A művészet ott kezdődik, ahol a szavak véget érnek – és ott marad, ahol az idők elhallgatnak. Rainer Maria Rilke gondolata az alkotás időtlenségének és titokzatosságának költői megfogalmazása – nem szó szerint idézve. Annak az időtlenségnek, melynek okán egyetlen ecsetvonás elég, hogy száz év távlatából érintések, tekintetetek találkozzanak, és annak a titokzatosságnak, mely szinte minden esetben az alkotás szexepilje, valami megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan módon. Van azonban, amikor a titokzatosság túlmutat önnön misztériumán, és átlényegülve, egy egész korszakba nyit időablakot, akár gesztusokkal, míves vonalakkal, tökéletes árnyalatokkal a horizontra vetített kronoszkóp víziója. Emlékezésünk horizontjára. Kollektív történetünk horizontjára. Hogy azután ott maradjon, ahol az idők elhallgatnak.
Jézus születése, 1506
A Szépművészeti Múzeum 2025. július 20-ig látható, MS mester és kora című kiállítása, mely a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében nyílt, kivételes lehetőséget kínál a középkori magyar művészet egyik legrejtélyesebb alakja és az őt övező művészeti környezet megismerésére. A tárlat nem csupán művészettörténeti jelentőségű, de érzelmileg is fontos muníciót jelent: egy olyan korszakba invitál, ahol a hit, az alkotás és az emberi létezés kölcsönhatása és szimbiózisa egyszerre volt természetes, magasztos és folyton inspiráló életfonala történelemnek, művészetnek, vallásnak, mindennapoknak, kapcsolódásoknak és tapasztalásoknak. A kiállítás több tematikus szekcióra tagolódik, mely egységek a múzeumtól megszokott letisztult, mégis nagystílű megfogalmazásban kronologikus és tematikus rendben mutatják be MS mester életművét és korának művészeti környezetét.
Szent Katalin a selmecbányai főoltárszekrényből, 1506
Egy névtelen mester arcai – ki volt MS mester?
MS mester, a középkori magyar festészet rejtélyes zsenije, a „névtelen” mester, nevét az egyetlen fennmaradt szignatúra alapján kapta: az úgynevezett „MS” betűs mester a Vizsolyi biblia betűtípusára emlékeztető monogramot hagyott a Jézus elfogatása című táblakép sarkában. A név tehát nem valódi aláírás, inkább kutatói azonosító. A festő valódi neve, élete és származása máig ismeretlen, és ez a névtelenség csak fokozza a titokzatosságot: egy olyan korban, amikor a festő gyakran még kézművesnek számított, MS mester alkotásai már önálló, rendkívül kifinomult, szellemi mélységet hordozó képi világról tanúskodtak. A technikai virtuozitás mellett mély érzelmi rétegek is megjelennek munkáin, azt a megrendítő reflexiót kiváltva belőlünk, hogy nem csupán látjuk, amit a mester látott, de érezzük is, amit ő érezhetett – az arckifejezések, a gesztusok, a figurák közötti kapcsolatok szinte a dráma attribútumainak kapcsolati dinamikáját rajzolják meg.
MS mester alakjai nem idealizált, merev szenteket idéznek, az arcokon valós emberi érzések tükröződnek: megrendülés, fájdalom, szeretet, miközben a képeken szereplő személyeket körülvevő környezet részletgazdag és finom hatású. A képeken a késő gótika és a korai reneszánsz kölcsönhatása érik egyfajta érzelmi realizmussá, melyet európai hatások tesznek hitelessé, elegánssá és valóságossá. MS mester egyszerre volt modern, érzékeny és korhű, az őt övező titok nem múlik, sőt, egyre inkább foglalkoztatja a művészettörténészeket, de minden ecsetvonása azt súgja, hogy a név nem fontos, ami számít, az a tekintet, az érintés, a csend, a figyelem, a pillanat szentségének és megismételhetetlenségének felismerése és alázatos lepárlása - eljövendő pillanatok számára.
Királyok imádása, 1506
Egy kiállítás tudományos alapai
A téma legutóbbi áttekintésének - egy kapcsolódó kiállítással - mintegy harminc éve a Magyar Nemzeti Galéria adott otthont, az azóta eltelt időszak új elképzelésekkel, kutatási eredményekkel, technikai vizsgálatokkal újraértékeli a mester szerepét a magyarországi művészetben csakúgy, mint az európai festészet és grafika kontextusában. Éppen ezért a jelen kiállítást egy történészekből, művészettörténészekből és restaurátorokból álló szakmai csoport jegyzi, melynek komplex kutatási projektje azt célozta, hogy az MS mestert körülvevő művészeti miliőt meghatározza, a legismertebb alkotásokat vizsgálat tárgyává tegye, az oltárképek társadalmi, történelmi, egyházi és művészeti hátterét rekonstruálja.
