Az első 500 - Időutazás a REFORMÁCIÓBA

KIÁLLÍTÁS

Szabóné Bognár Anikó - Dr. Végh Katalin
2017-10-31 15:40

A Kecskeméti Katona József Múzeum kiállítással csatlakozik a Reformáció 500 Emlékévhez, így emlékezik meg e nagy jelentőségű egyház- és kultúrtörténeti évfordulóról, hiszen Kecskemét a magyar reformátusok egyik jelentős központja. A kiállítás elsősorban a kecskeméti reformáció történetét dolgozza fel, európai és országos kitekintéssel, az általánosan alkalmazott eszmetörténeti, művészettörténeti szempontok mellett alapvetően és elsősorban történeti néprajzi, „mikrotörténeti” megközelítéssel és módszerekkel.

 

 

A tárlat célja látvánnyá varázsolni a történéseket, tárgyiasítani, befogadhatóvá tenni a forrásokból ismert eseményeket. A látogatók többek között megnézhetik, amint 1564-ben Kecskeméti Végh Mihály főbíró házában egyezséget kötött a két felekezet, bepillanthatnak a reformátusok fatemplomába, megtudhatják, mi volt a fizetsége a templom építőmestereinek s rácsodálkozhatnak, kik éltek református hitben történelmi nagyjaink közül. A tárlat bemutatja azokat a reformátusokhoz kapcsolódó szokásokat, amelyek az emberi életfordulókat, a születést, a házasságkötést és a halált kísérték.

A kiállítás tárgyanyagának jelentős részét a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtára és Levéltára, valamint a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeuma biztosította.

 

„Az magar nipnek: ki ezt olvassa

Próféták által szólt rígen néked az Isten” (Sylvester János)

A kiállítás legértékesebb tárgyai az első magyar nyelvű bibliák. A reformáció anyanyelvükön szólt a hívekhez, s ez elemi erővel hatott a magyar nyelvű írásbeliségre. „Azki zsidóul, és görögül, és vígre diákul, Szól vala rígen, szól néked az itt Magyarul.” (Sylvester)

A magyar irodalmi művek zömét protestáns szerzők írták, másrészt igen jelentősek a zsoltárköltők zsoltárfordításai.  16. századi magyar nyelvű költészetünknek több mint harmada gyülekezeti ének, ezek mellett különösen jelentősek a bibliafordítások is.

 

 

Sylvester János Új Testamentuma az első, magyar földön, magyar nyelven nyomtatott könyv, amelynek kiadását 1541-ben Nádasdy Tamás dunántúli főrend, királyi tanácsos fedezte. Sylvester a fordításnál Erasmus görög-latin szövegét vette alapul, a magyar néphez szóló ajánlását disztichonokban írta, elsőként alkalmazva nyelvünkön az időmértékes verselést. Testamentumát kétszer is kinyomtatták, mára azonban a színes címlappal megjelent sorozatból csak három ép példány találtható, az egyik épp Kecskeméten. A bemutatott példány Nádasdy Tamás feleségéé, Kanizsai Orsolyáé volt.

 

„Szent Biblia … Magyar nyelwre fordittatott egészlen és wijonnan”. Károli Gáspár Vizsolyi Bibliája az első magyar nyelvű teljes Biblia. Károli a fordításon kívül szerkesztett és lektorált is, ezzel alkotva egységes művet. Az 1590-ben, mintegy 800 példányban – ma 51 példány ismert­ – megjelent Biblia kiadását a felső-magyarországi református főurak támogatták. A Vizsolyi Biblia a magyar kultúrörökség része, évszázadokon keresztül használták; nyelve beleépült a népnyelvbe, sőt egységes irodalmi és köznyelvünk kialakulását is elősegítette. 

 

Szenci Molnár Albert Szent Bibliája kapcsán tudjuk, hogy a fiatal Szenci a gönci iskola tanulójaként láthatta, ahogyan Károli Gáspár a bibliafordításon dolgozott, amint „a szent öreg” „nagy isteni félelemmel kezdett a bibliafordítás első kibocsátásához.” E Biblia javított változatát 1608-ban sikerült kiadnia (Hanaui Biblia), melynek érdekessége, hogy a 150 genfi zsoltár hozzá van csatolva. 1500 példányban jelent meg, ebből ma 58 ismert.

 

A reformáció Kecskeméten

A reformáció 1517. október 31-én azzal indult, hogy Wittenbergben Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes közzé tette a korabeli egyházi gyakorlatot bíráló 95 tételét. Országunkban már az 1518-as esztendőben megjelent az új hit, azonban a mi régiónkban 1540-től számíthatjuk az evangélium által reformált dunamelléki egyházközségek alakulását. Mohács után a világi és egyházi főhatalom megbénult, az alsó papság a reformáció felé fordult, a török pedig az általa ellenőrzött területeken nem tiltotta a protestantizmus terjedését. A prédikátorok szigorú erkölcsi felfogása a közemberek számára minta volt, amit az is erősített, hogy a nép nyelvén szóltak. A reformáció elterjedése robbanásszerű, alig negyed század műve volt, és a 16. század végére a protestánsok már a lakosság 80–90 százalékát tették ki.

