AZ ÉV MÚZEUMA címnek, melyet a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1996 óra ítél oda arra érdemes muzeális intézményeknek, idén is vannak várományosai, egészen pontosan hat jelölt várja izgatottan a május 25-ei, a Múzeumok Majálisa keretében tartandó díjkiosztó ünnepséget. Ideje hát megismernünk őket, hogy együtt szurkolhassunk nekik! Következzen a Kis Múzeumok kategóriájában a Soproni Múzeum!
Esztétikum, finomság, elegancia. E három mindenképpen jellemzi a Soproni Múzeumot és az ahhoz kapcsolódó Múzeumnegyedet, melynek terei mintha egyenesen egy Jókai-regény filmes adaptációjának lennének díszletei. Az egykori történelmi vármegye területén fellelhető vagy ahhoz kötődő kulturális javak gyűjtését, feldolgozását, megőrzését és hozzáférhetőségét magas színvonalon és rendkívül kreatívan végző múzeum egyszerre van otthon a jelenben és a múltban.
Otthon van úgyis, minthogy otthonosan mozog a 21. század adta lehetőségekben csakúgy, mint a ránk hagyományozódott kincsek saját korában, de otthon van úgyis, amiképp egy virtuóz muzsikus otthonosan játszik a hangszerén. A Soproni Múzeum szereti a szépet. Annál jobban már csak a közönségét szeretheti, a régiót, melynek kulturális életét ápolni és szervezni hivatott, az odalátogató vendégeket, akiknek mesélni, regélni hivatott - mindenről, amiről csak kincsei engedik.
Storno-gyűjtemény
Kincsek márpedig számolatlanul vannak a reprezentatív, külön-külön is unikális helyszíneken. A Lenck-villa, mint anyaépület, modern kiállítótereivel, immár felújítva, mégis régi pompájában tündökölve, egyértelműen a környék egyik ékköveként várja a nagypolgári, historizáló világ szerelmeseit.
A Múzeumnegyed, amely 2023 júniusában nyílt meg, a Fabricius-ház, a Tábornok-ház, a Storno-ház és a Tűztorony összekapcsolásából jött létre, teret adva igényes szórakozásnak, szemlélődésnek, feltöltődésnek, pihenésnek és időutazásnak - egyszerre kínálva a modernség élményét és a múlt élvezetét a közönségnek.
Aula
A Múzeumnegyed mintegy tucatnyi kiállítással van jelen a régió kulturális palettáján, tárlatai ötletes módon kapcsolódnak egymáshoz, láncszemekként kapaszkodva össze, hogy feltárják Sopron múltját, majd láttassák azt tágabb kontextusban, elhelyezve országos és európai folyamatokban.
A Múzeumnegyed helyszínei mesélnek, akár egy szépen kivitelezett film jól megkomponált képkockái, a retinánkba égnek, befészkelik magukat a jóleső és fontos emlékek közé, és ott maradnak, mi pedig élvezettel nézzük őket vagy idézzük fel a történetüket. Mesél a Tűztorony, mint Sopron római alapokra épült várostornya és egyben elsőszámú turistalátványosság. Mesélnek a Fabricius-ház népszerű, 17–18. századi polgári lakáskultúrát bemutató „Otthon a városban” kiállításának enteriőrjei, mesélnek a szintén megújult római kori kőtárban a „suttogó” kőemlékek, a Storno család historizáló művészlakásában a relikviák, és mesélnek a középkori „Lakótoronyban” a fényfestett, animált hangulatok. Mesélnek múltról, régvolt jelenről, sorsokról, korszakokról.
Céhládák
Cundpald-kehely, Bajor munka, 8-9. század
Aranyozott réz, magassága 11,8 cm
A Soproni Múzeum labirintus-szerűen kialakított Múzeumnegyedén és grandiózus Lenck-villáján kívüla színes, soknyelven kommunikáló, mindenkihez szóló intézmény színfoltja még a Központi Bányászati Múzeum, az Eggenberg-házban helyet kapott Macskakő Gyermekmúzeum, a mesebeli Pék-ház, a 12. század végi Ó-zsinagóga, a Patika-ház, mint az ország első gyógyszerészeti múzeuma, a Lábasház vagy éppen a Soproni Horváth József Gyűjtemény. Az egyenként is fontos, egymást szépen és intelligensen kiegészítő részegységek izgalmas terekként kommunikálnak, és mintha az egyik a többi fényében még többé válna: nemesítik, felemelik, továbbgondolják egymást.
Szabadtéri kiállítás, politikatörténeti válogatás, molinókiállítás, utazótárlat, országos érembiennálé, tehetséggondozás, kerítéskiállítás, szabadegyetem, utazó múzeum, városi séta, gasztroblog, gyermektáborok, muzsikáló múzeum – és ezek csak a portfólióból véletlenszerűen kiragadott aktivitások, mégis érezzük, hogy az ilyen és hasonló sorvezetők, a hagyományos kiállítások és gyűjtemények sorát milyen élénkké és pulzálóvá színesítik.
A Soproni Múzeum a múlt hírmondója, de a jelen közösségi tere. Falai között szülinapi bulik csakúgy zajlanak, mint véradás, a szervezésében gyerektáborok, művészetterápiás foglalkozások és a környezettudatosság jegyében ökokertészet hívja össze és tartja egységben a város és a régió apraját-nagyját. Külön főhajtást érdemel az intézmény társadalmi érzékenysége, esélyegyenlőséget szolgáló jelenléte: rendezvényeit nem egyszer az autisták, a hallássérültek, az Alzheimer-kórban szenvedők vagy éppen az állami gondozottak iránti együttérzés hívja életre, formálja, fejleszti.
A Soproni Múzeum gyűjt, restaurál, rendszerez, feldolgoz, dokumentál, megőriz és terjeszt – mindezt teszi kreatív, modern eszközökkel, többdimenziós szemlélettel, a jövő számára érték- és mértékadó pillanatokkal. Igazi közösségi tér, híd, sziget, oázis – mindegyik metafora igaz lehet rá, de talán, ami a legigazabb, azt az egyik projektjében láthattuk. A Soproni Múzeum olyan, akár egy hinta. Az egyik végpontja a múlt, a másik a jövő. Lehet benne kényelmesen szemlélődni, de lehet bátran az égre is törni, ám ami a legfontosabb: bárki felülhet rá. És közben a szemünk előtt pereg a film. A múlt képkockái. A jelen dallamára.
A Lenck-villa parkja és fűszerkertje
