A földmunkával járó beruházások előtt, egy-egy út-, vagy üzemcsarnok építéséhez kapcsolódóan, ha az építkezés régészeti lelőhelyet érint, a múzeumok megelőző feltárásokat végeznek. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárások rendszerében 2018 áprilisától a Magyar Nemzeti Múzeum — a múzeum történetében nem először — központi feladatokat kapott: Részben koordinálnia kell a beruházók és a múzeumok között a megelőző régészeti feltárásokra vonatkozó szerződéseket, részben maga is megelőző feltárásokat végez.
A régészeti lelőhelyeket érintő beruházások előtti megelőző feltárások kivitelezésére Európa országaiban eltérő rendszerek alakultak ki. A nagyberuházások kapcsán Magyarországon az állami és az önkormányzati fenntartású feltárási joggal rendelkező intézményeknek van joga megelőző régészeti feltárást végezni. Első helyen alapvetően a megyei hatókörű városi múzeumok, többnyire a megyeközpontok múzeumai, jogosultak e munkára, amibe kapacitásaik erejéig be kell vonni a régészeti gyűjtőkörrel rendelkező területi múzeumokat is. Ha egy adott projekt megvalósításához nem elég a helyi múzeum kapacitása, akkor lehetősége van más állami, vagy önkormányzati fenntartású, feltárási joggal rendelkező intézményt - egy másik múzeumot, vagy éppen egy egyetem régészeti tanszékét is bevonni a feltáró munkába.
A beruházások intenzitása területenként eltérő. Van, ahol nagyon sok beruházás zajlik, aztán néhány éven át lényegesen kevesebb. Az e munkákhoz kapcsolódó régészeti feltárások száma ugyanígy ingadozik. A múzeumoknak ezekhez az ingadozó igényekhez folyamatosan alkalmazkodniuk kell. Egyszer több, másszor kevesebb szakemberre lenne szükség. Az ingadozó intenzitású régészeti feladatok kezelését oly módon kell megoldani, hogy a feltárási joggal rendelkező intézmények egy-egy projekt során szükség esetén egymást segítik ki a szükséges régészeti kapacitások előteremtésében. E rendszer koordinálása a Magyar Nemzeti Múzeum feladata. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárások koordinálására, valamint, szükség esetén az ásatások kivitelezésére a Magyar Nemzeti Múzeum létrehozott egy régészeti egységet, ez a Régészeti Örökségvédelmi igazgatóság (MNM-RÖG). Az MNM-RÖG feladata, hogy koordinálja a megelőző régészeti feltárásokra a beruházások és a múzeumok között kötendő megállapodásokat. Azokban a megyékben, ahol a helyi múzeum kapacitása nem elégséges a megelőző régészeti feltárások elvégzésére, az MNM-RÖG is segíti az adott múzeumot azzal, hogy néhány feltárást a saját szakemberei végeznek el. Az alábbiakban a Magyar Nemzeti Múzeumnak erről az „új” terepi munkáiról szólunk.
Légiósok?
Az MNM-RÖG terepi régészeti munkáinak a mai régészeti örökségvédelmi rendszerből adódóan van egy sajátossága: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti feladatellátására csak akkor kerül sor egy nagyberuházás során, ha a területileg illetékes múzeumnak nincs kapacitása. A régészeti lelőhelyeket érintő beruházások helyét, ütemezését – még ha létezne is egy átfogó beruházási koncepció – az esetek egy részében csupán a beruházás terepi munkái előtt néhány héttel lehet megismerni. Ekkor kezdi el vizsgálni a területileg illetékes múzeum, hogy van-e elég régészeti kapacitása az adott feltárás elvégzésére, esetleg melyik az az intézmény, amelyet még bevonhatja a feltárási munkába. A Magyar Nemzeti Múzeumnak megelőző feltárásokhoz kapcsolódó kapacitásai a fenntartása, feladatai tervezése során tehát mind a beruházók, mind a területileg illetékes múzeumok döntéseihez igazodnia kell. A megelőző feltárásokat elvégző intézmények sorában a jelenlegi szabályok szerint nem mi vagyunk az elsők. A munkánknak ez a része – amikor ásunk és nem csak a koordinációt végezzük el- kevésbé tervezhető, állandó készültséget igényel. Ha sor kerül az MNM-RÖG ásatásaira, akkor azok kereteit úgy határozhatjuk meg, hogy