AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2024 díjat november 19-én adják át a Hagyományok Házában. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 6, az utóbbiból 13 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 19 finalista múzeumot. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra.
A sorban a következő a fertődi Esterházy-kastély Átváltozások – A magyar Versailles három évszázad tükrében című állandó kiállítása.
2300 szoba, állatkert, római fürdők és liftek, 300 ezer négyzetméternyi belső tér, húsz szint. Ez csupán néhány elkápráztató számadat a versailles-i kastély kapcsán. Nekünk is van Versailles-unk, ahol egykor Haydn komponált, és amely 126 szobával, melléképületekkel, 200 hektáros parkkal az ország leghatalmasabb és Európa harmadik legnagyobb kastélyegyüttese. Belépve a fényűzés és pompa eme szentélyébe, a lelkünk szinte észrevétlenül megnyílik, ellazul, akár a Nap felé forduló virág, hogy beszippantsa, megízlelje, átélje a hajdanvolt pompát. És ha jól hegyezzük a fülünket, talán hallani véljük a Búcsú szimfóniát, ahogyan az Allegro, az Adagio, a Menuetto és végül a Finálé lendületesen, csillogóan cikázik a festői terekben, a többévszázados termekben. Úgy érezhetjük, a múlt dala szól.
Hazánk legnagyobb barokk-rokokó műemlékegyüttese a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja volt, erről tanúskodott 650 képből álló képtára - melynek kincsei között szerepelt Raffaello Santi Esterházy Madonnája -, pazar díszterme - melynek falfreskóját Jozef Ignaz Mildorfer készítette -, impozáns kovácsoltvas kapuja és háromszáz hektáros franciakertje. A kastély rangját emelte a mögötte elhelyezkedő Operaház, a Muzsikaház, a Bábszínház és a kínai mulatóház is, utóbbit Bagatell-ként is ismerhetjük: a legenda szerint, amikor Mária Terézia a mulatóházat megdicsérte, akkor Esterházy Miklós állítólag csak legyintett és annyit mondott: „bagatell”. Innen a név, és egyszersmind ez a fajta nagystílű modor jellemzi is az impozáns, mind méreteiben, mind történetiségében, mind kialakításában, berendezésében mindig élre törő és élen magasodó kastély összes enteriőrjét, melyek az európai uralkodói udvarokhoz méltó fenséges rezidencia Esterházy „Pompakedvelő” Miklós alatt élt fénykoráról mesélnek.
Kultúránk, történelmünk, kollektív emlékezetünk bástyáit, aktív hírmondóit, káprázatos vagy fontos mérföldköveit jogunk és kötelességünk fenntartani, megőrizni, megújítani, megcsillogtatni, nem csupán széles e világnak, de a magunk számára is. Ezért is örömteli, hogy nemrég uniós forrásból megújultak a fertődi kastély földszinti és első emeleti kiállító terei, történeti enteriőrjei, szám szerint: 3705 m²-en, 26 kiállítási tér.
Az állandó kiállítás földszinti kiállítótermeiben megismerhetjük a 18. századot, „Pompakedvelő” Esterházy Miklós korszakát és a 19-20. század fordulóját, a kastély második virágkorát. Az emeleti terekben interaktív kiállítás mutatja be a 18. századtól a 20. század végéig ott élők és vendégeskedők életét – utóbbiak közül talán a leglenyűgözőbb Joseph Haydn ide kötődő munkássága és Mária Terézia látogatása. A kastély egyik ékköve a 18. századi falfestésekkel díszített Belvedere kilátópont, melynek attika korlátján túl festői panoráma tárul elénk, rálátással az épület déli oldalán elterülő franciaparkra, a Lés-erdőre és a Cziráky Margit Rózsakertre.
A tematikus múzeum állandó kiállítása kastély- és családtörténet, de ennél tágabb aspektust is kínál: az udvari arisztokrácia kultúrtörténeti hátterét mutatja be - jól követhető, változatos eszközökkel, minden korosztályt megszólítva. Az Esterházy család hercegi ágához köthető tárgyi anyag gyűjtésének, valamint a család- és kastélytörténet kutatásának köszönhetően a kurátorok testközelbe hozzák a hercegi ág családtörténetét, Joseph Haydn eszterházai működését, valamint az épületegyüttes szövevényes történetét, a kezdetektől napjainkig. A kiállítás a történeti- és művelődéstörténeti ismeretanyag hagyományos muzeológiai interpretációjába integrált szemlélettel emeli be a kastély restaurálás-történetét és a legutóbbi felújítások eredményeit. Az infokommunikációs megoldások közül a Falkavadászat-szoba és a Négy évszak-szoba vetítéseit érdemes kiemelni: a falkavadászatot, illetve az évszakokat ábrázoló elpusztult pannókat animált vetítések idézik fel, melyek révén az egykori pannók metszetelőképeit is megismerhetjük.
Az edukatív tónusokkal bátran bánó, ismeretterjesztő filmekkel operáló, applikációval látogatható, négy nyelven kommunikáló Átváltozások – A magyar Versailles három évszázad tükrében című állandó kiállítás köré számos program és aktivitás szerveződött és szerveződik folyamatosan. Rendezvények, oktatási programok, óvodás, iskolás és családi alkalmak, múzeumpedagógiai foglalkozások, kurátori tárlatvezetések, művészettörténeti, muzeológiai, örökégvédelmi, restaurátor, történész és egyéb kapcsolódó szakmákkal történő együttműködések, együtt gondolkodások, kastélytúrák, gyermekfoglalkozások, marionettszínházi előadások és zenei programok a sorvezetői egy hosszútávra, ha nem örökre tervezett küldetéstudatnak: mutassuk meg, amink van, mutassuk fel, mit érünk, mutassunk példát - a magunk számára is!
Történt egyszer, hogy Esterházy herceg muzsikusai Haydn közbenjárását kérték uruknál, hogy a szokatlanul hosszú hangversenyévadot megrövidíthessék, tekintve, hogy családjuktól távol voltak kénytelenek eltölteni hosszú hónapokat a magyarországi rezidencián. A "közbenjárás" céljára Haydn magát a komponálást választotta: fisz-moll szimfóniájának befejező tételébe a szó szoros értelmében belekomponálta a zenészek egyenkénti távozását. Végül csak két hegedűs maradt a helyszínen - feltehetően maga Haydn és Tomasini. Amikor ők is távozni készültek, Esterházy Miklós ráébredt a szimfónia "mondanivalójára", és beleegyezett, hogy másnap az udvar Bécsbe költözzék. A szimfónia később Búcsúszimfónia néven híresült el. Egy csodálatos kompozíció a sok közül, melyek minden bizonnyal ott keringenek a magyar Versailles lenyűgöző tereiben, a régi falak között cikázva, egymásra licitálva, gyönyörű, ezerhangú szellemként kísértve-kísérve arra járókat, magyarokat és nem magyarokat, kicsiket és nagyokat, időseket és fiatalokat. Ha fülelünk, meghalljuk a múlt dalát.
Allegro assai, Adagio, Menuetto és végül a Finálé. A múlt dala. A magyar Versailles-ban.
