Az OSZMI Bábtárát 1970-ben az azóta elhunyt Belitska-Scholtz Hedvig színháztörténész hozta létre, még jó időben ahhoz, hogy a magyarországi bábjátszás vásári hagyományainak fennmaradt darabjai ugyanúgy bekerülhessenek a gyűjteménybe, mint az abban az időben már világhírű Állami Bábszínház (ma Budapest Bábszínház) vagy a pécsi Bóbita Bábszínház, az Egri Bábszínpad és más, gyakran amatőr csoportból kinövő bábtársulatok anyaga. A bábok mellett díszletek, fényképek, szórólapok, plakátok, szövegkönyvek, kéziratok is bekerültek a kollekcióba.
A PIM bábkiállítása (kurátorok: Lovas Lilla és Simándi Katalin) értő módon hozza össze a vásári mulattatók bábos tradícióit és a mai, autonóm kortárs művészetté lett bábjátékot. Egy rövid bevezető összefoglalja a hazai bábjáték történetét, a Haydn báboperáit bemutató fertődi marionettszínháztól a 20. századi nagy mulattató famíliák, a Korngut-Kemény, illetve a Hincz család országjáró vállalkozásain át a bábművészetbe bekapcsolódott képzőművészek, Rév István Árpád, Blattner Géza vagy Büky Béla munkásságáig.
Arany János egy-egy meséje, balladája, köztük a legismertebbek: a Toldi, A walesi bárdok, A Jóka ördöge, a Rózsa és Ibolya szereplői a legkülönfélébb bábtechnikákkal jelennek meg. Az egyes adaptációkról látható fotók, videók, vagy maguk a „szereplők” ezáltal nem csupán az Arany költészetében fontos mesés elemet hangsúlyozzák, de bevezetnek a bábművészet rejtelmeibe is. A remek kísérőszövegek segítenek „olvasni” a bábok világában, felhívják a figyelmek egy-egy kifejezőeszközre, a mese dramaturgiájának műfajspecifikus megoldásaira, a zsákbáb, a marionett, az árnyjáték, a pálcás báb mozgatásából és látványából adódó színpadi lehetőségekre.
A bejáratnál maga Arany János fogad, a figura színes madzagokat tart a kezében, és már ő maga is bábként megmozdítható. Innen a csodálatos figurák egész tárháza nyílik meg. A Nemzeti Bábszínjátékot megalapító Rév István Árpád színháztörténeti jelentőségű 1941-es, több mint 600 előadást megért Toldi-adaptációjából például bábokat, fotókat, plakátokat is láthatunk, mellette részletes magyarázatot a Rév által kifejlesztett ún. mechanikus botbábról, amelynek nem csak a végtagjait, de a szemhéját, fejét, nyakát, száját is mozgatni lehetett. Egy középre helyezett figurán mindez ki is próbálható.
Büky Béla 1972-ben készített árnyjátékot A walesi bárdok balladából, erről a vázlatrajzok és a figurák mellett szellemes interaktív játék is készült, a kiállítás látogatója a vetítőfalon maga „rendezheti be” az egyes jeleneteket. A tárlat végén még egy berendezett, hagyományos eszközökkel dolgozó bábkészítő műhely látható, a folyosón távozva pedig korábbi és mai bábosok életpályáját eleveníti fel egy-egy tabló, a Vitéz László figurájával örökké emlékezetünkbe égő Kemény Henriktől a mai bábokat készítő Matyi Ágotáig vagy Boráros Szilárdig, bizonyítva, hogy a bábjáték a vásári komédia letűnt műfajával nem halt meg, sőt nagyon is virul: a gyermekelőadások mellett a felnőttek színházának is fontos kifejezőeszköze, ma ugyanúgy, mint a klasszikus avantgárd évtizedeiben.
