A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület által kiírt „Az Év Múzeuma 2026” pályázat második körébe idén is kimagasló intézmények jutottak be, akik a magyar kulturális örökség legkülönbözőbb szeleteit képviselik, így a néprajzi hagyományoktól a szakrális művészeten át a természettudományokig terjedő skála ez alkalommal is komoly kihívás elé állítja a szakmai bizottságot – az ünnepélyes eredményhirdetésre a Múzeumok Majálisán kerül sor 2026. május 16-án A nagymúzeumok kategóriájában nem érkezett pályázat, a kismúzeumi kategória jelöltjei közül most ismerkedjünk meg a tiszafüredi Kiss Pál Múzeummal!
Azt tartja a mondás, hogy a Tisza-tavat egyszer kell látni és az ember örökre megszereti. Átmeneti táj ez, a víz és a szárazföld határán lebegő világ, susogó nádasokkal, a sekély víz kaleidoszkóp univerzumával, a lustán változó horizonttal, a nádasok között kanyargó csatornákkal és az évszakokkal együtt alakuló fényekkel. A természet és az emberi jelenlét többezeréves rétegeinek találkozási helye, a természeti nyugalom és történeti mélység különös fészke, ahol az idő érzékelése különösképpen módosul. A lélek ide egészen biztosan megnyugodni jár, ide csak megérkezni lehet: aki átutazik, az is lelassulni érzi-vágyja az időt, a fragmentumnyi létezés perceire, míg itt időzik. A Tisza-tó különleges, elvarázsolt kegyhely, ahol tündérek lépteitől selymes a táj, szirének énekét súgja a szellő, a Teremtő kegyelméről mesél minden fűszál, minden tükröződés-fodrozódás-zizzenés és szusszanás. A Tisza-tó a mi Középföldénk, ahol, ha elég nyitott szívvel járunk, biztosan megpillantunk egy hobbitot, erdőtündét, félszerzetet vagy törpöt, és ahol a Tolkien-Tandodi-rím valóban igaz lehet: „Ha a Nyár a világon elhever, s aranyló délután / Egy álom végre kibontakozik a fák alvó sudarán; / Ha völgyet-hegyet, zöld vadont / hűssel Nyugat szele tölt - / Ide gyere! Hozzám visszagyere! / S mondd: Itt legszebb a Föld!”
Tiszafüred ennek a mesebeli tájnak egyik kapuja – nem csupán turisztikai értelemben, hanem kulturális és örökségi szempontból is. A város és környéke több ezeréves múltat rejt, melynek feltárásában és közvetítésében kulcsszerepet játszik a Kiss Pál Múzeum. A több telephelyen működő intézmény sajátos struktúrájával kitűnik a magyarországi múzeumi szcéna sokszínű palettáján. Nem egyetlen kiállítótérbe koncentrálja ugyanis gyűjteményeit, hanem a térség különböző pontjain, egymást kiegészítő helyszíneken jeleníti meg Tiszafüred és a Tisza-tó környékének régészeti, néprajzi és helytörténeti örökségét, mely hálózatos működés nem csupán földrajzi értelemben terjeszti ki az intézmény hatókörét, hanem tematikailag is árnyalt képet fest a térség múltjáról.
A múzeum gyökerei a 19. századi lokálpatrióta kezdeményezésekig nyúlnak vissza. A térség „régiségeinek” első szervezett gyűjtése a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylethez köthető, melyet 1877-ben kezdeményezett Tariczky Endre római katolikus plébános. Az általa szervezett ásatások országos ismertséget hoztak, a gyűjtött leletek szakszerű dokumentálását pedig Milesz Béla tanító végezte – kettejük öbb mint három évtizedes tevékenysége alapozta meg a helyi múzeumi kultúrát. A gyűjtemény a 20. század viharaiban részben megsemmisült, azonban a megmaradt anyagot a háborút követően restaurálták és újraszervezték, majd az intézmény 1953-ban költözött a Lipcsey-kúriába, és ekkor vette fel névadója, Kiss Pál honvédtábornok nevét, aki 1848–49-ben a felső-tiszai hadtest parancsnokaként lett ismert.
A jövőben 150 éves fennállását ünneplő múzeum a Tisza bal partján fekvő, 13 települést magában foglaló térség egyetlen működési engedéllyel rendelkező muzeális intézménye. Gyűjteménye öt fő szakágra terjed ki: néprajz, történelem, régészet, természettudomány és képzőművészet - az állomány közel 50 000 műtárgyat és dokumentumot számlál, mely portfólió nem pusztán mennyiségében, hanem regionális reprezentativitásában is jelentős. A néprajzi gyűjtemény különösen hangsúlyos: a 18–20. századi paraszti élet tárgyi kultúrájának átfogó bemutatását vállalja, így a földművelés, az állattartás, a halászat eszközei mellett a lakáskultúra, a viseletek és a kismesterségek emlékei is helyet kapnak benne. Kiemelkedő egységet alkotnak a kollekcióban a tiszafüredi fazekasság darabjai – a Katona Nagy, Nyúzó és Bezerédi Varga családok munkái –, továbbá a jellegzetes füredi nyergek, melyek közül több a 18–19. század fordulójára datálható.
