A Tornyai János Múzeum feladata a régi korok tárgyainak, dokumentumainak gyűjtése mellett a hozzájuk kapcsolódó hagyományok és ismeretek felkutatása és bemutatása is. Erről Terendi Viktória, a közgyűjtemény néprajzkutatója szólt a múzeum Nyári konyha című workshop-sorozatának nyitórendezvényén a Népművészeti Tájházban, ahol a program résztvevői kovászos kenyér hagyományos készítésének titkaiba nyertek bepillantást.
Terendi Viktória
A dagasztás folyamata annak idején két órán át is tartott, az akkori öt-hatkilós kenyér fárasztó előkészítéséről az asszonyok úgy tartották, hogy addig nem lesz jó, „amíg nem csöpög a gerenda”, azaz amíg nem verejtékezik az ember homloka. A kenyérkészítés ismeretei anyáról leányra szálltak, s a vásárhelyi leányok addig nem is mehettek férjhez, amíg nem tudtak jó kenyeret sütni. A helyi családok sok kenyeret fogyasztottak, voltak, akik a húsleveshez, vagy a dinnyéhez is kenyeret ettek.
Az élesztőt eleink komló és búzakorpa felhasználásával készítették, s feljegyezték, hogy az egyik gazdasszony, akinek nem sikerült az élesztője, egy pár piros papucsot ígért a szomszéd cselédjének, ha elcsen a náluk készült pár-nak nevezett élesztőből.
Az élesztőből liszttel és vízzel készült a kovász, amelyet további liszttel szaporítva kidagasztottak, s lett belőle a kenyér.
Mint azt a tájházban Sipos Róbert bemutatta, a mai háziasszonyok is süthetnek kenyeret a hagyományos módon: a kovász hűtőszekrényben akár hetekig is eltartható, s elkészíthetik a kenyeret elektromos, vagy gázsütőben is.
A sorozat következő foglalkozására 2020. augusztus 8-án kerül sor, amikor a gyümölcsök és zöldségek hagyományos tartósítási módszereit ismerhetik meg a program látogatói.
