„Látni a valóságot, és mégis tudni álmodni”. Talán csak a lenagyobbak kiváltsága. Egyszerre gyökerezni a földben, a realitásban, és nyújtózni az ég, a transzcendens, az illúziók, a fantázia világa felé. Egyszerre lenni elkötelezve a most-nak, az itt-nek, és lenni jegyese mindennek, ami időn és téren átível. Rezgésben lenni a tudatos és a tudattalan, az anyagi és a spirituális, a látható és a láthatatlan, az emberi és az isteni, az ész és a lélek illékony határán. Csak a legnagyobbak kiváltsága. Az pedig, ha ez a határlét ráadásul kontrollált, irányított lebegés két, egymást csak kevesek számára metsző univerzum között, és a kontrollt éppen a művészet, az alkotás szabad, szárnyaló, kinyilatkoztató attitűdje adja, az már több, mint kiváltság. Az már amolyan Damiel-i alászállás, és igen, Wim Wenders klasszikusának, a Berlin felett az ég-nek is szép példája, hogy a teljességért csak teljességgel fizethetünk. Ez a teljesség annak a művésznek a jutalma és soha véget nem érő imamalma, aki számára a valóság és a fikció határmezsgyéje oly vékony és törékeny, akár egy pillangó szárnya.
forrás: Szépművészeti Múzeum
Látni a valóságot és mégis tudni álmodni – az idézet a kortárs művészet egyik legizgalmasabb és legátfogóbb gondolkodójától Agnes Denestől származik, akinek a Szépművészeti Múzeumban nyílt időszaki kiállítása, A logika rendszerei – a rendszerek logikája címmel. Az egyszerre filozófiai mélységű, konceptuális és környezeti elkötelezettségű alkotó munkáit 2025. június 1-ig láthatjuk az intézmény harmadik emeletén egy lenyűgöző, nagyvonalú, mégis részletgazdag és érzékenyen installált tárlaton, mely válogatás átfogó betekintést nyújt Agnes Denes különleges alkotói világába, egy olyan művészet univerzumába, mely messze túlmutat önmagán.
Fordított időkapszula
Agnes Denes - vagy nekünk, magyaroknak csak most az egyszer Dénes Ágnes - 1931-ben született Budapesten, majd az 1950-es években az Egyesült Államokba emigrált, ott teljesedett ki művészeti pályafutása, és jelenleg (94 évesen!) is New Yorkban alkot. Kategóriákba nehezen sorolható alkotó, aki ötvözi művészetében ötvözi a tudományt, a filozófiát, az ökológiát, a nyelvészetet és a képzőművészetet. Saját megfogalmazása szerint „a művészet túlmutat a saját médiumán: magában foglalja a gondolkodást, a tudást, a felelősséget, és a művész feladata nemcsak a szépség megteremtése, hanem a világ újraértelmezése is”. A különféle médiumokat és tendenciákat egybeolvasztó Agnes Denes akárha a jövő civilizációjának szóló üzenetekként formálná meg képeit, művészetével korunk klíma- és ökológiai válságában környezettudatos érzékenységgel teszi le voksát – a természet mellett. Konceptuális művészként már a hatvanas-hetvenes években radikális kérdéseket fogalmazott meg az emberiség jövőjével kapcsolatban, gyakran évekkel vagy évtizedekkel megelőzve a tudományos és társadalmi diskurzusokat. Agnes Denes harcos. Olyan harcos, aki nem fél belekiáltani mondatait a világba. Aki nem fél tenni, cselekedni, olyan harcos, aki nem adja alább: legalábbis az eget célozza – nem csak Berlin felett. Az egész világhoz szól, gondolatai szinte fordított időkapszulákként igazolják műveit évekkel, évtizedekkel később.
forrás: Szépművészeti Múzeum
1 hektárnyi búzamező New Yorkban
A Szépművészeti Múzeum kiállítása mintegy 60 művet mutat be, köztük grafikai sorozatokat, fotódokumentációkat, videókat és rajzokat, melyek Agnes Denes alkotói spektrumának széles skáláját tárják fel. Az egyik legismertebb alkotása, Wheatfield – A Confrontation (Búzamező – szembesítés, 1982), különösen kiemelt szerepet kap. Nem is csoda: a mű egy hektárnyi búza elültetésének és learatásának volt egyszerre indukátora és kommentátora Manhattan déli részén, az akkor még álló ikertornyok közelében. Az önkéntesek bevonásával megvalósult akció egy építési törmelékkel teli, 8000 m²-es terület megtisztításáról, termőfölddel betakarásáról, felszántásáról, búzával bevetéséről, végül learatásáról szólt, és a termény végül egy vándorkiállítás keretében jutott el a világ 28 városába, hogy újra elültettessék a világ különböző pontjain. Másik korszakalkotó projektje a Tree Mountain – A Living Time Capsule (Fahegy – egy élő időkapszula, 1982–1996), melynek során az aranymetszés matematikai képlete és a napraforgómagok virágon való elhelyezkedése alapján kialakított mintázat szerint tizenegyezer fenyőt ültettek el Finnországban, tizenegyezer ember segítségével, egy mesterséges dombon. Agnes Denes szavaival élve: a „matematikai erdő” fáinak „túl kell élniük a jelenkort és életben maradásukkal át kell ültetniük elképzeléseinket egy ismeretlen jövőbeli korba”.