 

A reformáció kecskeméti megjelenésére három forrás világít rá: az egyik a török adóösszeírási jegyzék, a másik Agricola (Szántó/Mező) János verse (Wittenberg, 1563), a harmadik pedig első református anyakönyvünk.

 

1540-től megalakultak a dunamelléki református egyházközségek: Buda, Pest, Vác, Tolna, Gyöngyös, Jászberény, Cegléd, Kőrös, Kecskemét.

1546-ban, az első török adóösszeírási jegyzékben (az 1559-esnek ez az alapja) a nős Márton pap említése a kecskeméti reformációra való első utalás. Ekkoriban a városban igét hirdető reformátorok: Batizi Bálint, Skarica Máté, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István. Utóbbi Theologiae Sincerae c. műve a kiállítás egyik darabja, a helvét reformáció első teológiai rendszerezése, dogmatikai, etikai és egyházigazgatási tárgykörben.

 

Az egyik legjelentősebb esemény Végh Mihály főbíró házában történt 1564-ben. Egyezséget kötöttek „az pápista Körösztyénök” és a „Luter Körösztyénök”, miszerint a kőtemplom a régi hiten lévőké marad, a reformáció hívei pedig ugyanazon templom kerítésén belül fatemplomot építenek. Az egyezséglevél 17. század végi átirata maradt fenn. 1678-ban a városban pusztító tűzvészben a templom is leégett, ettől kezdve a temetőben, a kántorháznál, a leégett templom helyén tartották az Istentiszteleteket. 1680-ban újabb egyezség született a katolikusokkal, miszerint a reformátusok a kőkerítésen kívül építenek maguknak új templomot. Az új kőtemplom 1680–1683 között, a hívek adományaiból épült meg.

 

 

1712-ben Veresmarti Lázi Péter elkezdte vezetni az első anyakönyvet, s 1741-ben szertárral, könyvtárral, auditóriummal tervezett új iskolaépületet emeltek az Ókollégium helyén, mely már 1750-ben leválik a debreceni kollégiumról. Igen értékes forrásunk Nagy István helyi születésű iskolarektor kecskeméti iskola- és kultúrtörténeti munkája, a Kecskeméti Helikon 1826-ból.

A 19. században új lendületet kap a református egyház is, 1830–1834 között megépül az Ókollégium, mely 1835-től líceumi rangot kap.

1870-től Kecskemét önálló törvényhatóságú város, a századforduló pedig addig nem látott impozáns, gyors fejlődést hozott. A református egyház megerősödve lépett ebbe a fejlődési folyamatba, 1911-ben megkezdődik a szecessziós Újkollégium építése.

A második világháború és a Rákosi hatalomátvétel hosszú időre megakasztotta ezt a nagy ívű fejlődést. Az államosítás során a református és piarista iskola összevonásával létrehozták a Katona József Gimnáziumot.

1983-ban az Újkollégiumban megalakult a Ráday Múzeum, mely 2003-ban költöztt az Ókollégiumba. A rendszerváltás után, 1991-ben újraindult a református gimnáziumi oktatás, 1994-ben pedig a református általános iskolai oktatás. Nagy eredménye az egyházközség legújabb kori történetének a 2004-ben megépült, Újkollégiumot bővítő szárnya.

 

 

„Az Asztalost ismét megfogatuk, az egész Templomot székkel Tele csinálja.”

Külön termet szenteltek azon források, dokumentumok bemutatásának, melyek a hivatalos bejegyzések mellett a korabeli élet, a mindennapok valóságát is megőrizték, egyben érdekes történeti néprajzi adatokat szolgáltatnak. A templomépítések körülményeit különösen gazdag forrásanyag őrzi, a közösség életében betöltött szerepe, a munkálatok nagysága és a hívek áldozatvállalásának arányai miatt is.

 

A Kecskeméti Református Templom építésére megfogadott mesteremberek kilétét, fizetségét megőrizték a Gondnoki naplók. Ezekből tudjuk, hogy a kőművesmunkát Kőmíves András, László és Máté vállalta Debrecenből.  A fuvaros munkát kecskemétiek és vidékiek vegyesen végezték. A zsindelyt például gombaiak, monoriak, újfalusiak szállították. Az ács munkákat Ács András „öreg mestör”, a templom ablaküvegeinek elkészítését Üveges András Sárról, Üveges Márton, Imre és Péter Rozsnyóról vállalták. Egy püspöki harangöntő felfogadására is vannak adatok 1684-ből, de kilétét nem őrizte meg a forrás.

Az építkezést a hívek adományaiból fizették.  A hívek áldozatvállalása „a menny Istenének Házáért” erőn felüli és példaértékű volt. A források jórészt megőrizték az adakozók nevét s adományaikat.

 

A tárlat felvonultatja azokat a magyar tudósokat, politikusokat, művészeket, írókat is, akik nem arról lettek híresek, hogy reformátusok voltak, hanem egyéb területen kifejtett munkásságuk miatt, de életük, erkölcsiségük meghatározó eleme volt református hitük.