Ha most egy filmről lenne szó, az jönne, hogy vigyázat, spoilerveszély, merthogy az esztergomi Keresztény Múzeummal közösen rendezett, több mint 20 kölcsönző intézmény közreműködésével létrejött monografikus kiállítás a vége felé haladva új javaslatot tesz a több százéves rejtély feloldására, miszerint az MS monogram mögött bizonyos Michel Schröter személye állhat. Ez az azonosítás a stílus- és technikaelemzés, valamint egy erősen vélelmezett idő- és térbeli egyezés eredménye: Schröter a 15. század végén Nürnbergben tartózkodott, majd Bécsben telepedett le, ahol sikeres karriert futott be, az idővonal pedig éppen megfeleltethető az MS mester munkásságát leíró pályaútnak.
Össze nem illő pár uszályhordozóval, 1495–1500 körül
A stílus, mely időt áll
A tematikus egységekre osztott nagyszabású kiállítás egy tisztább képet igyekszik rajzolni a rejtélyes mesterről, egy sor új festmény és rajz azonosításával, ezáltal háromszorosára duzzasztva a vele kapcsolatba hozott művek számát. A válogatás a mester eddig ismert és újonnan beazonosított alkotásain keresztül, csaknem száz műalkotással, térképekkel, makettekkel, ötvösművekkel, korabeli dokumentumokkal rajzolja meg a 15-16. század történelmét, a prosperáló művészeti régiókat és a művészettörténet egyik legizgalmasabb rejtélyének kulisszáit. A tárlat középpontjában a mester egyik legismertebb alkotása, a selmecbányai Szent Katalin templom egykori főoltára áll, melynek hét táblaképét e kiállítást megelőzően még sosem láthatta együtt a közönség. Érdekes vonulata a válogatásnak a szokatlan nézőpont az alkotó elhelyezésére történő törekvés során, ez pedig nem más, mint Albrecht Dürer, Jörg Breu és Lucas Cranach vonzáskörének meghatározottsága MS mester tekintetében, hovatovább, egyfajta kutatói műhelymunka feltárása is.
A történelmi háttér
A több grandiózus termen végig vonuló válogatás első része a Jagelló-kor történeti és kulturális kontextusát rajzolja meg, a 15-16. század fordulójára kalauzolva el a látogatót. Makettek, térképek és korabeli dokumentumok segítségével ismerhetünk meg egy gazdag művészeti miliőt, egyben azt az időszakot, mely a Magyar Királyság utolsó virágkora volt, jelentős közép-európai szerepvállalással, politikai, kereskedelmi, kulturális kapcsolatok révén pedig Európa vérkeringésébe simulással. A korszak politikai és vallási változásai jelentős hatással voltak a művészetekre – az itáliai reneszánsz és a délnémet késő gótika párhuzamos együttélése különleges kontextust teremtett az alkotók számára.
Vizitáció, 1506
Szimbolikus talákozás
A történeti bevezetőt követő szekció a kiállítás központi elemét, a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltárának hét fennmaradt táblaképe, köztük a híres Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció) című alkotást állítja fókuszba. Ezek a művek először láthatók együtt ilyen teljességben, mely különleges élményt nyújt a látogatóknak, hiszen a művek a legkülönbözőbb helyszínekről kerültek elő, a Vizitáció a tópataki plébánia padlásáról, a Jézus születése a hontszentantali templomból, a négy passiójelenet a szentantali kastély hercegének gyűjteményéből, a Királyok imádása műkereskedelemből, az életnagyságú szobrok pedig Selmecbányáról. A táblaképek nemcsak művészeti értékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert általuk betekintést nyerhetünk a középkori vallásos élet mindennapjaiba, az akkori emberek hitébe, a Felvidék bányavárosainak múltjába.
Rajzok és festmények kulisszái
A következő szekcióban MS mester rajzait tekinthetjük meg, amelyek közül több újonnan azonosított mű is szerepel. Külön figyelmet érdemel a párizsi Louvre-ban őrzött, zenélő szerelmespárt ábrázoló rajz, amely az egyetlen ismert alkotás, ahol a mester saját monogramját is feltüntette. Az ezen a lapon megfigyelhető technika és stílusjegyek alapján került meghatározásra további hat rajz, mint MS mester alkotás, melyek többsége gyakorlólap lehetett. A kiállítás ezen része kiemeli a mester kapcsolatát Albrecht Dürerrel és a nürnbergi művészeti közeggel, amely jelentős hatással volt stílusára és technikájára, nem egy rajz számos részlete a német művész metszeteiből és rajzaiból köszön vissza ránk.
