2024. április 10-én nyílt a 220 képből álló, még egész nyáron megtekinthető életműkiállítás, amelyen Anna Margit színes művészetét ismerhetjük meg a Nemzeti Galériában. Mit üzennek a tükörképek? Összeállításunkból kiderül!
Személyes üzenetek foglalják keretbe Anna Margit személyiségét, megérthetőségét. Az első teremben filmrészletből kivágott hanganyag által érthetjük meg művészetét. Az utolsó teremben egy tőle idézett mondattal búcsúzik a látogatóktól.
Miről tanít ez a kiállítás?
A kiállítás képet mutathat a ma emberének egy olyan történelmi időről, ahol a szabadság, a választás, a lehetőségek, mint fogalmak, elérhetetlenek voltak. A második világháború, és a faji megkülönbözetések olyan éles határokat húztak a társadalomban, ami a kiállítás képein is érezhető.
Anna Margit a művein keresztül kommunikálta az érzéseit, gondolatait, miután a férjét munkaszolgálatra vitték, és ott életét vesztette. Ezután az élete, közel 50 éven keresztül fájdalommal volt teli - de minden nehézség ellenére alkotni és nem feladni – erre tanít meg minket a kiállítás anyaga.
Hogyan tanít?
Életrajzszerűen vezet végig a műveken minket a kiállítás. Bemutatva a könnyed kezdetet a művészetben, és a nagyon gyorsan tragikus sorsra jutott középkorú festőnő életszakaszait a változó stílusú alkotásaival. Minden terem egy korszak, minden korszak egy stílus, de mégis az önábrázolásaival, ami majdnem minden alkotásában megjelenik, egységes stílust képvisel.
Csak a festő életének megismerésével kapnak értelmet a képek, csak így áll össze az alkotások üzenete.
A kezdetek
Anna Margit 1928-tól kezdett a festészettel foglalkozni. Eleinte temperával festett. Korai korszakában, lágy, pasztellszíneket használt, képein gyakran női alakok jelentek meg. Statikus, mozdulatlan alkotások voltak ezek, mint a Nő erkélyen, vagy a Károlyi kert.
Párizsi látogatás
Miután 1935-ben férjhez ment, a szintén művész Ámos Imréhez, együtt ki tudtak utazni Marc Chagallhoz. A Párizsban élő művész javasolta nekik, hogy maradjanak a városban, miután megmutatták neki képeiket. De anyagi gondjaik miatt hazautaztak. A látogatás hatása színekben, és témákban érzékelhető Anna Margit művészetén.
Később, 25 éves kora után erőteljesebb/élénkebb színeket használt, és képeiben megjelenik egy fontos tárgyi motívum is: a tükör. Újra és újra felbukkanó kedves tárgya volt ez a kakasos tükör, amelyet férje készített neki.
Kakasos tükör
Ámos Imre, az imádott hitves
Anna Margit férjét, Ámos Imrét 1940 és 1943 között háromszor vitték be munkaszolgálatra. Az utolsó alkalom már az életébe került, de a festőnő képein továbbra is megjelenik. Életük itt tudott tovább folytatódni, a képeken keresztül.
Európai Iskola
1945 októberében Budapesten megalakul az Európai Iskola, melynek Anna Margit is tagja volt. Céljuk az volt, hogy a magyar modern festészetet európai szintre emeljék.1948 végén, a kommunista diktatúra nyomása miatt be kell szüntetniük tevékenységüket.
Óriási fejek és arcok
1947/48-ban óriási fejeket kezdett el festeni, bennük kiáltó arcok, bábuk, amelyek mind őt személyesítik meg. A túlzóan nagyfejű ábrázolásokon üres tekintetű, fehér szemek érzékeltetik a fájdalmat, keserűséget. A kiállításban látható Múzsa, Bábu II. és a Kiáltás című képek szimbolikusan Ámos Imre utolsó képeivel szemben vannak elhelyezve. Így a látogató, a két ember utolsó, egymáshoz fűződő érzései között találja magát.
Hatvanas-évek
Az ötvenes-hatvanas évek ellehetetlenített helyzetében alig tudott festeni. Ebben az időben a művészeket tiltott, tűrt, vagy támogatott kategóriába sorolták. Anna Margit a „tiltott” kategóriába tartozott. Azért, hogy fent tudja tartani magát, a hatvanas évek elején, egy kerámiagyárban dolgozott. Később, mint festőművész a „tűrt” csoportba került. Ettől kezdve a megnőttek a képek méretei, és 1968-tól minden képén megjelentek a virágok, mint például a Mennyasszony és az Alkony.
A holokauszt fájdalma végigkísérte pályáját, képeinek többségén érezhető hatása. A festőnő nem csak önarcképein, de számos női ábrázolású képen is önmagát ábrázolta.
Mesélő motívumok
A hetvenes évektől a folklór elemek, paraszti díszítőmintázatok dominálnak a művein. Vegyes technikájú képei készülnek: festmények kollázsokkal, vásáros, mézeskalács-hangulatú elemekkel díszítve. 1977-től, a festőnő minden nap olvasta - szeretett férje, Ámos Imre után maradt - Bibliát. Ebből merített ihletet képeihez, amelyek a halál témáját dolgozták fel. Portréábrázolásain jellegzetesek a fekete szemek.
Miként segít értelmezni, megérteni az életművet? Mit ad a jelenkor emberének?
Anna Margit életművének megértéséhez sokat segíthet a berendezett szoba is, ahol a Fillér utcai lakásában forgatott végtelenített film látható. Ott lehetünk Anna Margit személyes terében, társai, a babák, körében. A kurátor szinte belevarázsolja a közönséget a kiállításba. Az életszakaszonként berendezett kiállítás falainak színei is sokat mondóak, megegyeznek a festő lelki egyensúlyával.
A kurátorról, Kolozsváry Mariannáról Schaffer Erzsébet így írt: "Egyetlen vágy fűti,
de az szenvedéllyel: a festő, akinek a tárlatát rendezi, legyen ott valóságosan. Találkozzunk
vele, mi látogatók. Tegyük ujjunkat az öt sebére, haljunk meg vele, és támadjunk föl vele.”
A kurátor olyan eszközöket használt a kiállítás feldolgozásához, ami több érzékszervre is hat. Amint belépünk a térbe, hallani lehet Anna Margitot, ugyanakkor egy önarckép fogadja a látogatót. A kiállítás végéig a fülünkben marad a hang: „Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani”. A kurátor a legőszintébb idézetet is a közönség elé tárta búcsúként, az utolsó teremben. Fülünkben a hang, a falon olvasva az idézetet…meg fogjuk érteni, mit üzent nekünk, Anna Margit.
Ajánlás
Ajánlom a kiállítást mindazoknak, akik érdeklődnek a női művészek, a holokauszt hatására készült alkotásokra, egy művészi életútra, ami a festészet által tudott kibontakozni. Aki megtekinti ezt a tartalmas kiállítást, mély és személyes mondanivalókkal fog találkozni.
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Fotók: Benkő Eszter
