Az elmúlt években több jelentős változás is történt a múzeumi területet érintő jogszabályokban, így érdemes áttekinteni milyen szabályok mellett kell végeznünk az egyes szakfeladatokat. Ezúttal a múzeumi letét szabályait tekintjük át.
A rendszerváltás óta több olyan közérdeklődésre számot tartó bírósági, illetve újabban hatósági eljárás is indult, amelyek múzeumban őrzött kulturális javak tulajdonjogának megkérdőjelezésén alapultak. Az esetek egy része olyan múzeumi letéteket fed, amelyek letéti jellege a kommunista diktatúra idején elhomályosult vagy azt szándékosan figyelmen kívül hagyták. Ezeket a kulturális javakat, ha az állami tulajdonszerzés nem bizonyítható, vissza kell szolgáltatni tulajdonosaiknak. A múzeumi letét ugyanis különleges státuszú múzeumi tárgy, amely felett a múzeum csak korlátozott, a letéti szerződésben, illetve a Ptk-ban és a múzeumi jogszabályokban lefektetett keretek között rendelkezhet.
A letét polgári jogi kategória és arra vonatkozik, amikor valaki valamilyen tulajdonát megőrzésre átadja valaki másnak, a letevés körülményeit pedig a két fél letéti szerződésben rögzíti. A múzeumi letétre speciális szabályok vonatkoznak, amelyeket az 1997. évi CXL. törvény 49 § és a 19/2015 (IV.2.) EMMI rendelet rögzít. Eszerint múzeum csak a gyűjtőkörébe tartozó kulturális javakat vehet át letétbe, legfeljebb öt évre, és csak akkor, ha annak állapotát – az időmúlásra tekintettel bekövetkező állapotromlást leszámítva – képes változatlan formában megőrizni. Közérdekű muzeális gyűjtemény és kiállítóhely letétet nem kezelhet.
Letét átvételére csak letéti szerződés alapján kerülhet sor, amely tartalmi elemeit tekintve a múzeumi kölcsönszerződésekhez hasonló, bár attól teljesen eltérő céllal kötik meg. A letét célja minden esetben a megőrzés, ezért a kiállítási célú bemutatás nem letét, arra a kölcsönzés szabályait kell alkalmazni. A kölcsönszerződés esetén a kölcsönző fél fizeti meg a kölcsönhasználat díját, letét esetén azonban – eltérő megállapodás hiányában – a letevő viseli a letéti őrzéssel összefüggő szükséges költségeket. Múzeumi letéti szerződés megkötésére így leginkább olyan esetekben kerülhet sor, amikor a tulajdonos nem tudja vagy nem akarja a tulajdonát képező kulturális tárgyat őrizni és arra mást – esetünkben egy megfelelően felszerelt múzeumot – kér fel. Ezért fontos, hogy letétet csak a gyűjtőkörbe tartozó kulturális javak esetén lehet átvenni, hiszen a múzeum felelősen csak ezek megőrzését tudja vállalni.
A múzeumi letéti szerződésnek a jogszabályok szerint tartalmaznia kell a letevő és a letéteményes nevét és címét, a letét időtartamát, a letét őrzési helyét, a letett kulturális javakra vonatkozó állapotdokumentációt és részletes állományvédelmi követelményeket, a múzeum által vállalt vagyonbiztonsági feltételeket, a letéti díjat (ha a letét visszterhes) és a letéti őrzéssel összefüggő költségeket, valamint a felelősségi szabályokat és a letét sérülése esetén követendő eljárást. A letevőnek továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy a letett kulturális javak kizárólagos tulajdonát képezik, per-, teher- és igénymentesek. A letevőnek joga van ahhoz, hogy a letétet, illetve az őrzés körülményeit bármikor ellenőrizze, illetve, hogy a letét fizikai állapotának megváltoztatását külön engedélyhez kösse.
A letétről a szerződés megkötése előtt, majd a szerződés megszűnésekor egy szakági muzeológusnak és restaurátornak állapotfelmérési jegyzőkönyvet kell felvennie, amelyet a múzeum képviselője és a letevő is aláír. A szerződésben ezért indokolt rögzíteni azt is, hogy a két felmérés között bekövetkezett állapotromlásért ki és meddig felelős, illetve az esetlegesen keletkezett kár megtérítése kit és hogyan terhel. A múzeumnak ugyanakkor jogában áll a letett kulturális javak őrzésével összefüggő kiadásait a letevővel megfizettetni, s ennek érdekében a letét megszűnésekor a múzeum köteles kimutatást készíteni a letét őrzésének költségeiről, valamint a kapcsolódó bevételekről, s az alapján elszámolni a letevővel. Ezen felül a múzeum a letét idejétől és a szükséges állományvédelmi és vagyonbiztonsági feltételektől függő letéti díjat állapíthat meg kivéve azt az esetet, ha azokat kiállításon mutatja be.
