Pablo Picasso azt mondta: "A művészet nem a látásról szól, hanem a meglátásról". Megismerni egy képet, festményt, műalkotást, látni, érezni, megélni egy festmény mondanivalóját, sőt, tovább érezni, tovább rezgetni azt magunkban, átírni, átformálni a sajátunkká, hogy azután a lehető legnagyobb tisztelettel visszaadjuk az így közösen teremtett energiákat a műalkotásnak: szakrális pillanat. A beavatás megható lehetősége mindannyiunk számára. Meglátni a színek, formák mögötti világot, melyet az alkotó teremtett, meglátni és megfejteni az ecsetvonások mögötti történetet, az árnyalatok mögött az érzéseket, a kompozícióban a vallomást: kivételes ajándék.
forrás: BOBA Art, fotó: Joó János
A Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában valami ilyesmiben lehet részünk, ha betérünk megnézni Bódi Barbara, művésznevén DrBoBa kiállítását, melynek címe találóan élményTÉR-képek, mely utalhat egyrészről a művészt ért inspirációk szublimálására, másrészről a spirituális térben keresett és meglelt misztériumokra, személyes és kollektív csodákra, a képek elhelyezését tekintve pedig talán egyfajta útmutatásra, ahol a végső cél az alkotó legbelső lényegének megismerése. Bódi Barbara művészete könnyen befogadható, és a kétszintes, barátságos, emberléptékű galériában szépen rendezett, jól követhető installációban ez különösen érvényesül. Ugyanakkor a festőművész munkái, többszólamúságuk, többrendszerűségük, rendkívüli érzékenységük okán, analizálásra, újra- és újrafejtésre, mind mélyebb együtt rezgésre hívnak minket.
„A művészet az angyalok összeesküvése a világ feje fölött.” Ottlik Géza szavait nem véltelenül olvashatjuk Bódi Barbara holnapján is. Talán mert ő is úgy véli, hogy a világnak szüksége van a jóra, a szépre, a tanításra, a szembesítésre, a megbocsátásra, a feloldozásra. Mindarra, amit a felettünk, közöttünk élő angyalok művelnek napra-nap, hogy élhetőbb legyen ez a világ. Összeesküdnek minden felett, ami nem a lélek épülését, megtisztulását szolgálja. És ebben az összeesküvésben az angyalok segítői vagy maguk az angyalok: a mindenkori alkotók, akik arra teszik fel az életüket, hogy teremtsenek. Mindig újat. Mindig mást. A művészek a világot teremtik meg nekünk, s bennük a világ válik valóra. És mi ezt megláthatjuk - ha pusztán a látás már kevés lenne számunkra.
forrás: BOBA Art, fotó: Joó János
A vibráló, hol nőiesen lágy, hol markánsan szókimondó képek azt mutatják, hogy Bódi Barbara teremtő alkotó. Művészete nem csupán az érzékeinkre hat – sokkal inkább a lelkünkre. Az alkotás számára nem egyszerűen technikai folyamat, hanem egyfajta misztériumkeresés, folyamatos kutatás, belső párbeszéd. Vallja, hogy a benne lévő alkotóerőből merít, mely olyan esszenciális életenergia, ami összeköti őt a mindenséggel. És valóban, a festőművész, művészpedagógus és társadalomkutató – utóbbi kettő is rendkívüli fontossággal bír alkotásában, hiszen egyszerre analizál, tudatosít, szintetizál és transzformál - színekkel és formákkal épít fel egy olyan teret, ahol megérinthetjük az érzések és gondolatok mélyebb rétegeit. Képei életet hordoznak magukban, elevenek, lüktetnek, mesélnek. Egyik sem marad néma, mindegyiknek van mondanivalója, legyen az csenddel rezgő, vagy éppen szenvedélyesen felkiáltó, de végül mindenképpen bennünk, mindenkori nézőiben rezeg-szuszog-zubog tovább.
Bódi Barbara Istenfélő ember, s mint ilyen, alkotásaiban Istent keresi, Istennek ad hálát, vele elegyedik szóba, neki ajánl fel és tőle kér. Sőt, megfesti őt, ezzel próféciává emelve alkotását, személyes vallomássá dédelgetve művészi – és emberi – mondanivalóját. Képei egytől-egyig hálaadó sóhajok, miszerint az élet egy ajándék, amit viszonozni egy alkotó a földi lét minél szélesebb spektrumú kiteljesítésével képes. Mintha a képek egy folytonos keresés-kutatás mindig változó, mindig másfelé vágyó stációi lennének, mintha örökösen valamiféle misztériumot fürkésznének. Ez a misztérium pedig a művészet titka, az alkotás szentsége, az élet esszenciája, az elmúlás ellenszere, ízelítő az örökkévalóság szivárvány-horizontjából.