„A jövőt nem lehet a múlt nélkül megérteni”
Erőteljes, szimbolikus akciói több mint negyven éve történtek már, mi pedig szégyenteljesen és egyben büszke meghatottsággal nézzük a lenyűgöző projektek lenyűgöző képeit és mellettük a dátumot, és arra gondolunk, még szerencse, hogy vannak, akik helyettünk is felemelik a hangjukat, és közben persze igyekszünk elnyomni a bűntudatot, letenni, félresöpörni a mi semmit sem teszünk, tettünk vagy a bár többet tennénk ránk nehezedő terhét. A városi kapitalizmus és a természeti erőforrások kizsákmányolásának ellentmondására készített progresszív művészeti performance-ok egyértelműen aláhúzzák Anges Denes arc poeticáját, miszerint „A művészetnek aktív szerepet kell vállalnia a társadalom alakításában. Nem csupán megfigyelőként, hanem cselekvőként kell részt vennünk a világ formálásában.”
forrás: Szépművészeti Múzeum
Ő cselekvő. Ő részt vesz. Aktív, reaktív és proaktív. És ennél sokkal több. Gondolkodó. Az a fajta, amilyen Pilinszky lehetett és Hawkins és Woolf és Kundera és Gauss. Aki elszenvedi a gondolatait. Aki megéli minden egyes szavát, akinek fájdalmat okoz, ha a világ bajban van, aki, ha tehetné, egészen bizonyosan feláldozná magát, már ha az hozna megoldást. Olyan gondolkodó, aki még a művészet örökös flow-jában is tudatában van annak, hogy alkot. Így válik lehetségessé, hogy tervezői papírra elképesztő akkurátusan megszerkesztett geometriai és tudományos rajzai egyszerre lehetnek az emberi gondolkodás rendszereinek leképezései és valamiféle transzcendentális síkinstallációk, melyek mégiscsak – lám, ismét a valóság és az illúzió hintája! – megmoccannak, elbillennek, életre kelnek. Képei egyszerre ősi struktúrák lenyomatai és futurisztikus látomások, művészete egyszerre gyökerezik tiszta és felelőtlen tettek megidézésében és egy vágyott tiszteletteljes világ eljövetelének megéneklésében.
Agnes Denes nemcsak művészként, hanem gondolkodóként is jelentős hatást gyakorolt a kortárs kultúrára. Képeiben és installációiban a fenntarthatóság, az ökológiai egyensúly és a társadalmi felelősségvállalás kérdései hangsúlyosan jelennek meg. Élete a művészet és a gondolkodás szolgálatában telt és telik, munkásságát olyan díjakkal ismerték el, mint a Guggenheim Fellowship vagy az American Academy of Arts and Letters tagsága. A művész ars poeticája egyértelműen visszatükröződik a Szépművészeti Múzeum jelen kiállításában is: „A jövőt nem lehet a múlt nélkül megérteni, de a jövő építéséhez új gondolkodásra van szükség.” Ez a gondolkodás a válogatáson keresztül a látogatók számára is elérhetővé, hozzáférhetővé, megélhetővé válik: nem csupán műalkotások sorát látjuk, hanem egy teljes világképet, egy intenzív és érzékeny életfonalat, melyben a művészet és a tudomány egymásba kapaszkodik, egymás kölcsönhatásában fejlődik és mélyül tovább minden eltelt pillanattal.