Ilyen például, Apáczai Csere János kálvinista teológus, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem, Lorántffy Zsuzsanna,  Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Arany János, Ady Endre, Bolyai Farkas, Kandó Kálmán, Szent-Györgyi Albert , gróf Tisza István miniszterelnök, vitéz nagybányai Horthy Miklós vagy éppen Nagy Imre.

Művészeink közül büszkén vállalta vallási hovatartozását Szeleczky Zita és Turay Ida színésznők.

 

 

Kecskeméten Lestár Péter, református nemesi család leszármazottjaként, polgármesterként szolgálta a város érdekeit 1880-tól haláláig. Polgármestersége idején épült a színház, a városháza és a városközpont több nagy épülete, a fülöpszállási és a tiszaugi vasúti szárnyvonal. Sándor István pályafutását Lestár mellett kezdte, majd Kada Elek mellett folytatta.  Az „aranykor” városépítő tevékenységében nagy szerepet játszott (Rákóczi út, Művésztelep, Újkollégium, Iparos Otthon stb.) A református egyháztanács tagjaként is köztiszteletnek örvendett. Támogatta a kecskeméti mozi létrejöttét, múzeumépítési terveit a történelem viharai hiúsították meg, az első világháború évei és az azt követő zavaros időszak miatt pedig csak néhány tervét tudta megvalósítani: Kada Gyermekotthon, leánykereskedelmi iskola, hat tanyai iskola, Központi Szeszfőzde, pályaudvar bővítési terve.

 

A kiállítás egyik legfőbb üzenete, hogy Kecskemét a vallási türelem példaértékű helyszíne. Katolikus és protestáns lakóit évszázadokon át a békés egymás mellett élés és egymáshoz való jóindulat jellemezte.

A 16. század közepén Kecskemét egyetlen templomát az „öreg kő templom”-ot közösen használták a katolikusok és az új hit követői. Ugyanazon templomban, de különböző napszakban volt mise és prédikáció. Bírságot szabtak ki arra, aki vallásáért a másikat csúfolta vagy bántalmazta.

1564-ben egyezséget kötöttek a két egyház hívei a főbíró házában. A kőtemplomot a katolikusok használták tovább, a reformátusok a templomkerítésen belül építették föl fatemplomukat. A város lakói békességben éltek egymás mellett és gyakorolták vallásukat.

Az 1678-as tűzvészben megsemmisült fatemplom helyett a kálvinisták új templom építését tervezték.

A város vezetésében is egyensúlyt tartottak, a tanács tagjai felerészt katolikusok, felerészt reformátusok voltak, a bírót is fölváltva választották a két felekezet tagjai közül.

Vahot Imre 1853-ban így írt Kecskemét felekezeteiről: „E helyen különös említést érdemel a kecskeméti népnek azon érettséget, s higgadtságot tanusító magaviselete, melynél fogva vallásos ügyeit intézi, s azon szép kölcsönös türelem, mellyel a külön hitfelekezetek egymás irányában viseltetnek. …Ezen valódi keresztény szeretet- és kegyeleten alapuló egyetértésből származik azon helybeli százados szokás, miszerint az egész városi tisztviselőségnek fele romai katholikus, más fele református egyénekből áll.”

Egyedülálló jelenség, hogy a tágabban vett főtéren öt vallás temploma épült fel a 19. század végére. Három katolikus templom: Szent Miklós templom (14. század), piarista templom (1730), nagytemplom (1791), református templom (1684) görögkeleti templom (1829), evangélikus templom (1863), zsinagóga (1871) tornyai hirdetik Isten dicsőségét.

 

Napjainkban is tapasztalhatjuk a város felekezetei között a folyamatos és élő együttműködést. Az évszázadokra és generációkra visszanyúló hagyomány, egymás hitének tiszteletben tartása kiemelkedően fontos örökség. Legyen követendő példa az eljövendő nemzedékeknek, hiszen e város lakói már bizonyították: összefogással és egymás segítésével nagy dolgok vihetők végbe.

 

A reformáció hatása messze túlmutat egyházi mivoltán. A reformáció kovásza volt a nemzettudat erősítésének, segítette a nemzeti történelemszemlélet fejlődését, a nemzeti nyelv kialakulását, a magyar nyelvű írásbeliséget és vitakultúrát, a magyar zenekultúrát. Lendületet adott a könyvnyomtatásnak, a természettudományok fejlődésének, jól megfért a tudományos gondolkodás mellett. Zászlajára tűzte a nép írni-olvasni tanítását, iskolák alapítását. A demokrácia gyökereit is kereshetjük benne, érdeme a demokratikus közösségek elismerése, de a protestáns etika és vállalkozó szellem meghonosítása, a tisztességes kamat követelménye is.

 

 

A kiállítás a Kecskeméti Katona József Múzeum Cifrapalota Kiállítóhelye földszintjén, öt teremben várja a látogatókat 2017. december 22-ig.

Kurátorai Szabóné Bognár Anikó és Dr. Végh Katalin, társrendezője Bán Magdolna.

 

Arany-emlékév, irodalom, kiállítás, látogató, múzeum
2017-10-31 13:00
látogató, művészet, téma, történelem
2017-10-18 08:10