A digitális kurátor válaszol – Beszélgetés Ruttkay Zsófiával

Indul a dimu.hu

Magyar Múzeumok Online
2021-02-23 18:00

Ruttkay Zsófia bő egy évtizede munkálkodik a digitális technológiák múzeumi meghonosításán, a látogatói élményt kiterjesztő alkalmazásokon. A digitális múzeum – avagy dimu –  fogalmát is ő honosította meg a hazai köztudatban (jóllehet most, a pandémia idején sokan a múzeum online jelenlétére használják).  Az év elején pedig megszületett saját, a témának szentelt honlapja, a dimu.hu. Erről kérdeztük!

 

Miért éppen most jött létre a dimu.hu?

 

Már néhány éve lefoglaltam a domain nevet, készültem arra, hogy legyen egy olyan online felület, ahol nemcsak az eddigi munkáink nézhetők vissza, hanem tágabb kontextust tudok adni a témának, publikációk és aktuális hírek megosztásával. A MOME-n az átszervezések következtében az összes lab, így a dimu tevékenységeknek is hátteret adó TechLab-om is megszűnt, így eljött az idő, hogy egy saját, független felületet hozzak létre a korábbi és eljövendő dimu munkáimnak.

 

A honlapon digitális kurátorként mutatkozok be.  De mit csinál is egy digitális kurátor?

 

A digitális kurátor – egy kiállítás kurátorával, és további múzeumi szereplőkkel, például a múzeumpedagógussal, marketingessel is együttműködve – segít abban, hogy a „legjobb” digitális alkalmazások kerüljenek be a kiállítás megfelelő pontjaira, illetve a virtuális térbe. A „legjobb” nem feltétlen a legújabb, éppen divatos technológia alkalmazását jelenti, hiszen a kiállításnak nem a technológiáról kell szólnia. Elsősorban azt kell számba venni, hogy milyen módokon lehet digitális eszközökkel támogatni a kurátor által megfogalmazott üzeneteket, a látogatók motiválását, ismeretszerzését, figyelembe véve a helyi fizikai viszonyokat, anyagi és humán erőforrásokat, a rendelkezésre álló digitális tartalmakat. A digitális alkalmazásokat a kiállítás dramaturgiájába illesztve, koncepciózusan kell megtervezni, a fő célokat és lehetséges zsánereket, alternatívákat leszögezni, még mielőtt a tényleges tervezésre és kivitelezésre sor kerülne. Szem előtt kell tartani, hogy miféle (általában többféle) látogatókat vár a kiállítás, sőt egy-egy tipikus látogatói csoport képviselőit is érdemes bevonni már a tervezés korai fázisába, hogy a múzeumi digitális alkalmazás garantáltan pozitív élmény legyen, ne jelentsen se kognitív, se percepciós, se eszközhasználati vagy éppen logisztikai, fizika nehézséget. Ez a szerteágazó tevékenység, mely mind a technológiák és kreatív ipari trendek, mind a múzeumi közeg ismeretét valamint a különböző szakemberek iránti empátiát megköveteli, a digitális kurátor feladata.

 

 

Úgy tűnik, hogy a digitális kurátor egy új szerepkör. Miért hasznos egy plusz személyt beiktatni a múzeum képviselői és a kreatív ipari és informatikai tervezők közé?

 

A digitális kurátori tevékenység véleményem és tapasztalatom szerint maximálisan megtérül. A megrendelő nyugodt lesz azt illetőleg, hogy a legjobb megoldás valósul majd meg az adott kiállítás számára, és egyéb, az üzemeltetésen túl például marketinges vagy akár több éves digitális stratégiai szempontok is érvényesülnek, nem csupán egyszeri, sokszor igen költséges installációk születnek meg.

