AZ ÉV MÚZEUMA címnek, melyet a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1996 óra ítél oda arra érdemes muzeális intézményeknek, idén is vannak várományosai, egészen pontosan hat jelölt várja izgatottan a május 24-ei, a Múzeumok Majálisa keretében tartandó díjkiosztó ünnepséget, a versengés két kategóriában zajlik: kis és nagy múzeumok külön mérettetik meg magukat. A sokszínű mezőny közgyűjteményei a művészettörténettől a régészetig, a pénzügyektől a színházig számos területet ölelnek fel, ideje hát megismernünk őket, hogy együtt szurkolhassunk nekik! Következzen a kis múzeumok kategóriájából a Pannonia Reformata Múzeum!
Őrző a strázsán – egy templommúzeum küldetése
„Őrzők, vigyázzatok a strázsán” – Ady Endre intelmei egy embertelenné vált háborús világban a költők felelősségén túl az emberiség értékeinek vigyázására szólít fel – mai értelmezésünk szerint: mindenkit. Mert mindannyian őrzők vagyunk. Őrzői emberségnek, hitnek, nemzettudatnak, szeretetnek, őrzői közös múltunknak és kultúránknak. Őrzői régvolt mindennapjainknak és értékeinknek. „Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmult nyarakon”. Ady hagyományozó sorai szárba szökkenhettek volna egy dunántúli kisvárosban, Pápán is, ahol a reformátusság vigyázó bástyájának szentelt az idő és az önként vállalt misszió egy élő templommúzeumot, mely Isten háza, ember háza, a hit háza, közös keresztény örökségünk felszentelt otthona. Őrző, mely vigyáz a strázsán.
A Pannonia Reformata Múzeum a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek része, s mint ilyen, a dunántúli református örökség őrzőbástyája, a régió kiemelkedő szellemi, kulturális és keresztény értékrendjét közvetítve, lassan hetedik éve Pápán, a késő barokk stílusban épült Ótemplomban és a hozzá tartozó épületegyüttesben. Egy olyan nyitott, egyházi kulturális tér, ahol a múlt hívja randevúra a jelent, ahol a hit ad keretet egy olyan párbeszédnek, melyben a cél a múlt örökségének megismertetése és átadása, a jövő nemzedék értékrendjének formálása. „Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent” – az idézet a Bibliából van, és szépen megrajzolja az intézmény küldetését, mely misszióban a szolgálat, az őrzés, a megőrzés és a védelmezés új értelmet nyer.
A Reformáció 500 éves jubileuma óriási mérföldkövet jelentett a múzeum életében: felújítások, átalakítások, tervek és megvalósult álmok ideje jött el, mára pedig egy renovált Türelmi Rendelet Ótemplom, egy ízlésesen egybenyitott és kiállítótérré alakított parókiaépület és pince, és egy impozáns, számtalan lehetőséget rejtő egyházi kulturális tér várja a látogatókat. A külső megújulás maga után vonta a belső átalakulást: új arculat, friss lendület, a lehetőségekre nyitottság, a kihívásokra kreativitás lett a múzeum válasza arra a kérdésre: hogyan tovább, mit érdemes megtartani, és miben szükséges fejlődni. A koncepcióban helyet kapott egy kávézó is, ami a kommunikáció egy differenciáltabb lépcsője, ha tetszik, 21. századi színtere, szimbolizálva az egyházi nyitást a világ felé, valamint kellemes és otthonos előszobaként a múzeumba való invitálást.
Az intézmény egyértelmű, és - nem mellékesen a legtöbb múzeumtól megkülönböztető - célkitűzése, hogy a dunántúli reformátusság írott és tárgyi emlékeinek gyűjtésén, őrzésén, feldolgozásán, bemutatásán túl, lelkiségben, hiteles keresztény értékrendben, közösségformáló erőben, példamutatásban is minden pillanatban, minden kiállítással és eseménnyel élen járjon.
A Fogadj örökbe egy közterületet! programhoz csatlakozva kiemelt fontosságú számára a környezet rendezettsége, folyamatos ápolása, szépítése. Udvara a város legszebb, leghangulatosabb helyszíne, melyet az évszakok és az egyházi ünnepek váltakozásához igazítva díszítenek, öltözetnek, alakítanak a lelkes munkatársak, hol régi néprajzi tárgyakkal, hol természetes anyagokkal, szárított növényekkel ékesítve. Udvari installációik ritka összhangban simulnak össze a beltérben látható kiállítások üzenetével. Kültéri koncertek, színházi előadások csakúgy megférnek itt, mint adventi közösségi programok, civil szervezetek találkozói, a Nőszövetség, iskolai, baráti társaságok összejövetelei, megbeszélései.
Több, mint tízezer darabot számoló gyűjteményében megtalálhatóak a régészet, a képzőművészet, a történelem, a helytörténet, a numizmatika, a vallástörténet relikviái, a digitális térben pedig többek között elérhetővé vált a 2567 réz- és fametszetből álló Baldácsy-féle gyűjtemény. Nagy tapsot érdemel a múzeum 2018-ban indított kezdeményezése, miszerint a Dunántúli Református Egyházkerület valamennyi gyülekezetéről, épített- és tárgyi örökségéről, történetéről, jelenéről rövid kisfilmek készültek, melyek (mindösszesen háromszázötvennégyen!) egyfajta digitális lenyomatként arról mesélnek, kik is a dunántúli reformátusok, miről miként gondolkodnak a 21. században, átlépve a Reformáció 500 küszöbét.
