2022. június 30-ától a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményéből közszemlére került az idei hatodik hónap műtárgya a sepsiszentgyörgyi Lábasházban. Az ikonikus ruhadarab a székely ünnepi viselet része volt és a 19. századtól már minden lány ruhatárában szerepelt.
A 17. századtól kezdődően a székely viseletkultúra jelentős változáson ment át. A durvább bőr, valamint a condraposztó használata visszaszorult, és egyre jobban elterjedt a finomabb angol, sziléziai vagy brassai posztó, a vékonyabb selyemanyag, a bársony vagy a házi szőttes.
A szép, de kényelmetlen hosszú kabátok, menték a nemesi viselethez tartoztak. Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae című munkájában leírta, hogy a falusi lányok és asszonyok a 17. században tavasszal, nyáron még abroszt vagy kendőt terítettek magukra, úgy mentek a templomba. Csak lassan vette át ezeknek a helyét a rövid, testhez simuló ujjas, amely kezdetben városi viselet volt, de a 18. században a köznépi öltözködésben is megjelent.
Az ujjasnak számos válfaja élt a székelyek körében, amelyet különböző kifejezéssel neveztek meg. A kurtit posztóból varrták, belül bélelt volt. A vizitka (vizika) szövetből vagy selyemből készült, a házi szövőkultúra terjedésével ezt néha a szoknyával egy anyagból is készítették, belül legtöbbször bélelt volt. A blúz többnyire bélés nélküli, vászon vagy selyem ruhadarab volt. A 19. században már minden lány ruhatárában szerepelt a kurti vagy a vizitka.
A hónap műtárgyaként bemutatott fekete vizika Árapatakról került a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, házi szövetből készült és vászonnal bélelték. A székely ünnepi viselet darabja volt. A 20. század eleji fényképeken a legtöbb lány és asszony már vizitkában vagy városi viseletben állt a fényképezőgép elé.
Szőcsné Gazda Enikő