forrás: Szépművészeti Múzeum
Rizst vetett, összeláncolta az erdő fáit, elásott egy haikut a földbe…
És hogy miért fontos tudatosítanunk magunkban Agnes Denes művészetét? Mit ad nekünk ma ez a több évtizeddel korát megelőző felelősségvállalás, világanalizálás és önreflexió? A 21. század egyik legégetőbb kérdése a fenntarthatóság és a globális ökológiai egyensúly megőrzése, melyek tekintetében a művész már több mint ötven évvel ezelőtt megfogalmazta azokat az aggályokat, melyek ma már az egész világot foglalkoztatják. Ökotudatos projektjei aktuálisabbak, mint valaha, elég csak a klímaszorongás mellbevágó mélyebb jelentésrétegére gondolni az 1968-as Rizs/fa/temetés című munkájában, melynek keretében először rizst vetett, majd összeláncolta az erdő fáit, végül pedig elásott egy haikut a földbe, az akciót azután 1977-ben a Niagara-vízesésnél megismételte, az indiánok ősi földjét használva helyszínként. Különféle médiumokat és tendenciákat ötvöző alkotásaiban az elsők között vonta be az ökológiai szemléletet a képzőművészetbe, és a jelen környezet- és társadalom tudatos művészetének számos irányzata elképzelhetetlen nélküle. Konceptuális gyökerű művészete egyaránt kötődik a land art és az environment műfajához, akárcsak a költészethez és a filozófiához, a grafikához, vagy az installációművészethez. Művészete arra emlékeztet minket, hogy az emberiségnek felelőssége van a környezetével szemben, és hogy az alkotás lehet az egyetlen és megkerülhetetlen médium, mely segíthet új utak feltérképezésében, új megoldások kidolgozásában, ha tetszik, egy kollektív újratervezésben, melynek során a végcél megváltoztatása – ami nem kevesebb, mint bolygónk megmentése – válik szükségszerűvé.
forrás: Szépművészeti Múzeum
A Szépművészeti Múzeum kiállításának megtekintése előtt érdemes utánanézni az alkotónak, mert bár a nagyszabású és az intézménytől megszokott intelligenciával és eleganciával rendezett tárlat minden részletre kiterjedve mutatja fel az életművet - kezdve az idővonaltól, folytatva a sort a falakon látható megannyi idézettel, eljutva a művek részletes leírásáig, a vetített filmekig és az alkotóra hatott inspirációk megjelenítéséig -, jó ha megismerjük ezt a nem mindennapi, sűrű, magát könnyen nem adó, pihenőidőt hírből nem ismerő pályát. Például eltűnődünk azon, hogy Agnes Denes költőnek készült, művészi tevékenységét költőként kezdte: verseit vizuális filozófiának nevezte. Vagy azon, hogy első környezet-filozófiai munkáját tizenévesen(!), Svédországban alkotta Bird Project címmel, melyben a vándormadarak közösségét, mint a világ migránsait, az emberekhez hasonlította, már akkor hihetetlen érzékenységgel fordulva a környezete felé. És megtudjuk, hogy tanult filozófiát, nyelvészetet, pszichológiát, művészettörténetet, irodalmat, zenét – és már értjük, miként mélyítette el mindjobban vizuális tevékenységété folytonos önfejlesztésével. Több mint 600 kiállításon vett részt, 6 könyve jelent meg, művészete analitikus, grafikáin az emberi tudás mibenlétét és paradoxonjait kutatja, a kultúra és a társadalom összefüggéseit vizsgálja, ökológiai projektjeiben, időkapszuláiban a földdel, a bolygóval és a jövővel való kapcsolatot merevíti egyetlen pillanatba. Agnes Denes művei arra ösztönöznek minket, hogy ne csak szemlélői, hanem aktív alakítói legyünk a világnak – mely ösztönzést illik hálás szívvel vennünk, és kihúzva magunkat, elpislogva egy-egy óvatos könnycseppet, mély levegőt véve, megindulni azon az úton, melyet ő és a hozzá hasonló gondolkodók egy élet munkájával jelölnek ki számunkra.
forrás: Szépművészeti Múzeum
A jövő törékeny, bánj vele óvatosan!
A Szépművészeti Múzeum kiállítása nem csupán tisztelgés egy korszakalkotó művész előtt, hanem egyben gondolatébresztő utazás is a rendszerek, a logika és a művészet határterületein, és a környezettudatosság, a társadalmi felelősségvállalás morális kinyilatkoztatásaiban. A lehengerlő kiállítás a Filozófiai rajzoktól indul: az 1960-as évek végén elkezdett nagy ívű sorozatban a milliméterpapírra rögzített leheletvékony ceruza- és tusrajzok mellett virtuóz módon alkalmazott tinta- és festékkompozíciók is találhatók. Fontos állomást képviselnek a tárlaton belül Agnes Denes különleges, lebegő piramisai, melyeken hol apró emberek helyettesítik a köveket, hol a kövek maguk a hajlékony, íves, csavarodó, kecses formák ragasztókockái, a gúlákat hol repülőhalakként, hol szállómadarakként feszíti ki a látómezőre, akár eljövendő, megjövendölt életformák áttetsző ígéretét, miközben ezek van, hogy súlytalannak tetszenek, máskor pedig mintha a lelkiismeret terhe húzná vissza őket a földre.