A digitális kurátor olyan feladatokat valósít meg, melyekre a múzeumi szereplők egyedül nem képesek. Számtalanszor voltam magam is tanúja, hogy a kurátor nem látja, hogy milyen alternatív eszközök állhatnak a rendelkezésére, nem tudja, hogy „mi mindent kívánhat”, és egy-egy szakmai igény milyen volumenű informatikai munkát von maga után. A tervező-kivitelező csapatok jobban szeretnek jól körvonalazott, megalapozott feladatot kapni, mint magát a feladatot hosszadalmasan előkészíteni, illetve esetenként saját – technológiai, tervezői-művészi, esetenként üzleti – szempontjaikat részesítik előnyben a megrendelő igényivel szemben.  Ezen felül vannak fontos további szempontok, teendők, amelyek egy kiállítás megvalósításán kívül esnek. Ilyen például az átadott alkalmazások további sorsa: gyakran hallani azt a félelmet, hogy „a kütyü biztosan elromlik majd”. A helybeni működtetés és szervízelés körülményeink lefektetésével meg lehet előzni azt – a ma még valóban sokszor előforduló – kínos helyzetet, hogy beharangozott interaktív élmény helyett döglött képernyő, üzemen kívüli installáció fogadja a látogatót.   

 

Mi a helyzet külföldön e téren?

 

Már jópár éve lehet találkozni a legkülönbözőbb neveken (Director of Digital Learning Engagement, Director of Digital Strategy, Digital Curator) meghirdetett hasonló  szerepkörű felsővezetői állásokkal. A MuSA projekt 2019 évi jelentése pedig a digitális technológiák hasznosításához szükséges új szerepkörök teljes palettáját ismerteti. 

 

Milyen képzettség kell ezekhez az új szerepkörökhöz?

 

Ez nagyon fontos kérdés, ráirányítja a figyelmet arra, hogy a digitális technológiai  lehetőségei meg kéne hogy jelenjenek a muzeológusi képzésben, több kurzus erejéig. Külföldön már találni a digitális technológiák kulturális örökközvetítésbeli, az egész életen át történő tanulást szolgáló lehetőségeire felkészítő egyetemi MA képzések, mind a műszaki egyetemeken, mind a humán szakok palettáján. Itthon egyelőre a múzeumi munkatársaknak szóló továbbképzésekben adódik alkalom erről is tájékozódni. Jómagam a technológia mindenkori lehetőségei mellett a kritikus, konceptuális tervezést, a fenntartható működést és a kiértékelést is beveszem az ilyen továbbképzések témakörébe, de ezek éppen csak tájékoztató jellegűek tudnak lenni.  

 

 

A dimu.hu-n sok tudományos cikk, kötet is szerepel. Mi lehet a digitális múzeum „tudománya”? Az itthon is egyre szaporodó múzeumi alkalmazások elfogadása, elterjedése után, vagy ezek mellett vannak-e még megoldandó feladatok?

 

Feltétlenül érdemes, sőt, sürgetően szükséges szisztematikusan és tudományos igénnyel kutatni, hogy mit is hoznak a digitális alkalmazások a múzeumok számára. Nagyon új területről van szó, és a digitális technológiák tárháza is bővül évről évre, sok egyedi megoldás is születik. Honnét tudjuk, hogy ezekből miként profitál a múzeum, illetve a látogató?  Megtérül-e a sokszor jelentős anyagi befektetés? Hogyan mérhető egy-egy digitális alkalmazás konkrét hozadéka, vagy akár a múzeumról alkotott kép megváltozása?  

Leginkább a látogatószámokra és/vagy kvalitatív és globális látogatói visszajelzésekre hivatkoznak a múzeumok e tekintetben. Ritka – de azért külföldön már előforduló – kivétel, amikor egy új kiállítás digitális alkalmazásait szisztematikusan, a negatív konklúzióktól sem visszariadva vizsgálnak. Alapszinten azt érdemes tudni, hogy a látogatók mennyit használják az egyes alkalmazásokat, végigjátszanak-e egy játékot, eljutnak-e a tartalmak mélyebb rétegeihez, a kvíz kérdéseket milyen sikerrel válaszolják meg?  Magasabb szinten olyan kérdések merülnek fel, hogy mit tanult a látogató, változott-e az attitűdje egy téma iránt, módosult-e a múzeumról, annak létjogosultságáról alkotott véleménye?