forrás: BOBA Art, fotó: Joó János
A képek arról mesélnek, hogy az alkotás: teremtés. S mint ilyen, nem csupán a művészt alakítják, hanem a mindenkori befogadót is. Bódi Barbara képei megérintenek minket, egy pillanatra megállítanak, elgondolkodtatnak, elcsendesítenek, talán át is formálnak. Érezzük bennük azt az ősi erőt, azt az intuíciót és mélységet, mely csak az impulzív, egyszerre tudatos és ösztönös művészek sajátja. Mert a képek egyszerre mesélnek tudatos tervezésről és szabadon áramló ösztönösségről. Bódi Barbara művészete ebben a kettősségben vibrál: egyszerre bensőséges és nyitott, dinamikus és letisztult, rejtélyes és mégis egyértelmű. A festőművész a természet végtelen és sokszínű tökéletességéből merít játékos ötleteket: magokat, növényszárakat, leveleket, kavicsokat, üvegdarabokat vagy épp mozaiklapokat komponál festményeinek felületére – mintha mindig új utakat keresne, izgalmas újításokba, önkifejezési lehetőségekbe oltva alkotási vágyát.
Bódi Barbara az a fajta megmerítkező, mindig mélyebbre tanuló, mindig magasabbra törő művész, aki innovatív alkotói attitűdjét tudományelméleti tevékenységgel támasztja meg, és ez a folytonos befogadás egy életen át tartó fejlődés lehetőségét és nagyvonalúságát adja a kezébe. Ez az önmagát inspiráló kreativitás, a képeit nézve, minket is átjár: tekintetek életbe rezgése, messzi világok, univerzumok színekből hasított pannói, éjszakai virágzások titkos pillanatai, pályatársak, mesterek, öröklétbe vésett emberarcai – ők a kísérőink a Szentandrássy Galéria falai közötti barangolásunknak, melynek során bizonnyal sok kedvencet találunk. A Fantazma-glória, a Felkelő nap impressziói és a Hullámvölgyek akárha valamiféle ősi rezgésből fogantak volna, messzi tájakra, egyszervolt harmóniába repítenek minket vissza. Az Íriszek sóhaja, a Flow-sorozat vagy a Színjátékok 3 felvonásban, mint természethez írt ódák egy-egy versszakai, teremtésről, életről, elmúlásról, örökkévalóról mesélnek. A Tükröm-tükröm sorozat portréi, akár megannyi önarckép stációi, a sokszínűség, a mégis ugyanolyanság variációit színezik egy témára. A 371 Csillag című alkotás pedig a holokauszt-áldozatok emlékének adózva, a roma ifjúság és bátorság napja előtt tisztelegve, a történelem sötét korszakának kortárs átértelmezése, a valóság érzékelésének művészi reflexiója. A Michelangelo Buonarroti Piétája inspirálta alkotás a meggyilkolt és elfelejtett legkisebbek, a roma gyermekek mementója, mellyel a művész a tragédia, az erőszak, a gyász színterére lép – a kép éppen ezért az alkotói polaritás okán is kulcsfontosságú mind a kiállításban, mint az életműben.
forrás: BOBA Art, fotó: Joó János
Bódi Barbara alkotásai erősek és törékenyek egyszerre, akárcsak maga az emberi lélek. Olyan képek ezek, melyekben a múlt és a jelen találkozik, az emlékek és a vágyak összefonódnak, hogy végül egyetlen harmonikus egésszé álljanak össze. Mert az alkotás nem csupán technika vagy eszközök összessége, hanem maga az élet. Bódi Barbara számára a festészet, akár egy belső beszélgetés: soha véget nem érő dialógus a világgal és önmagával. Kiállítása nem pusztán térben elhelyezett képek sora, hanem nagylelkű és szükségszerűen megható meghívás, mely által mi is részesei lehetünk ennek a teremtő folyamatnak. Hogy átadjuk magunkat annak a színes, hullámzó, ezertónusú világnak, melyben ő otthon van.
Stephanie Meyer: A burok című regényében a vándor lelket egy csöppnyi tégelybe csalogatják az emberi testből, melyet burokként használt addig, és megmutatkozása pillanatában a kicsiny lélek csillogó, lüktető, gyönyörű, törékeny, illanó - akár fényből szőtt apró angyal. Talán a teremtő alkotás is ilyen Vándorlélek. Vándorlélek, melyet, ha meglátunk, úgy, ahogyan azt Picasso mondta, akkor szabadon idézve a Meyer-könyvből: boldogok és szomorúak, mámorosak és búskomorak, magabiztosak és rettegők, szeretettek és szerethetetlenek, türelmesek és haragosak, békések és vadak, teljesek és üresek... mindez lehetünk... és minden a miénk lehet.
forrás: BOBA Art, fotó: Joó János
„A művészet az angyalok összeesküvése a világ feje fölött.” Ottlik Géza angyalai összeesküdnek minden felett, ami nem a lélek épülését, megtisztulását szolgálja. Ekként szövetkeznek az élet, a hit, az alkotás misztériumának felkutatására, majd felmutatására a művészek. Azzal, hogy mindig újat teremtenek. Mindig mást. A művészek a világot teremtik meg nekünk, s bennük a világ válik valóra. Most, ebben a pillanatban, Bódi Barbara teremt nekünk világot a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában 2025. április 25-ig. Hogy egy kis időre mi is angyalokká váljunk.
Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria - Budapest, V. Irányi utca 20.