valahol Magyarország határain belül. Aki nálunk dolgozik régészként, az ma még Győr belvárosában ás, holnap Nyergesújfalun, a következő hónapban pedig majd talán Pásztón. Hétfőn elutazik a régész az ásatásra, pénteken hazajön. Fiatalok számára eleinte romantikus történet, de hosszú távon nem családbarát. A korábbi, központi régészeti örökségvédelmi szervezetek ezt úgy oldották meg, hogy létrehoztak vidéki regionális irodákat, ahonnan egy régiót napi ingázással el lehet látni. Nem minden régészeti feladatot Budapestről menedzselni, hanem egy régióközpontban letelepedve, onnan naponta kijárni az adott régióban folyó ásatásokra már jobban hozzáilleszthető egy család napi életéhez. Ez a rendszer számunkra is követendő lehet, ha van elég feladat és forrás fenntartani regionális irodákat. A kollégáink motivációjának fenntartása tekintetében régészeti feladatellátás új rendszerének van egy ennél is lényegesebb eleme, ami a munkatársaink napi munkája tekintetében is meghatározó: a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátás központi intézménye e rendszerben egy múzeum. Egy múzeum, aminek van gyűjteménye, közössége, hagyományai, és feladatai is a látogatók irányában. Ide lehet visszajönni a terepi munka után Győrből, Nyergesújfaluból, vagy éppen Pásztóról. Ez adhat egy olyan keretet a kollégáink munkájának, ami hosszú távra is perspektívává teszi számukra az MNM-RÖG-ben végzett munkát.
A Hernád-völgy projekt
A 2018. április első napjától működő MNM-RÖG munkatársainak az első nagy bevetése az épülő M30-as autópálya nyomvonalának régészeti kutatása. Az autópálya Miskolcot köti össze majd Kassával. Majd 70 régészeti lelőhelyet kell itt feltárni. A területileg illetékes múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum kapacitásainak kiegészítésére nem csak a Nemzeti Múzeum, de a Szegedi Egyetem régész csapatai, sőt más vállalkozások is segítenek a munkában.
Miért jó a Hernád-folyó völgyében ásni?
Az M30-as autópálya nyomvonalán a Magyar Nemzeti Múzeum egy jól lehatárolható földrajzi egység, az autópályának a Hernád-folyó völgyében Encstől északra eső kilenc régészeti lelőhelyének feltárását vállalta. Ilyen munkára az MNM-RÖG életében valószínűleg ritkán kerül majd sor, hisz az ásatásaink többnyire egymástól távoli területeken, ott valósulnak meg, ahol a helyiek kapacitás hiánya miatt egy-egy régészeti lelőhely kutatásánál éppen szükség van ránk. Itt egy földrajzilag összefüggő, lelőhely-láncot kutathatunk.
Az M30-as autópálya megelőző régészeti feltárásai a Nemzeti Múzeum régészeti szerepvállalása tekintetében kiemelkedő fontosságúak. Az újonnan fölvett munkatársaink java része pályakezdő. Az M30-as projekt lehetőséget ad a múzeumnak, hogy az egymáshoz igen közel elhelyezkedő régészeti lelőhelyeken az újonnan felvett, többnyire fiatal pályakezdő munkatársak az MNM-RÖG közösségén belül, egymástól és néhány tapasztaltabb kollégánktól tanulva, megfelelő gyakorlatot és tapasztalatot szerezzenek ahhoz, hogy ezt követően az ország bármely területén bevethetőek legyenek. E tapasztalatot ráadásul kiemelkedő jelentőségű régészeti lelőhelyeken szerezhetik meg. A terepi munkáink párhuzamosan folynak az új intézmény szervezeti egységeinek felépítésével. A kézi földmunkások alkalmazása, a felszerelés beszerzése nem csak a régészek, de az ő munkájukat segítő munkatársaink, projektesek, gazdasági területen dolgozó kollégák számra is megadja a lehetőséget, hogy az M30-as projektre évtizedek múlva is emlékezzenek majd.
Az MNM-RÖG új Hernád-völgyi irodáinak ablakából ez a kép látható reggelente
Míg az 1990-es évek végén a Hernád- völgyében vezető úton alig járt autó, ma a napi több száz kamion miatt egyre veszélyesebb arra felé közlekedni. Ez okból építi Magyarország Európa É-D-i kereskedelmi tengelyében, a Vilniustól Isztambulig vezető út Miskolc-Kassa közötti szakaszán az autópályát.