A problémák oka lehet pusztán az installáció térbeli vagy látogatói úton való elhelyezése. Az alkalmazás, installáció esztétikuma, az interakció mikéntje, a felhasználói felület dizájnja mellett a tartalmak maguk is lehetnek egy fiaskó okai. A nehézkes megfogalmazás, kevéssé érdekes vagy rossz technikai minőségű audio-vizuális tartalom az egyébként vonzó alkalmazást is lefokozhatja. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyire árnyalja a képet az, hogy miféle felhasználótól származnak a használati adatok, visszajelzések: az élekor, érdeklődés, a technológiai jártasság valamint az alap percepciós és interakciós készségek (látás – olvasás – hallás, finom motorikus mozgások, reakcióidők) mind figyelembe veendő tényezők.  

 

 

Akár PhD hallgatók számára is van még mit tenni, kideríteni?

 

Feltétlen. Egy-egy ilyen kutatómunka eredménye nemcsak a múzeumok, hanem a kreatív tervezők és informatikusok számára is útmutatásul szolgálhatna. Hozzájárulhatna ahhoz is, hogy a digitális alkalmazások jó tervezésének a „művészetéhez” tervezési elvek, útmutatók szülessenek.

 

Egy többektől hallott aktuális kérdés: a COVID-19 után más lesz-e a digitális alkalmazások szerepe a múzeumokban, mint korábban?

 

Sokan tartanak attól, hogy az érintőképernyőnek, a felveendő VR szemüvegnek higiéniai okok miatt leáldozott. Noha nem vagyok nagy rajongója az érintőképernyős alkalmazásoknak, de igen sok zsáner – például interaktív térképek, kapcsolódó háttér galériák, adatbázisok vagy éppen egy műtárgyak nagyító alá vevése – érintőképernyőn valósítható meg legkönnyebben, így én az eltűnésüket nem jósolom. Ráadásul úgy tűnik, hogy a tárgyakon keresztül kevésbé terjed a koronavírus, mint emberről emberre. Jól jönne egy tudományos vizsgálat arról, hogy pontosan milyen kiállítás interpretációs elemek tartogatnak fertőzésveszélyt, és melyek nem. Lehet hogy éppen a társas tevékenységre invitáló alkalmazásokat kell ezentúl másképp tervezni, számolva azzal, hogy ne kerüljenek túl közel egymáshoz a látogatók egy-egy alkalmazás apropóján.

Másrészt jó tanulságokkal is szolgált az elmúlt, a múzeumokat az online térbe kényszerítő időszak. Például sokféle megoldást látni virtuális kiállításokra, és várható, hogy ezek a fizikai kiállítás látogatás visszatérte után sem tűnnek el, remekül használhatók kiállítások archiválására, visszanézésére. Ugyanakkor rengeteg lebilincselő, profi rövid film, kurátor vagy egyéb szakmai közreműködő által tartott vezetés született, mintegy megerősítve maguknak a műtárgyaknak és a szellemes szakértői vezetésnek a szerepét. 

 

A múzeumi dolgozók digitális kompetenciái meglehetősen változatos képet mutatnak.  Az elmúlt év mindenkit rákényszerített arra, hogy jobban elmélyedjen a digitális és az online világ rejtelmeiben. Segíti-e ez a globális tapasztalat a jövőben egy digitális kurátor munkáját?

 

A hazai online múzeumi felületeken hétről hétre megjelenő csemegék, online vezetések, teljes időszaki kiállítások virtuális térbe költöztetése, vagy az elnapolt nyitásra hangoló beharangozó, érzékenyítő programok, részvételi kampányok, oktatást segítő tartalmak sokasága mindenképpen áttörés, sokféle múzeumi szakember együttes munkájának az eredménye.  E kínálat sok esetben – ugyan kicsit megszorító értelemben használt – „digitális múzeum” menüpont alatt szerepelnek. Bízom benne, hogy ez a kínálat a normális életbe való visszatéréskor sem fog eltűnni, sőt a „digitális múzeum” jelentéstartalma csak gazdagodik.

 

 

A leadkép: Szilágyi Lenke fotója

A cikkben szereplő képek: a dimu.hu múzeumi munkák menüje

könyvbemutató
2019-01-08 17:00
digitalizáció, kiadvány, könyvbemutató, programajánló
2017-11-03 11:30
Pulszky Társaság , múzeumandragógia, műhely
2020-03-07 14:00