A központi kiállítóhely, a Lipcsey-kúriában működő múzeum három állandó tárlata átfogó képet nyújt a térség történetéről. A Városunk 7000 éve rejtőzködő kincsei című régészeti kiállítás a helyi feltárások eredményeire építve mutatja be az emberi jelenlét hosszú ívét, a Mesterek és mesterművek a népi kézművesség hagyományait és tárgyi kultúráját rendszerezi, az Egy otthon emlékei című történeti kiállítás pedig a 18–19. századi polgári életmód rekonstruálásán keresztül hozza közelebb a látogatóhoz a mindennapi élet világát. Teszi ezt olyasféle integrálással, olyan, a mondanivaló, a történet magja felé történő állandó gravitálással, mely révén kimagasló érdeme az intézménynek, hogy a helyi mesterségek emlékei nem csupán vitrinek mögött idéznek meg egy mára részben letűnt világot, hanem térbe, kontextusba helyezve az adott tartalmat, minden esetben a bevonódás élményével lepik meg a közönséget.
A Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház például egy 19. századi fazekasmester műhelyét és lakóterét őrzi meg eredeti környezetében - az autentikus térélmény révén nem pusztán tárgyakat láthatunk, hanem egy mesterség működésének teljes kontextusát is megérthetjük. Hasonlóan a régészeti kutatások eredményeit prezentáló Tariczky Endre Régészeti Kiállítás is a 19. századtól napjainkig tartó feltárások történetét és leletanyagát felkutatva, rendszerezve, közgondolkodás tárgyává nemesítve, nem csupán a múlt tárgyi emlékeit tárja fel, hanem a régészet módszertanának és helyi hagyományainak alakulását is érzékelteti.
A múzeum hatóköre túlmutat Tiszafüred közigazgatási határain – igazi Középföldeként nyújtózik, szélesedik, fái messzire látnak, ártéri ligeterdői sokáig járnak egymás nyomában. A közeli Tiszaörvény településen található Darabos László Néprajzi és Helytörténeti Kiállítás a térség hosszú távú történeti folyamatait mutatja be a jégkortól napjainkig, kiegészítve egy látványraktárral, mely a paraszti élet tárgyi világát rendszerezi. Ugyancsak itt, a Templom-dombon kialakított régészeti park a középkori településszerkezet és temetkezési gyakorlat helyszíni bemutatásával kínál egyedülálló élményt: egy középkori település és temető maradványainak feltérképezése egy jövőbeni régészeti park alapját képezve, a helyszíni interpretáció lehetőségeit szökkenti szárba, erősíti és gazdagítja.
A Kiss Pál Múzeum elsődleges céljai között szerepel a helyi identitás erősítése és a közösségi emlékezet fenntartása, ezért a kiállítások szorosan kapcsolódnak a térség régészeti kutatásaihoz valamint néprajzi hagyományaihoz, ám minden esetben a látogatók számára befogadható, élményszerű formában finomhangolva azokat - a több helyszínen működő struktúra révén pedig térben is újraalkotva a múlt különböző rétegeit. A kiállítások interaktív elemekkel, multimédiás tartalmakkal egészülnek ki az élményszerűség erősítése érdekében, a múzeumpedagógiai tevékenység pedig tematikus programokkal („Legyél Te is régész”, „Legyél Te is fazekas” stb.), korosztály-specifikus foglalkozásokkal és élő történelmi interpretációkkal segíti az ismeretátadást.
A Kiss Pál Múzeum működésének egyik legfontosabb eleme a közösségi kapcsolódás. Programjai nem pusztán a helyi oktatási intézményeket, hanem hátrányos helyzetű csoportokat és speciális igényű látogatókat is megszólítanak. Az „utazó múzeum” kezdeményezés révén a kisebb településekre is eljutnak a múzeumi foglalkozások, a 2025-ben indult kegyeleti program pedig a tiszafüredi temető történeti sírjainak feltárásával és interpretációjával új típusú emlékezeti teret hoz létre. Az intézmény az elmúlt években egy „alvó” intézményből dinamikusan fejlődő, többfunkciós kulturális központtá vált, megőrizve és tovább gondolva alapítóinak szellemiségét, megújult szakmai tartalommal és aktív közösségi jelenléttel reagálva a 21. századi kihívásokra. Több telephelyes rendszere, gazdag gyűjteménye és komplex szemlélete révén nem csupán a térség múltját mutatja be, hanem aktívan formálja annak jelenét és jövőjét is, miközben szorosan kapcsolódik ahhoz a tájhoz, melynek történetét képviseli.
A tájhoz, melyet a legenda szerint egyszer kell látni és az ember örökre megszereti. A tájhoz, mely afféle átmeneti táj, a víz és a szárazföld határán lebegő világ, susogó nádasokkal, a sekély víz kaleidoszkóp univerzumával, a lustán változó horizonttal, a nádasok között kanyargó csatornákkal és az évszakokkal együtt alakuló fényekkel. A tájhoz, mely a természet és az emberi jelenlét többezer éves rétegeinek találkozási helye, a természeti nyugalom és történeti mélység különös fészke, ahol az idő érzékelése módosul. Ahová a lélek megnyugodni jár és ahová csak megérkezni lehet. Ahol tündérek lépteitől selymes a táj, szirének énekét súgja a szellő, a Teremtő kegyelméről mesél minden fűszál, minden tükröződés-fodrozódás-zizzenés és szusszanás. Ahol Tolkien és Tandori után szabadon „a legszebb a Föld”. A Kis Pál Múzeum és Tiszafüred ennek a mesevilágnak a kapuja. Ami nyitva áll. És ránk vár.