Nem csak az itt áthaladó napi több száz kamion, hanem a kutatott terület régészeti leletei is alátámasztják ennek az útnak a fontosságát. A Nagy Magyar Alföld északon legtovább a Hernád-folyó völgyében nyomul be a hegyek közé. A Hernád-folyó folyó völgye az a folyosó, ami évezredeken át biztosította a kapcsolatot a Kárpát-medence belső tájai és a Kárpátoktól északra eső területek között. Ennek a régészeti lenyomata ott van a föld alatt is.
Az Ork-hegyi erőd
E hálózat egyik központi településének a feltárásait az M30-as autópálya nyomvonalán a Magyar Nemzeti Múzeum végzi. A bronzkori település az Encstől északra található Méra falu határában került elő. A régészeti lelőhelyet évtizedek óta ismeri a kutatás Méra-Várdomb néven. A régészeti lelőhely területére tervezett autópálya pihenő neve azonban Ork-hegyi pihenőként terjedt el az építők között. Nem tudni, honnan ez a névadás, de tény, az itt előkerült régészeti jelenségek miatt az Ork-hegyi pihenő bronzkori település feltárása az elkövetkező évtizedek régészeti kutatásának központi témája lesz.
A feltárások előtt elvégzett magnetométeres vizsgálatok alapján nagy várakozással indult az ásatás. A magnetométer által jelölt földalatti jelenségek ugyanis egy szabályos rendet mutatnak.
A geofizikai műszerek a föld alatt két nagyméretű árkot jeleztek. A két árok körbevesz egy központi területet, melyet feltehetően még tovább tagolhatunk majd. A bronzkori régészeti jelenségek a két árok közötti területen már jelentkeznek, de igazából a belső árok határolta településmagon belül sűrűsödnek. A belső árok egy szakaszán a geofizikai kutatás nem mutatott ki régészeti jelenséget. Itt talán egy kapu lehetett, ami megszakította a településmagot védő árok vonalát.
Az ásatások a napokban érkeztek el oda, hogy az ároknak ezt a szakaszát ne csak egy geofizikai mérőműszer monitorja mutassa, hanem a valóságban is láthassuk. A geofizikai kutatás szinte minden gödröt előre jelzett, melyek az egykori településhez tartozhattak. Nem érzékelte viszont azokat a jelenségeket, melyek mérete a mérőműszer egymás mellett elhelyezett szondái közötti távolságnál lényegesen kisebb. E régészeti jelenségek létezésére majd csak a feltárás során derül fény.
Az előzetes vizsgálatokból már tudta a múzeum, hogy egy nagyon érdekes településszerkezettel kell számoljunk. A feltételezett kapu éppen csak most megkezdett ásatása azonban ennél jóval érdekesebb képet rajzolt ki: A kapu előtt és mögött olyan paliszád-fal nyomai kerültek elő, melyek cölöphelyeit a geofizikai műszerek a kis méretük miatt már nem érzékelték. Lényegesen összetettebb az az építészeti struktúra, mint amilyet az előzetes kutatások alapján várni lehetett. A cölöplyukak az árkon megfigyelt kapu előtt és mögött több sorban helyezkednek el. Úgy tűnik, megvan az Ork-hegyi erőd északi, összetett kapuja. De az, amit az árkok és a kapu szerkezet védett — az erődítés belseje —még csak most következik. Oda a csak a napokban fogunk bejutni.
Ezen a régészeti lelőhelyen évszázadokon át laktak. A geofizikai kutatás a különböző idősíkok jelenségeit együtt ábrázolja. Elképzelhető, hogy a magnetométer kimutatta árkok soha nem léteztek egy időben. Csak az ásatás tudja majd ebbe a térképbe beletenni az időt. (ásatásvezető: Nicklas Larsson)
Miért épp az Ork-hegy? - Az Ork-hegyi íjász
A Nemzeti Múzeum számára nagyon szerencsés, hogy egy összefüggő földrajzi régió egymás mellett sorakozó régészeti lelőhelyeit vizsgálhatja. Ezek a régészeti lelőhelyek ugyanis egymást is értelmezik. Nem csak a régészeti lelőhelyek segítenek értelmezni egymást. A jelenkori dolgok is.