Kiállításával a templommúzeum megszólít kicsiket és nagyokat, teológiai tudással érkezőket és hitéletben járatlan látogatókat is – s teszi ezt három szinten: teológia, vallási néprajz, valamint gyermeksáv és interaktív múzeumpedagógia. A bibliai vezérfonalra felfűzött tárlat nem muzealizál, sokkal inkább autentikus, templomi környezetben a ma is élő keresztény hitről tesz tanúbizonyságot, mintegy bevonva a látogatókat az egyházi élet mindennapjaiba, a magyar vallási gyökerek és kollektív múlt és jelen megismerésébe. A múzeum konzekvensen igyekszik kinevelni a jövő keresztény kultúrafogyasztóit, így a korábbi aktív felfedezést, játékos tanulást kínáló „szőlőszemezgető fiókokból” Szőlőszemezgető foglalkoztató füzetet alkotott, mely múzeumi és otthoni közegben egyaránt jól forgatható. Ebből nőtte ki magát a Múzeumpedagógiai Szemezgető kiadvány, mely lelkészek, hitoktatók, pedagógus kollégák számára jelent az oktató-nevelő munkában élményalapú támogatást. A kicsik számára a honlapon egy mesefigura, nevezetesen Géniusz, a templom egere tart idegenvezetést, akinek a „családja évszázadok óta az Ótemplomban él”, és általa a régi, megélt történetek generációról-generációra szállnak, illetve néha elindul felfedezni és mesélni a kiállítások egy-egy részletéről.
A múzeum és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek nevéhez animációs filmek, digitális kvízek, bőröndmúzeumi programok fűződnek, valamint olyan, egyedi fókuszú válogatások, mint a Petőfi 200 emlékévben készített Én középszerű ember nem leszek című tárlat Könyvtár folyosóján, mely mindannyiunk útkeresésének, vívódásainak, kudarcainak és sikereinek tükrében árnyalja a Petőfi-képet, a reformkori diák portréját. Kézműves alkotóműhelyében mesterek vezetésével kosárfonást, bőrözést, mézeskalácsozást, szappankészítést, tojásírást, fazekasságot, valamint hagyományos adventi koszorúkészítést tanulhatnak a kíváncsi érdeklődők. Az Ótemplom alsó szintje istentiszteleti- és egyházzenei alkalmaknak, más intézmények csendesnapjainak, egyházkerületi ünnepségeknek, lelkészszentelőknek, esküvőknek, keresztelőknek, konferenciáknak, koncerteknek, könyvbemutatóknak, különböző előadásoknak, gyermekprogramoknak ad otthont.
A templommúzeum 2021-ben, majd 2024-ben is elnyerte a Családbarát múzeum címet, mely dicséri az akadálymentesítést, a családi kedvezményrendszert, a család- és látogatóbarát szolgáltatásokat, a baba-mama sarkokat, az ótemplom egere által jelzett gyermeksávot, a tematikus nyári táborokat, közösségépítő, hagyományokat ápoló családi napokat, programokat, farsangokat, majálisokat, gyermeknapokat. Minden jel arra mutat, hogy a pápai közösségi tér egyértelműen az ICOM alapelvét követi, miszerint: „A múzeumok közművelődési szerepének szerves része az érintett közösséggel való interaktív kapcsolat és a közösség örökségének fejlesztése”.
A kapcsolódás a közösséghez talán a leghívebb fokmérője a Pannonia Reformata Múzeum példaadó misszióját tekintve: egy olyan helyre találhatnak benne a közösségek, látogatók, mely alkalmas a lelki töltődésre, a beszélgetésekre, a minőségi kultúrára, a hit élményszintű megélésére és megtapasztalására, az emberi kapcsolatok mélyebb megismerésére, a tartalmas kikapcsolódásra - egyszóval a mentális jóllét kipárnázott szeglete a Dunántúlon. Mert fontosnak tartja, hogy az ő – ha már keresztény múzeum, maradva a bibliai hasonlatnál – bárányai jól legyenek. Hogy a hívei, megtapasztalva valamiféle „spirituális és kulturális esszenciát”, olyan többlettel, egyedi üzenettel és tartalommal gazdagodjanak, mely hosszútávra szól, sok-sok évre, évtizedre, talán azon is túlra. Hogy olyan közösségi tér legyen, ahol jó lenni, ahol jó találkozni – ahol várnak minket és számítanak ránk.
Mert, ahogyan Ady is írta: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar”. Mindannyian őrzők vagyunk. Őrzői emberségnek, hitnek, nemzettudatnak, szeretetnek, őrzői közös múltunknak és keresztény kultúránknak. Őrzői régvolt mindennapjainknak és értékeinknek. Egy dunántúli kisvárosban, Pápán, a reformátusság vigyázó bástyája felszentelt őrző, mely nélkül minden bizonnyal szegényebbek lennénk. Folytatva Ady gondolatait: „a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