A letét esetleges károsodásáról, megsemmisüléséről és az őrzés körülményeinek bármilyen változásáról a letevőt haladéktalanul értesíteni kell. Amennyiben a letett kulturális javak védettek, az azokkal kapcsolatos változásokról a letevő mellett egyidejűleg a kulturális örökségvédelmi hatóságot is értesíteni kell, amelynek szintén joga van a letett védett kulturális javak állapotát ellenőrizni.
Letéti szerződés keretében az adott kulturális javak tulajdonjoga nem változik meg, így azok nem is kerülhetnek be a múzeum gyűjteményébe, illetve alapleltáraiba, sőt a letett kulturális javakra a múzeum a 47/2001 (III. 27.) Korm. rendelet 6 § alapján csak a tulajdonos beleegyezésével adhat kutatási engedélyt. Mivel a tárgyakat a múzeum csak megőrzésre vette át, azokat – eltérő megállapodás hiányában – nem adhatja kölcsön, nem készíthet róluk másolatot, nem jogosult a publikálásukra, illetve arra engedélyt sem adhat. Ha a letét kiállításon szerepel, fel kell tüntetni letét jellegét és – eltérő megállapodás hiányában – a tulajdonos nevét. A későbbi viták és félreértések elkerülése érdekében ezeket a kérdéséket is érdemes a letéti szerződés keretében egyértelműen rendezni.
A törvény ugyanakkor a letét esetén védi a múzeum érdekeit, vagyis szélesíti a múzeum jogait és korlátozza a letevő felmondási jogát. Ennek megfelelően a múzeumnak joga van arra, hogy a letétet tudományosan feldolgozza, kutassa és kiállítsa, de erre irányuló tervét a letevő tudomására kell hoznia. Utóbbi feltétel teljesülése esetén a letevő nem mondhatja fel a letéti szerződést, ha azzal sértené a múzeum közművelődési vagy tudományos tevékenységét, vagyis például, ha a letét a letevő tudtával kiállításon szerepel, a szerződés nem mondható fel.
A letétet a gyűjteménytől elkülönítetten kell kezelni és őrizni. A 20/2002. (X.4.) NKÖM rendelet ennek megfelelően előírja, hogy a letett kulturális javakról a múzeum külön nyilvántartást, letéti naplót vezessen, továbbá az 51/2015 (XI.13.) EMMI rendelet 12 § értelmében 2015 előtt letétként átvett kulturális javak revízióját 2018. december 31-ig el kell végezni, majd ezt követően háromévente lefolytatni. Ugyanez a rendelet egyértelműsíti azt is, hogy letétként őrzött kulturális tárgyat selejtezni nem lehet.
A letét gyakran a múzeumi gyűjteménybe kerülés előszobája, ám ez a folyamat nem automatikus, hanem csak a letevő egyértelmű szándékán alapulhat. A letevővel kialakított jó együttműködés és egy kölcsönösen előnyös megállapodás nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a letét később ténylegesen a gyűjtemény részévé váljon. Erre azonban csak úgy kerülhet sor, ha azt a letevő, vagyis a tulajdonos egy külön szerződés keretében a múzeumnak eladja vagy elajándékozza. Letét esetében az elbirtoklás elve sem érvényesíthető, mivel az csak jogcím nélküli birtoklás esetén állhat fenn, a letét azonban a letéti szerződésen alapuló jogcímes birtoklás. Vagyis a hatályos jogszabályok alapján, ha a letéti szerződés lejártát követően a letevő nem szállítja el az őrzés helyéről a letett dolgot, az a tulajdonjogot nem befolyásolja, viszont a letevés költségeit és a letéti díjat igen.
Múzeumi kulturális javak letétbe helyezése
A korábbi múzeumi gyakorlatban jellemző volt, hogy múzeumok közötti hosszútávú kölcsönzéseket letétként kezeltek, ezt a lehetőséget azonban a 2014-ben módosított szabályozás már nem engedi meg. Múzeum az alapleltárában szereplő kulturális javakat – a Ptk-val összhangban – csak és kizárólag akkor adhatja letétbe, ha ez a biztonságos őrzés miatt szükséges. Ilyen esetekben is a múzeumi letéti szabályokat kell alkalmazni, viszont ha a letéti szerződést a múzeum nem muzeális intézménnyel köti, ahhoz a kölcsönzéshez hasonlóan a miniszter engedélye szükséges, aki megvizsgálja, hogy a letétbe adással nem sérül-e a látogatói, illetve kutatói hozzáférés, továbbá biztosított-e az érintett kulturális javak állományvédelme.