forrás: Szépművészeti Múzeum
Külön termek adóznak az ökológiai projekteknek, itt kap helyet A vízesés, Az erdő leláncolása és A rizsföld bevetése. A Térképvetületek a geometria világát idézik, akárha bolygónk kiterített lenyúzott bőrének lennének paradox vadásztrófeái, A birodalom-sorozaton belül pedig növények és állatok nagyméretű röntgenfotói mutatják be a természet esztétikuma után végzett szenvedélyes nyomozást, ennek a szériának egyik legmegkapóbb belső sorozata A mag című alkotás, mely rizsszemek szabadszemmel nem látható fejlődését választva narratívaként, azokat az élet drámájának szereplőivé emeli. A művész mostani munkáiban Pillangókísérlet címmel a fény vibráló, lenyűgöző, művészi „viselkedését” vizsgálja, a kiállítás méltó záróakkordja pedig Agnes Denes zászló-projektje, A jövő törékeny, bánj vele óvatosan címmel, mely globális művészeti és egészségügyi kampány keretében, a koronavírus-világjárvány által okozott szorongás és gyász jelképeként lengett már a londoni Tate Britain tetején, Velence lagúnáiban, most pedig a Szépművészeti Múzeumban, a Hősök terén, Magyarországon.
forrás: Szépművészeti Múzeum
Magyarországon 2008-ban a Ludwig Múzeum mutatta be Agnes Denes alkotásait, és most a Szépművészeti Múzeum vállalkozott a fontos, hiánypótló kiállítás megrendezésére, mely az acb Galéria együttműködésével valósulhatott meg maga a szerző közreműködésével és támogatásával, és melynek értő és érzékeny kurátora Kumin Mónika, a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze. Agnes Denes, műveit a jövő generációinak, mi több, jövendő civilizációknak szóló üzeneteknek szánja, mely üzenetek napjaink klíma- és ökológiai válságának tükrében nem is lehetnének aktuálisabbak. Tekintve, hogy a művész alkotásának fontos eleme az időkapszula, a tárlathoz magához is kapcsolódik egy, a művész által összeállított, az emberiség jövőjével kapcsolatos kérdőív, melyre a beérkezett válaszok egy időkapszulában kerülnek majd elhelyezésre a Városligetben. A kiállításnak, ha tetszik, egy következő lépcsőfoka a Magyar Nemzeti Galéria március 21-én nyíló, Élőhely / Habitat. Természet- és tájrekonstrukciók című kiállítása, mely 60 műtárgyat bemutatva kísérli meg áttekinteni a természethez kötődő látásmódokat, viszonyulásokat a művészetben, a 19. század második felétől a jelenig.
Agnes Denes vizuális alkotásaival, konceptjeivel, projektjeivel mintha egy eljövendő generációnak hagyna művészeti-tudományos mementókat, melyeket talán éppen úgy fognak fejtegetni a messze utánunk érkezők, amiként a modern társadalmak vizsgálták régi korok rejtélyeit. Mert Agnes Denes művészete a pillanat és az örökkévalóság között egyensúlyoz, akár a pillangó vagy a fény – vagy a pillangó szárnyán megcsillanó fénysugár.
forrás: Szépművészeti Múzeum
„Megragadni a megragadhatatlant, megjeleníteni a láthatatlant, közölni a közölhetetlent..., látni a valóságot, és mégis tudni álmodni, nem hagyni fel az örökös kutatással” – vallja Agnes Denes. Mindez a legnagyobbak kiváltsága, és a legnagyobbak szüntelen küzdelme. Egyszerre gyökerezni a földben, a realitásban, egyszerre lenni elkötelezve a most-nak, az itt-nek, és lenni jegyese mindennek, ami időn és téren átível. Akárcsak Wim Wenders Damiel-je, aki alábukott, hogy felemelkedjen. Agnes Denes is ilyen cselekvő. Aktív, reaktív és proaktív. És ennél sokkal több. Gondolkodó. Az a fajta, amilyen Pilinszky lehetett és Hawkins és Woolf és Kundera és Gauss. Aki elszenvedi a gondolatait. Aki megéli minden egyes szavát, akinek fájdalmat okoz, ha a világ bajban van. És aki nem fél tenni, cselekedni, aki nem adja alább: legalábbis az eget célozza. Nem csak Berlin – esetében New York felett.
