Rendkívüli alkalommal várja a látogatókat június 20-án 13 és 17 óra között az évek óta zárva tartó Iparművészeti Múzeum Üllői úti főépülete. A Lechner Ödön tervezte szecessziós palotába a Múzeumok Éjszakája karszalagjával, előzetes regisztráció nélkül lehet belépni a Hőgyes Endre utcai személyzeti portán keresztül. A látogatás kizárólag kijelölt útvonalon, kisebb csoportokban történhet, az érkezőknek pedig nyilatkozniuk kell arról, hogy saját felelősségükre lépnek be az épületbe. Az épületben jelenleg nincs lehetőség mosdó-, lift- vagy akadálymentes használatra, a bejárás hat lépcsősort érint.
Nem véletlenül választották ezt a helyszínt a 24. Múzeumok Éjszakája országos megnyitójához. A 2017 óta bezárt, felújításra váró múzeumpalota maga is erős jelképpé vált: egyszerre idézi fel a magyar kulturális örökség sérülékenységét és a megújulás reményét.
A megnyitón Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter hangsúlyozta: a múzeumok nem pusztán kiállítóhelyek, hanem a megőrzés, a kutatás és a tudás átadásának intézményei, amelyek azt a kulturális örökséget őrzik, amelyre közösségként büszkék lehetünk. A múzeumokat a „béke szigeteinek” nevezte, és kiemelte, hogy a Múzeumok Éjszakája évről évre a kulturális találkozások ünnepévé válik, amelyhez a társművészetek is egyre szorosabban kapcsolódnak. A miniszter arról is beszélt, hogy fontos feladatnak tartják a közgyűjtemények szakmai megerősítését, a gyűjteményekben őrzött műtárgyak méltó elhelyezését, valamint a hosszú ideje halogatott múzeumi felújítások előkészítését. Külön kiemelte az Iparművészeti Múzeum ügyét, hangsúlyozva, hogy a Lechner Ödön tervezte épület és a benne őrzött páratlan értékek megérdemlik, hogy ismét teljes értékűen szolgálhassák a közönséget. Beszéde végén köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal lehetővé teszik a Múzeumok Éjszakája megvalósulását, és arra biztatta a látogatókat, hogy fedezzék fel minél több intézmény kincseit ezen az estén.
Bódis Kriszta kormánybiztos beszédében a bezártság tapasztalatát emelte ki. Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt években számos közösségi tér elveszítette eredeti szerepét, miközben a kulturális örökségre sokszor nem közvagyonként, hanem birtokolható tulajdonként tekintettek. Az Iparművészeti Múzeum szerinte ennek a folyamatnak különösen erős szimbóluma: olyan épület, amely azért jött létre, hogy megmutassa a magyar művészet és iparművészet értékeit a magyar társadalomnak és a világnak. Emlékeztetett arra is, hogy a második világháború vagy az 1956-os forradalom pusztításai után rövid idő alatt helyreállították az épületet, míg békeidőben immár közel egy évtizede zárva áll.
A rendezvényen felszólaló Mautner Zsófia, a Múzeumok Éjszakája idei nagykövete személyes élményein keresztül beszélt a múzeumokról. Mint mondta, számára a múzeumok mindig új ablakokat nyitottak a világra, új történeteket, nézőpontokat és összefüggéseket mutattak meg.
A megnyitó legerősebb üzenetét azonban maga az épület közvetítette. Míg országszerte több ezer program várja a látogatókat, az Iparművészeti Múzeumban most nem kiállításokkal és rendezvényekkel találkoznak az érkezők, hanem a hiánnyal. A kiürült, megkopott terek fájdalmasan emlékeztetnek arra, mit veszít a közösség, amikor egy ilyen jelentőségű közgyűjtemény hosszú időre eltűnik a nyilvánosság elől. Éppen ezért a nap valódi tétje nem csupán az, hogy néhány órára ismét megnyílik az épület, hanem az, hogy újra közös ügyként tekintsünk rá, és visszavegyük birtokba azt a kulturális örökséget, amely eredetileg is mindenkié volt.