Attól függően, hogy mik a hagyományai és az igényei, minden kor embere más-más módon használja ugyanazt a vidéket. Ezért van az, hogy adott területen egyes korok embere a völgyekben, míg mások épp a hegygerinceken építik fel településeiket. De vannak hasonlóságok is az eltérő korok tájhasználatában. Ott, ahol az Ork-hegyen most autópálya pihenőt terveznek, már több, mint 100 év óta megállnak az utazók. A 19. századi térképeken már jelzik azt a fogadót, aminek a helyén — fél úton Miskolc és Kassa között — ma is egy csárda áll.
A Mérai csárda ma - félúton Miskolc és Kassa között
A Hernád-folyó völgyében, fél úton a Miskolci-kapu és a Kassai-medence között mindig megálltak az utazók. Feltehetően évezredekkel előttünk is. Ezért jöhetett talán létre éppen itt a bronzkorban is az Ork-hegyi település. Ahol mindez kialakult, egy oldal völgy -a Vasonca-patak völgye fut be nyugatról a Hernád-folyó völgyébe. Az ilyen helyeken gyakran megtelepednek az emberek. A kutatók e helyeket életkamráknak nevezik. Ebben az életkamrában nem csak a bronzkor, de a későbbi korok embere is megtelepedett. Az Ork-hegyi bronzkori erődítés szomszédságában a Magyar Nemzeti Múzeum feltárt egy honfoglalás kori temetőt is.
Életkamra a Vasonca-patak és a Hernád-völgy találkozásánál
Őseink először az alföldi területeket szállták meg, majd a folyók mentén északabbra, a hegyvidékre is eljutottak. Sőt a Kárpátok túlsó oldalán is létrehoztak olyan pontokat, ahol a Kárpát-medencébe vezető utakat vigyázták. A Hernád-folyó völgyéből ez idáig nem ismertünk hitelesen feltárt honfoglalás kori temetőt. Az Ork-hegyi az első.
A Hernád-völgy első hitelesen feltárt honfoglaló temetőjének kutatását még a Herman Ottó Múzeum kezdte el 2017-ban. Ezt a munkát 2018-ban már az MNM-RÖG munkatársai folytatták Libor Csilla vezetésével.
A Magyar Nemzeti Múzeum által itt feltárt 10. század eleji sírok az elsők ebből a régióból. Egy kis sírszámú temető került elő, összesen 7 sírral. A sírokat valakik kirabolták. Tudhatták, hogy mi van a sírokban, mert minden esetben pontosan a halott derekára és a fejére ásták rá a rablógödröket. Talán a díszes veretekkel ellátott övet szerették volna megszerezni maguknak. A legérdekesebb sír az 1.-sz. sír volt. A sírban fekvő honfoglaló harcos, akit a mellette talált leletek miatt az Ork-hegyi íjászként emlegetünk, különleges tárgyakat kapott a túlvilági útjára. Mint ahogy nagyon sok honfoglalónak, mellette voltak a hátas lova maradványai is, a ló csontokon a zablával és a kengyellel. A halott mellé helyezték az íját egy olyan íjtegezben, ami a leeresztett íj tárolására szolgál Az íjnak a középső részén és az íjkarok végén lévő csont merevítő lemezei is megmaradtak. A harcos övénél volt a tarsolya, amiben a tűzgyújtáshoz szükséges kovakövet és a vasból készült tűzszerszámot tartotta. Ebben a tarsolyban éppen öt tűzkő volt. A harcos bal válla mellé helyezték a nyíltartó tegezét. A tegezben különlegesen nagy nyílhegyek voltak, közöttük egy teljesen egyedülálló, nagyméretű, áttört pengéjű gyújtó nyílhegy. A nyílhegy áttörésibe fonhatták bele azt az olajos kanócot, mely az ellenfél épületeinek a felgyújtásához szükséges.
A harcos, akit a sírba temettek 50-60 év körüli férfi volt. A rendelkezésre álló összes hosszú csontokból megbecsült testmagassága 165 cm. A 7. háti csigolyához hozzácsontosodott a jobb oldali borda, a folyamat kialakulása töréssel magyarázható. A vázcsontok megfelelő anatómiai helyein izmok megerőltetésének a nyoma látszik, ami összefüggésben lehet lovagló életmóddal. Taxonómiailag feltételezhető az egyén némi mongolid jellege az europid jellegeken kívül.
