytak rekonstrukciós munkálatok a portán. Így 2006-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Tengertánc II. pályázat révén megtörtént a lábazati szigetelés és az országban egyedülálló módon a tájházban temperáló padlófűtést alakítottak ki. 2008-ban a Reneszánsz év keretében kemence és nyitott szín épült a nyári konyha folytatásaként. 2019-ben került sor a nádfedél felújítására, illetve a gerinc újra nádazására. 2020-ban a Népi Építészeti Program keretében pedig többek között a födémszerkezet faelemeinek szinte teljes cseréje, a tartószerkezetek csiszolása és védőszeres kezelése, az új nádborítás elkészítése, a világítás korszerűsítése, az 1910-es évekre jellemző színes falfestés feltárása valósult meg.
A tájházban megtekinthető kiállítás a több mint 300 éve itt élő emberek életmódjának, gondolkodásának, szokásainak és tárgykultúrájának lenyomata. A hagyományosan, enteriőrként berendezett tisztaszoba és pitar mellett a gyűjtemény kiemelkedő darabjai a hátsó szobában bemutatott darabok: a szlovákság által használt tranosciuszok, azaz evangélikus énekeskönyvek, a díszített használati tárgyak, a kékfestő öltözékek, népviseleti ruhadarabok. Ezenkívül a tájház kiállítása bepillantást nyújt a paraszti életmód gazdasági egységeibe (állattenyésztés, szőlőtermesztés) is az istállóban és a nyitott színben található paraszti tárgyak segítségével. Napjainkban számos helyi felajánlásnak köszönhetően tovább bővült a muzeális intézmény tárgygyűjteménye, amelyek jelentős részét az anyaintézmény, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum Néprajzi Látványtárában mutatunk be.
A kiskőrösi Szlovák Tájház számos eseménynek ad helyszínt az év során: a Tájházak Napja, A népviselet Napja, Múzeumok Éjszakája, a május végén és szeptember első hétvégéjén tartott Városalapítók Napja és Országos Rétesfesztivál, valamint a Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok mindegyikén tájházi rendezvényeket is tartanak. Az utóbbi évek kiemelkedő eseménye volt 2022-ben a közösségi összefogással megvalósult szlovák lakodalmas, melyet helyi néprajzi vizsgálat, gyűjtés és helytörténeti kutatás előzött meg. Fontos célja volt, hogy erősítse a helyiek szlovák identitását, összetartsa a hagyományőrző közösségeket.
A muzeális intézmény egész évben várja a helyi oktatási és nevelési intézményeket jeles napokhoz, iskolai gólyanapokhoz, a Petőfi Túrához, hon- és népismereti kihelyezett órákhoz, helytörténeti vetélkedőkhöz kapcsolódó foglalkozásaira. Példaértékű a Kiskőrösi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménnyel folytatott közös munkája, melynek során a fogyatékkal élő tanulókat bevezetik a paraszti kiskertek, veteményeskertek megművelésének hagyományaiba.
A Kiskőrösi Szlovák Tájház egyik fő erőssége, hogy épületét és tárgygyűjteményét magas színvonalon, helyi, hagyományos értékként mutatja be, és maga mellett tudhat egy széles körű, több generációt magába fogadó múzeumi önkéntes csapatot is. A közösség tagjaival közösen dolgoznak érte, hogy a tájház több legyen, mint puszta kiállítás, egy olyan hellyé váljon, amely idősebbeknek és fiataloknak egyaránt segít visszarepülni az itt élő szlovákok vallási, nyelvi, viseleti, táplálkozási és folklórhagyományaiba, és hozzájárul identitásuk megtartásához.