A tárlaton festményekkel is találkozhatunk: Paul Winck és Anna Heckl epitáfiuma talán a legfontosabb új mű, mely MS mesternek tulajdonítható, jóllehet, a kompozíció vonásai első látásra távol állnak a selmecbányai tábláktól, a részletekben mégis a névtelen művész keze nyomát ismerték fel a művészettörténészek, az idővonal tekintetében pedig e művek létrejötte egy 1500-as évek elejei bécsi tartózkodást valószínűsít.
Zenélő szerelmespár, 1495–1510 körül
Egy kései MS mester
Külön szekció - Aki az ördögöt a falra festette címmel - foglalkozik a bécsi Szent István-székesegyházban található, három szentet ábrázoló falképegyüttessel, valamint egy további egység Egy kései MS mester? címmel egy bécsújhelyi epitáfiummal, mely Alexius Funck és Margarethe Stainer számára készült az 1520-as években. Az ausztriai művészetben akkor fellépő új tendenciákkal csakúgy megismerkedhetünk itt, mint az MS monogram mögött rejtőző művész lehetséges személyével.
Miről mesél a fa és az arany?
A kiállítás záró szekciója különösen izgalmas mind tartalmilag, mind kivitelezésben: térben eltolt paravánok között a modern technikai és anyaghasználati kutatásoknak lehetünk tanúi, melyek az MS mester Magyarországon őrzött alkotásain végzett vizsgálatok eredményeit tárják a látogatók elé. Képet kaphatunk arról, hogy a restaurátorműhelyekben milyen komplex analízisnek vetik alá a több százéves műtárgyakat és hogy ezek miként segítik a kutatók munkáját. A fatáblák elkészítésétől kezdve, az arra növényi kóccal, állati ínakkal rögzített vászon használatán keresztül az alapozás, az alárajzolás technikáján át egészen a színjelölésekig, az aranyozásig, a festésig mindent megtudhatunk arról a soklépcsős és aprólékos munkafolyamatról, mely a korszak mestereinek művészi tevékenységét kísérte. Megismerhetjük az akkortájt használt festékporokat, így az ólomfehért, a cinóbert, az azuritot, az indigót, a kármint vagy éppen a szénfeketét, és közben úgy érezhetjük magunkat, akár gyermek a cukorkaboltban: ámulunk, lesünk, pislogunk, hát ilyen is van, ezt sem tudtuk, nahát, milyen érdekes – és figyelem, javasolt intellektuális kaland innen visszafelé is végig nézni a kiállítást, immár ismerve a technikát, a korszellemet, a kölcsönhatásokat, a stílusjegyeket, a vizsgálati eredményeket.
A sokrétű kiállítás történeti részének kurátora Buzás Gergely régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója, az MS mesterrel foglalkozó részek kurátorai: Endrődi Gábor művészettörténész, az ELTE BTK docense, Pattantyús Manga művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményvezetője és Sarkadi Nagy Emese művészettörténész, az esztergomi Keresztény Múzeum munkatársa, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense. A készítéstechnikai kutatásokat az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ diagnosztikai laborjában Galambos Éva, Tuzson Eszter, Grynaeus András, Horváth Mátyás, May Zoltán és Karlik Máté végezte.
Mária halála, Alexius Funck és Margarethe Stainer epitáfiuma, 1522 körül
A jelenlét művészete
Az MS mester és kora kiállítás egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy mélyebben megismerjük a középkori magyar művészet egyik legrejtélyesebb alakját és korának lenyűgöző világát. Nemcsak művészettörténeti szempontból jelent áttörést, hanem emberi léptékű találkozásokra is lehetőséget ad: a plasztikus tekintetekben, a vonások finomságában, a szenvedést vagy az örömöt közvetítő gesztusokban kapcsolat csírázik, mely túlmutat időn és téren, láthatatlan szálként fűzve egymáshoz a 15.század emberét és a modern kor szülöttjét, MS mestert és a jelent, az akkori hitet, művészetet, alkotást, létezést és 2025 cikázó, idegen, pulzáló pillanatait. Mintha valaki visszanézne ránk az évszázadok homályából. És megszólítana minket. Nekünk pedig illik felelni – a kiállítás tehát nem csupán szemlélődésre hív, valódi jelenlétre szólít fel.
A selmecbányai főoltár rekonstrukciója
A művészet ott kezdődik, ahol a szavak véget érnek – és ott marad, ahol az idők elhallgatnak. Rilke tudta a titkot. MS mester is tudta. És talán a Szépművészeti Múzeum kiállítását megnézve, mi is megsejtünk valamit abból, ami az időtlenség lepkeszárnyú érintése a lelken. Horizontra vetített kronoszkóp víziója. Hogy azután ott maradjon, ahol az idők elhallgatnak.
