AZ ÉV MÚZEUMA címnek, melyet a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1996 óra ítél oda arra érdemes muzeális intézményeknek, idén is vannak várományosai, egészen pontosan hat jelölt várja izgatottan a május 25-ei, a Múzeumok Majálisa keretében tartandó díjkiosztó ünnepséget. Ideje hát megismernünk őket, hogy együtt szurkolhassunk nekik! Következzen a Kis Múzeumok kategóriájában a solymári Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény!
A Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény kapuja mindenki számára nyitva áll: kuckós, szerethető, családias tereivel szinte kérlel minket a betérésre, az ottmaradásra, a viszontlátás fogadalmának komolyan vételére. Viszonyítási pont, a múltban gyökerezve, a jelenbe nyújtózva, a jövőbe kacsintva. A solymári közérdekű muzeális kiállítóhely az ország egyik legnépesebb községének régészeti, történeti, néprajzi, gazdaságtörténeti emlékeit mutatja be.
Az 1972-ben nyílt helytörténeti gyűjtemény őrző-, átadó- és éltetőhelyként a gazdag történelmi múlttal rendelkező település színes és értékes örökségét dolgozza fel, mutatja be, dokumentálja, a régészet, a történettudomány és a néprajztudomány eszközeivel. A Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény több mint 5800 tételt számláló anyagát a Néprajzi, a Régészeti, a Történeti tárgy és dokumentum-gyűjteményben, a Fotótárban és a Numizmatikai gyűjteményben őrzi, portfóliójának nagy része digitális formában is elérhető.
A gyűjtemény régészeti kiállítása
Az egykori helytörténész, gimnáziumi tanár, Solymár díszpolgára nevét viselő intézmény a kezdetektől fogva izgalmas és értékes programoknak adott otthont, ám a település összetételét - különösen az elmúlt évtizedekben - ért változások miatt a témák, narratívák, aktivitások szükségszerűen felülvizsgálatot, azt követően pedig felfrissítést igényelnek. A múzeum erre kreatívan és motiváltan reagál: a 21. századi muzeológia és közönségszolgálat összehangolásával válaszol a lakosság összetételének változására.
Célja: nyitott, látogatóbarát, állandó megújulásra képes, a törzslakosok mellett az odatelepülőket is megszólító múzeummá lenni, és így segíteni a „solymárivá” válást mindenkiben, aki hosszabb vagy rövidebb ideje a pilisvörösvári járás nagyközségében éli mindennapjait.
A Helytörténeti Gyűjtemény műemlék épülete – egy 19. században épült polgári lakóház – legutóbbi nagy felújítása 2003-ban fejeződött be, a kiállítások frissítése, megújítása folyamatosan zajlik. A Solymár régészeti múltját bemutató kiállítás a bronzkorba repít minket vissza, amikor is a Solymár ősének tekintett település kialakult. Az I-II. századi kőemlékek és edénytöredékek a kelta eraviszkuszok és a rómaiak együttélésének korszakát idézik fel.
A néprajzi válogatás az első német telepesek tárgyi emlékein, hétköznapi és ünnepi népviseletükön, használati- és dísztárgyaikon, lakberendezési tárgyaikon, munkaeszközeiken és fotóikon keresztül az 1740-es évek Solymárát mutatják be, mely a feljegyzések szerint 550 lakost számlált. A mezőgazdasági kiállításona cséplőgépek, szekerek, szánok, szőlőprések, ekék, vetőgépek, darálók, hámok mellett a község első, 19. századból származó tűzoltó kocsija is látható.
Borbélyműhely
És persze ne feledjük az intézmény két jolly jokerét: a 20.század első felét idéző Vermes Lőrinc egykori szatócsboltját, eredeti berendezéssel, valamint a szecessziós gyógyszertárat, mely Kovács Pál gyógyszerész nevéhez fűződik – mindkettő Solymár kedvelt látványossága, turisztikai célpontja.
Vermes Lőrinc szatócsboltja
Solymár szecessziós patikája
A Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény minden generáció számára hivatkozási pont kíván lenni. Múzeumpedagógiai programjai óvodásokkal, iskolásokkal kedveltetik meg a történelmet, a néprajztudományt, interaktív és kézműves tevékenységei testközelbe hozzák a felnövekvő nemzedék számára Solymár múltjának fontos pillanatait, mesterségeit, hagyományait. Amit közvetítenek a gyermekeknek a tematikus matricás gyűjtőfüzetek, azt nyújtják a felnőtteknek a különféle helytörténeti kiadványok, azazhogy általuk tágabb kontextusban láthatják Solymárt, nem szigetként – jóllehet, helyi hagyományápolás és identitástudat tekintetében mindenképpen kihúzott derék és emelt fő dukál minden itt élőnek, ide születettnek, innen indulónak, ide érkezőnek.
Fontosak a viszonyítási pontok, hiszen ezek által határozhatjuk meg magunkat, helyünket a világban, és ilyen viszonyítási pont lehet az identitás maga. A solymári helytörténeti gyűjtemény pedig igyekszik élen járni a jó értelemben vett patriarchális szellem ápolásában, a viszonyítási pontok megerősítésében, újrahangolásában. Ezt példázza egy itt előkerült, ma a Nemzeti Múzeumban őrzött gyönyörű, avarkori ezüst fülbevaló másolata, mely egy helyi ötvösművész munkáját dicséri, ezt hirdeti az Ókori Solymári Játékok programsorozat gladiátorjátékkal, szarmata erőpróbával, csatajátékkal, tűzugrással, ezt erősíti a Vivianus Baráti kör, történelmi klub, és ezt tágítja a gyűjtemény aktív közösségi oldala és youtube csatornája is, melyek segítségével a gyűjtemény szorgalmasan duzzasztja követőinek táborát, mindig új tartalmat és aktivitást teremtve számukra.
Mert ma a múzeum kapu lehet a világra, viszonyítási pont befelé és kifelé. Ma a múzeum lehetőséget és esélyt jelenthet az adott régió történeti bemutatása mellett, fel- és elhelyezni azt a magyar emlékezet pannóján, az európai történelem tablóján, a kultúrtörténet térképén. És ezzel élnünk kell. Büszkén, kihúzott derékkal, emelt fővel.
