AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2024 díjat november 19-én adják át a Hagyományok Házában. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 6, az utóbbiból 13 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 19 finalista múzeumot. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra.
A sorban a következő a Laczkó Dezső Múzeum Emlékgép című állandó kiállítása.
A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum 2024 februárjában nyitotta meg az Emlékgép című új állandó kiállítását, amely eredményesen száll szembe a várostörténeti, helyi gyűjteményeket bemutató kiállítások legnagyobb ellenségével, az unalommal. A szerteágazó anyag és a rendkívül széles időkeret miatt talán az egyik legnagyobb kihívás a múzeumi szakma számára a várostörténeti kiállítás. A nyílhegyektől napjainkig mindent bemutatni akaró tárlatok rendszerint unalmassá és monotonná válnak. Továbbá szinte lehetetlen kijelölni a legfontosabb hangsúlyokat, mert gyakran a közreműködő régész, néprajzos, történész vagy művészettörténész szakemberek teljesen eltérő szempontokat vesznek figyelembe.
Az Emlékgép a legnagyobb kihívással eredményesen megbirkózott: a gazdag gyűjteményt sikerült négy, jól értelmezhető – az idő fogalmára felfűzött – témacsoportra bontani, amelyek segítségével folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődést. A Régészeti idő, Történeti idő, Közösségi idő, Személyes idő témakörök – falra ragasztott időszalagokkal – látványosan értelmezik, hogy az adott egység évmilliókat vagy pusztán évtizedeket ölel át. Színkódok, számok és a padlón futó ösvények segítik az egyre szűkebb időintervallumot feldolgozó tematikák egymás utáni bejárását.
Bátor felütés, hogy a kiállítás centrumában – egy interaktív szélrózsa közepén – elhelyezett húszemeletes magasház lego makettje fogadja a látogatót . A „lakosok kritikai érzékét” napjainkig megmozgató épület nagyon jó eszköz, hogy a látogatók párbeszédbe kerüljenek a kiállítással és egymással, mert nem létezik se olyan veszprémi, se olyan átutazó, akinek ne lenne véleménye a város legmagasabb épületéről.
A címnek használt emlékgép kifejezés Várady Zsoltnak – a legendás iwiw közösségi oldal létrehozójának – nevéhez köthető, aki szerint az egyéni, személyes emlékek között felrajzolható egy hálózat, amely megmutatja kapcsolódási pontjainkat. Sajnos, a cím kibontása elég félreeső falon helyezkedik el, kiesik a központi interaktív installáció vonzáskörzetéből. Így elképzelhető, hogy sok látogató figyelmét elkerüli, és nem feltétlenül tudja feloldani a tárlat talányos címét. Az érdekes és sok lehetőséget kínáló alapötlet mellé bekapcsolódik egy másik, nagyon karakteres gondolat, az idő fogalmának relatív minősége is. A négy témakör mindegyikéhez tartozik egy-egy időszalag, amely megmutatja, hogy amíg a szürke színnel jelölt Földtani idő évmilliókat, addig a kék színű Közösségi idő csak századokat, a Személyes idő pedig csupán évtizedeket számlál.
A tárlatot indító műtárgy a „legidősebb veszprémi” – Laczkó Dezső, piarista tanár, paleontológus gyűjtéséből származó – a 220 millió éves kavicsfogú álteknős megkövült koponyája. Az első igazgató kollekciójának kiemelt darabjai jól illeszkednek a koncepcióba, így a múzeum alapításának története gördülékenyen simul bele az időrendi tematikába. Egy útvonal bejárása után a szélrózsához visszatérve lehet megkezdeni a következőt, de ezzel együtt a triász időszaktól napjainkig folyamatos, egyenletes dinamikájú időutazásban lehet részünk. A négy témakör mindegyikéhez tartozik egy-egy mini vezető, amely segít, ha belegabalyodunk a padlóra nyomtatott – esetenként meglehetősen kusza – ösvényekbe. Így nem kell a színes csíkokat követni, csupán megkeresni a beszámozott tárgyakat, vitrineket. Ez a válogatás továbbá meg is mutatja a tárlat kiemelt műtárgyait, amelyek megtekintése nélkül nem érdemes hazamenni. A felsorolásban megismerhetjük a Veszprém környékén és a városban egykoron élt népek egy-egy használati tárgyát, mint például a neolitikum svájci bicskáját. Megtudhatjuk, hogy mit nem tudunk a jól ismert avarokról, vagy, hogy mit keresett a viking mintákkal díszített rozmár agyar az apátnőnél. Feltárulnak a pecsétek és címerek titkai, melyek a marketing korszakot megelőző századok logói. Elgondolkozhatunk azon, hogyan válik a családi emlékezet a múzeumi gyűjtemény részévé, mint az 1945-ös légitámadásban elhunyt 10 éves Horányi Sanyi személyes tárgyai. A kiemelt tárgyak saját történetükön kívül mesélnek a városi közösségről, közösségi gyűjtésről és kollektív emlékezetről.
A kiállítás megkapó látványtervezése és karakteres grafikai arculata különleges atmoszférát nyújt a tereknek és rendkívül jó összhangban áll a digitális felületek grafikájával. Kellemes arányban váltja egymást a hagyományos témafeldolgozással és interaktív elemekkel, vetítésekkel bemutatott tartalom, így ezekkel a pihenőpontokkal megszakítva könnyebb befogadni a gazdag anyagot. Fontos kiemelni a várkút leleteit remekül megjelenítő installációs megoldást. A kút formáját megidéző vitrinben az érmék behullásának időbeliségét nagyon jól reprezentálja – az adatfizikalizációnak is tekinthető – rétegzett elhelyezés. Így az pénzérmék forgalomba bocsátásának, használati korának évszám-adatait látványos, könnyen érthető információvá alakítja az installáció. Továbbá a kapcsolódó szöveg a kútba dobott pénzek hagyományáról és azok régészeti jelentőségéről remekül egybefűzi a tudományt a hétköznapi turista-élményekkel. A jópofa óriás mobiltelefonokat idéző érintőképernyős felületek is hosszas böngészésre, kutatásra ösztönöznek. Ezeken a látogatók hétköznapi életének bevonására szintén nagyon jó megoldást találunk, mint például a közelmúlt régészeti lelőhelyeinek megkeresése a város mai szövetében, amely kiválóan összekapcsolja a családi emlékezetben még ma is aktív ötvenhatos vagy világháborús eseményeket a mindennapi környezettel. Szintén látványos és higiénikus megoldás a hangzó anyagok szócsöve, melyek fogdosás, fülhöz érintés nélkül használhatók, de meghallgatásuk nem zavarja a többi látogatót. A kiállítás több ponton szemléletesen, mai párhuzamok felállításával teszi a széles közönségnek is könnyen befogadhatóvá a tartalmat. Ilyen például a Vetési Albert püspöknek ajánlott faragott kő betűtípusának értelmezése, amely a tipográfia segítségével magyarázza meg, hogy a képrögzítés előtti időkben hogyan hagytak nyomot magukról az emberek.
A kiállítás tartalmas kikapcsolódást nyújt a helyieknek és a Veszprémbe látogatóknak egyaránt, látványosan szólít meg egy nagyon széles korosztályt. A látogatás akár közös családi program is lehet, amiben nagyon sokat segít a múzeumpedagógiai sarok a rengeteg játékkal.
