A Pulszky Társaság 2010-ben alapította AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA díjat, amellyel a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. Újdonság, hogy idén három kategóriában folyik a megmérettetés, 4 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki és virtuális kiállítások pályázhattak az elismerésre. A 11 jelölt már csak arra vár, hogy a 2021. október 25-ei díjátadón a Petőfi Irodalmi Múzeumban fény derüljön az eredményre. Addig is ismerjük meg őket, drukkoljunk nekik!
Lássuk most a bükkábrányi Jószerencse Házának A vándorló bánya titkai című kiállítását!
“A lignitbánya legyezőszerű nyomot ás a földbe Bükkábrány határában. Ez a legyező az egyik oldalán folyamatosan nyílik, a másikon pedig visszazárul. Így halad, vándorol a bánya. Mielőtt a hatalmas gépek elfoglalnának egy-egy újabb területet, wa régészek átkutatják azt a múlt emlékeit keresve.
A bánya nemcsak a földet forgatja fel, hanem – az előkerült leletek által – az itt élők múltját is.
A lebányászott területet helyreállítják, beültetik, néhány év, évtized múlva nyoma sem marad – de a feltárt titkok, az új ismeretek örök nyomot hagynak a település történetében.”
A vándorló bánya titkai című kiállítást Bükkábrányban a Jószerencse Házában, egy egykori úgynevezett Kádár-kockában építették fel. Tartalma és témája pedig a bükkábrányi lignitbányához – Magyarország legnagyobb régészeti feltárásához – kötődik. Erről mesél az ország legkisebb régészeti kiállítása, 100 négyzetméteren.
A Herman Ottó Múzeum 2007 óta folytat ásatásokat a bükkábrányi bánya bővítése által érintett területeken, és ezáltal Magyarország egyik legnagyobb – 500.000 négyzetméteres feltárása jött létre. A feltárásokon a neolitikumtól a késő középkorig szinte minden régészeti korszak leletei és lelőhelyei megtalálhatók.
A feltárások jobbára feldolgozatlan leleteiből Bükkábrány település Önkormányzata kezdeményezésére egy mini kiállítás nyílt, mely keresztmetszetet nyújt a bánya és a régészeti feltárások történetéről.
A bányában előkerült leletekből, történetekből emel ki 12 hangsúlyos elemet, melyek mind a helyi közösség számára, mind az idelátogató vendégek, iskolai csoportok, és nem utolsósorban az életükből igen sok évet a helyszínen töltött régészek számára is fontosak lehetnek.
Csak egy-két témát megemlítve, így például az Ősfák a lignitben című rész a földtörténethez kapcsolódóan azt boncolgatja, hogy mi az, ami keretet adott az ember itteni tevékenységének? Egy másik téma egy újkőkori edény oldalát díszítő szarvasmarha-plasztikán keresztül — ami egyébként a legkorábbi ilyen ábrázolás a Kárpát-medencében — az egyik legfontosabb innovációról, az állatok háziasításáról mesél. A badeni kocsiedény, azaz egy kocsi elvont ábrázolása azt mutatja be, hogyan alakul át a közlekedés, ezáltal a kommunikáció. A térképedény, egy bronzkori tál sajátos mintázata kapcsán a korabeli életet minden területét átszövő rendről olvashatunk, vagy izgalmas bronzleleteket is megismerhetünk a Bronzdepó résznél. A „Madárcsőrvadkan” egy rendkívüli tárgy Bükkábrányból, amely a szkíták Fekete-tenger mellett élő szomszédjainak, a szauromatáknak a területéről származik. Az első euró című részben pedig egy kelta pénzérme történetéről tudhatunk meg többet. De ismereteket szerezhetünk olyan szarmata viseletről és ékszerekről, amilyen a lunula és fibula, emellett Csörsz árkának történetéről, Olaszegyháza középkori falujáról, a mezőkeresztesi csatáról, vagy egy rejtőzködő templomról is.
A 12 bemutatott téma címadásánál egyes helyeken meghagyták a tervezők azokat a szakkifejezéseket, melyeket jórészt csak a régészek használnak, de igyekeztek segíteni a látogatót, a kiállítás felépítése során úgy, hogy minden esetben az ő általuk ismert, jelenkori világból indultak ki, vagy ahhoz kapcsolódtak.
A Mátrai Erőmű bükkábrányi lignitbányáját 35 évvel ezelőtt egy életkamra kellős közepébe telepítették. Oda, ahol a bükkaljai dombok közül a Csincse-patak kifut az Alföldre, átvágva az Alföld és a hegyek találkozásánál futó, évezredes útvonalat.
Az életkamrák azok a helyek melyek a környezeti adottságok miatt különösen alkalmasak az emberi megtelepedésre szinte minden korszakban.
Egy áromszög fejjel elkészített agyag szobrocska a kiállításról
A kiállítás vezérleletei az újkőkorból származó, háromszög fejjel elkészített agyag szobrocskák. A bemutatott, emberalakú tárgyak régészek által felfejtett történeteit - a település lakói kiegészítették a saját történeteikkel: az itt élők, felnőttek, gyerekek – arcukat adva a 7000 éves agyagszobrok mellé - elmondják, hogy ők és a családjuk honnan jött, mióta él Bükkábrányban, bevándorlók vagy őslakosok. Így egy régészeti probléma: A Kárpát-medence és Európa neolitizációja, a „Te honnan jöttél?” – kérdés felvetésével régészeti szakkérdésből a helyiek számára is releváns kérdéssé alakult.
Még jóval a kiállítás előtt egy helybéli óvónő, kicsit újragondolva a formát, a gyerekek számára ezeket a többezer éves háromszög fejű embereket játék figuraként alkotta újra, míg egy másik helybéli lakó mesekönyvet írt ugyanerről az emberkéről. A kiálltás arcát így a falusiak határozták meg.
A bükkábrányi kiállítás a lokális identitás megképződésének, az odatartozás kifejeződésének izgalmas, sajátos kísérlete. Kiemelkedő régészeti leleteket bemutató, alapvető régészeti kérdéseket a település mai életében középpontba állító tárlat jött létre.
A kiállítás kurátoriai: Fischl Klára, Pusztai Tamás és Halmai László, a kiállítás tervezője és megvalósítója: Á.Tóth és Barátai produkciós és reklámügynökség.