Az Ork-hegyi íjász tegezét a terepen nem lehetett kibontani. In situ- felvétele után múzeumba szállítottuk, és restaurátori segítséggel tudtuk részletesen vizsgálni.(restaurátor: Herczeg Zsuzsa)
több Tíz kilométernyi metszet a Hernád-folyó mentén
A korábbi régészeti kutatások alapján a Hernád-folyó árterét határoló dombok lábánál futó mostani út egy összefüggő régészeti lelőhely-sort metsz el. Két eltérő jellegű terület találkozása nem csak az utak kialakulása, de a települések létrejötte szempontjából is kiemelten fontos. Az autópálya szintén több helyen átvágja ezt a határvonalat, így ezeken a pontokon a tervezett út építése is érinti az itt található régészeti lelőhelyeket. E metszet régészeti lelőhelyei közül kiemelkedik az a 3-4. századi germán településekből álló lelőhely-sor, ami Mérától északra, a folyó ártérre lefutó dombok lábánál, majd 10 kilométeren át, egészen Hernádszurdokig nyúlik. A földbe ásott házak mellett a településeken, illetve külön csoportokban a települések szélén téglalap alakú, kiégett falú gödrök tucatjait találjuk, bennük faszén maradványokkal, valamint a gödörben égő fát lesúlyozó nagy kődarabokkal, malomkőtöredékekkel, melyek valamilyen ipari tevékenység nyomai lehetnek. E gödrök, és velük együtt a 3.-4. századi germán településhálózat szerepét talán az újabb M30-as autópálya ásatások világíthatják meg.
A sík terület és a hegyek találkozása régészeti szempontból érzékeny terület Ha ezt a vonalat még egy a Cserehátból lefutó patak völgye is átvágja, ott bizonyosan számolnunk kell a régi korok megtelepedéseivel.
az új régészeti anyagokból éppen kitelne egy új régészeti múzeum
Az M30-as autópálya Miskolc-Kassa közötti szakaszainak feltárásain nem csak a Magyar Nemzeti Múzeum, de a Miskolci Herman Ottó Múzeum, az ő partnereiként a Szegedi Egyetem, valamint több régészeti ásató vállalkozás is kiemelkedő jelentőségű régészeti lelőhelyeken áshat. A Hernád-folyó völgyének ez a régészeti metszete kitűnő nyersanyag ahhoz, hogy az M3-as és M30-as autópálya korábbi feltárási eredményeivel együtt bemutatva, átfogó képet kapjunk Észak-Magyarország elmúlt 6000 éves történetéről. Az autópálya építések kapcsán végzett régészeti feltárásokról számos kitűnő kiállítás született. Minden múzeum, ásató intézmény igyekezett elmondani egy-egy kiállításon, hogy a megelőző feltárásai során milyen új eredményre jutott. E kiállítások egy részére azonban ma már csak a régész szakma emlékszik. Szükséges lenne egy olyan nagy. átfogó, megelőző régészeti feltárások eredményeit, módszereit bemutató nagy állandó kiállítás létrehozására, melynek segítségével nem csak az újabb kutatási eredményeket mondhatnánk el, de a beruházók és a múzeumokat fenntartó közösségek számára is megmutathatná a múzeumi szakma, mire költöttük az elmúlt 30 év során a megelőző feltárásokra átvett milliárdokat. Nem utolsó szempont, hogy egy ilyen projekt segítségével a most az MNM-RÖG kötelékébe, és a többi múzeum régész közösségeibe bekerült fiatal kollégák számára is meg lehetne itt mutatni, hogy van értelme a munkájuknak: tavasz elejétől a tél beköszöntéig (néha annak is a végéig) megelőző feltárásokon dolgozni régészként.
Az M30-as autópálya nyomvonalán végzett régészeti feltárások kivitelezését az MNM-RÖG részéről számos munkatársunk segíti. A projekt koordinátorok, a kézi földmunkások alkalmazását biztosító gazdaságis és személyzetis kollégák, a geodéta csapat mellett álljon itt azok neve, akik 2018 áprilisától nap-mint nap részt vesznek az ásatások terepi kivitelezésében:
Bakó Katalin, Balabás Péter, Berente Zoltán, Boda Péter, Czifra Szabolcs, Csergő Ákos, Csoltkó Emese, Fekete László, Ignáth Katalin László Eszter, Nicklas Larsson, Libor Csilla, Jablonkai Dávid, Janka Edvárd
Novák Kristóf, Nyerges Éva, Oláh Irma, Simon Andrea, Sörös F. Zsófia, Szénásy Csaba, Szűcs Melinda, Takács Richárd, Tóth Krisztián, Vass Bíborka
