Első alkalommal jelent meg A Tornyai János Múzeum évkönyve, amelyet 2020. február 4-én, kedden mutattak be a hódmezővásárhelyi közgyűjteményben. A kötetben a múzeum munkatársai és az intézményhez kapcsolódó szakemberek legújabb kutatási eredményei olvashatók a régészet, a néprajz, a történelem és a művészettörténet területéről.
– A Tornyai János Múzeumnak a korábbi években is voltak kiadványai, amelyek az itt dolgozó szakemberek tudományos kutatásaikról beszámoltak, ilyen volt a Hombár, vagy a Múzeumi műhely című sorozat – mondta el köszöntőjében Dr. Miklós Péter. A Tornyai János Múzeum igazgatója kifejtette, hogy ez a típusú múzeumi évkönyv, amely a közgyűjtemények tudományos publikációs fóruma, eddig nem volt megtalálható a kiadványaik repertoárjában.
– Olyan kiadványban gondolkodtunk, amely reprezentatív kiállítású, keménytáblás, színesen, gazdagon illusztrált, műnyomó papíron készült, s tartalmában is reprezentatív módon számol be a múzeum munkatársainak az elmúlt években végzett kutatásairól. A kötet bepillantást enged a múzeumban végzett munkákba, a gyűjtésbe, restaurálásba és feltárásba, s a kötetben a múzeum néprajzi, történeti, régészeti és művészettörténeti gyűjteményéről, gyűjtési területéről találhatók fotók, régészeti és képzőművészeti tartalmak, amelyekben az Emlékpont, mint jelenkor-történeti kutató- és kiállítóhely is megfelelő súllyal van reprezentálva – tette hozzá a múzeumigazgató.
A közgyűjtemény zömében fiatal szerzőgárdája tudományos igénnyel mutatja be a kötetben alapkutatásait. Erről a kiadványt bemutat Marjanucz László nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docens szólt a bemutatón, míg Csányi Viktor, a közgyűjtemény régésze szakmájának az elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változásáról szólt. Mint elmondta, a kilencvenes évekhez képest megtöbbszöröződött a régészeti gyűjtemény, s a feldolgozáshoz speciális szakmák képviselőinek segítségét is igénybe veszik, hogy az egykor Csomorkányon, vagy az elmúlt évek beruházásai által érintett településrészeken élt emberekről pontosabb képet kapjanak.
A néprajzkutató feladata, hogy ne csak a tárgyakról gyűjtsön össze minél több információt, hanem az azokat használókról. Erről Terendi Viktória, a múzeum szakembere beszélt, kiemelve, hogy a Tornyai János születésének 150. évfordulójához kötődő emlékév jó alkalmat jelentett, hogy bemutassák a festőművész néprajzi gyűjtőmunkáját, amelynek elvei alapján folytatta a vásárhelyi népi élet feltárását és bemutatását a múzeum első Kiss Lajos.
A kötet helytörténeti fejezetében Bernátsky Ferenc a városban 1918 és 1930 között élt 25 fotográfus munkásságát igyekezett feltárni, s Polhn József sokak által ismert művei mellett Róth Anna, vagy a Lamperth nővérek tevékenységéről is gyűjtött és publikált adatokat.
Az Emlékpont történésze, Vincze Gábor az egykori vásárhelyi újságíró, Gravátz Ferenc hányattatott sorsáról számol be az évkönyv lapjain, akit 1945-ben feljelentették, s a korábban írott könyvei miatt állították népbíróság elé. A népi ügyész vádiratából kiderült, hogy az eljárás leginkább azért folyt ellene éveken át, mert a kommunizmust „negatívan” tüntette fel.
A kötetben olvashatók írások a képzőművészet területéről is, Képiró Ágnes művészettörténésznek Kass János grafikai munkásságáról, míg Fehér Dávid szobrászművész a Vásárhelyi Őszi Tárlatok alkotásait elemző rövid tanulmánya jelent meg.
A kötet a közgyűjtemény pénztárában vásárolható meg.
