Jazzkoncerttel nyílik meg a Fő téri Kmetty Múzeumban a Látványból szerkezet – A táj és a test transzformációi Barcsay Jenő művészetében című kiállítás a Szentendrei Múzeumok Éjszakáján, június 21-én.
Barcsay Jenő (1900–1988) a 20. századi magyar képzőművészet egyik legmeghatározóbb alakja, egyéni hangvételű képviselője, egy „régimódi avantgárd”, akinek életművét a klasszikus formaérzék és a modern kompozíciós gondolkodás között kialakított finom egyensúly jellemzi. Barcsay hat évtizedet felölelő munkássága mind stiláris, mind műfaji szempontból szerteágazó és változatos, azonban egy alapelv tekintetében messzemenően következetes: ez pedig a látható világban gyökerező és minden esetben érzelmeket generáló látvány újraszerkesztésének és átformálásának igénye saját vizuális rendje szerint – a rend és a harmónia megteremtése.
A test és a táj – két örök festői téma – Barcsay gondolkodásában soha nem veszíti el eredeti szerepét, hanem mint kiindulópont, a művészi formaépítés ősforrását jelenti. A városok – főleg Szentendre jellegzetes – épületei, a dombok vonulatai és az emberi alakokból épített figuracsoportok ritmusai gyakran hasonló elv alapján épülnek fel festészetében, ugyanis Barcsay számára a természet és az emberi forma közötti analógiák keresése a rend megteremtése érdekében teljesen törvényszerű. Ez a rend nem steril és nem objektív: belső ritmusa, érzékeny faktúrája van, amely a szemlélőt is mélyen bevonja a kép logikájába.
Barcsay Jenő: Kőhegy, 1931
Rézkarc
15×24 cm
Ltsz.: SZFM_K_78.263.
Barcsay Jenő: Freskóvázlat, 1949
olaj, vászon
35×40 cm
Ltsz.: SZFM_K_78.160.
Barcsay Jenő: Kapuívek szürkében, 1971
olaj, vászon
30x40 cm
SZFM_K_78.200.
Barcsay festészetére különösen jellemző a fegyelmezett vizuális gondolkodás. Képei nem narratívák, nem történeteket mesélnek, hanem látásmódot közvetítenek: azt, hogyan lehet a világot a kompozíció, az arány és a forma törvényei szerint újrastrukturálni. E gondolkodásmód egyik legemblematikusabb példája híres műve, a Művészeti anatómia, amely nemcsak tankönyv, hanem a rendszeralkotó festői szemlélet dokumentuma is.
A Látványból szerkezet című kiállítás arra tesz kísérletet, hogy megmutassa Barcsay Jenő munkásságában azt a folyamatot, amely során a látványból szerkezet, az organikusból geometrikus, az esetlegesből pedig tudatosan felépített rend válik.
Barcsay Jenő: Nagykapu, 1969
olaj, vászon
60×50 cm
Ltsz.: SZFM_K_74.20.
Szent Iván – vagy ahogy a szentendrei dalmátok nevezik: Ivan dan – estéjén, 18 órakor nyílik meg a Barcsay 125 jubileumi emlékév keretében a Mester új kiállítása. Az Erdélyben, Katonán született festőművészt apja a katonai pálya felé terelgette, de ő inkább zenésznek készült, zongoraleckéket vett Marosvásárhelyen. Egy betegség miatt zenei ambícióit fel kellett adnia és a képzőművészet felé fordult. A zene azonban mindig meghatározó maradt számára és a műfajok közül leginkább a jazzt szerette. A Mester tiszteletére ezért a megnyitó előtt, a Fő téren 17 órától Tóth Viktor & Bird Food Market Trió ad jazzkoncertet.
A Múzeumok Éjszakáján a nemrég nyílt Közelképek 2. című Barcsay-fotókiállításhoz kapcsolódva Barcsay Jenő portréihoz társított költeményeket hallgathatunk meg 17 órától Galambos Péter színművész előadásában a Ferenczy Múzeumban, a MűvészetMalomban pedig 20 órától éjfélig folyamatosan megtekinthető a Barcsay 125 videoinstalláció "Azt a feketét ki kellett festeni." címmel, Gergye Krisztián táncművész rendezésében, Dinea László képi és PARABRYO (Árvai György) zenei megfogalmazásában.
Látványból szerkezet – A táj és a test transzformációi Barcsay Jenő művészetében
Helyszín: Kmetty Múzeum, Szentendre, Fő tér 21.
Megnyitó: 2025. június 21. szombat 18:00
Kurátorok: Iberhalt Zsuzsa és Szabó Noémi művészettörténészek
A kiállítás 2025. május 29-től 2025. szeptember 21-ig, csütörtöktől vasárnapig 10 és 18 óra között látogatható.
Borítókép:
Barcsay Jenő: Szentendrei táj (részlet)
1934-1935
tempera, karton, 49×68,5 cm
Ltsz.: SZFM_K_76.9.
