Mi történik egy magángyűjteménnyel, amikor bekerül egy múzeumba? A Magyar Múzeumok és a Magyar Földrajzi Múzeum közös sorozatában gyűjtők, gyűjtemények és múzeumok történetein keresztül mutatjuk meg, milyen sokféle formája lehet a magángyűjtés és a közgyűjtemények együttműködésének.
Papp Bernadett Kitti írása a Balogh László által létrehozott zászlógyűjtemény történetét követi tovább. Ez a történet azért fontos, mert nem ér véget ott, hogy egy magángyűjtemény múzeumba kerül. Éppen ott kezdődik egy új fejezet: a tudományos feldolgozás, a digitalizálás, a hozzáférhetővé tétel, a kiállítások, a múzeumpedagógia és egy új közösség kialakítása. A mintegy 4500 tárgyat őrző Zászlógyűjtemény jó példája annak, hogyan őrizhető meg egy gyűjtő eredeti szemlélete úgy, hogy közben a kollekció új jelentésekkel, új használati módokkal és új közönséggel gazdagodik.
Sorozatunkban a Magyar Földrajzi Múzeummal együttműködésben azt vizsgáljuk, hogyan találkozik egymással a magángyűjtés és a múzeumi világ. Gyűjtőket, gyűjteményeket és múzeumi példákat mutatunk be: személyes történeteken és intézményi gyakorlatokon keresztül járjuk körül, hogyan születnek a kollekciók, miként válnak a kutatás forrásaivá, és milyen szerepet játszhat a múzeum és a magángyűjtő együttműködése a kulturális örökség megőrzésében és bemutatásában.
A sorozat előzménye a Magyar Földrajzi Múzeum Múzeumok és magángyűjtők kapcsolódása című, 2026. április 21-én megrendezett konferenciája.
Miként alakulhat tovább egy magángyűjtemény története, ha közgyűjteményi keretek közé kerül? Hogyan válhat hozzáférhetővé, kutathatóvá és közösségi részvétellel élővé? A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Zászlógyűjteménye erre kínál izgalmas példát: a Balogh László által létrehozott kollekció ma már múzeumi gyűjteményként él tovább, miközben a feldolgozás, a digitalizálás, a múzeumpedagógia és a közösségépítés új lehetőségeket nyit előtte.
A Balogh-gyűjtemény 1995. október 21. és 2021. július 6. között a Józsefvárosi Önkormányzat fenntartásában működő Zászlómúzeumban volt megtekinthető. A tárgyegyüttes ekkor még a múzeum vezetője, Balogh László magántulajdonában állt, és ugyanazon a helyen volt lehetőség a gyűjtemény tárolására és bemutatására. A csaknem huszonhat év alatt a Zászlómúzeum két helyszínen működött: először a Szigony utcában, majd a József körút 68. szám alatt, ahol az állandó kiállítás mellett számos időszaki kiállítás, előadás és program is helyet kapott.
2021 júliusában jelentős változás történt: a gyűjteményt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vette át. Ezzel megkezdődött a tárgyegyüttes tudományos feldolgozása és rendszerezése, amelyben a múzeum munkatársai mellett maga a gyűjtő is aktívan részt vesz.
A Balogh-gyűjtemény nem csupán nagysága, hanem tárgytípusainak sokfélesége miatt is különleges. Bár alapvetően zászlógyűjteményről van szó, több ezer dokumentum, levelezés, szaklap, számos térkép és zászlótartozék is része az anyagnak. A gyűjtő közreműködése nemcsak az egyedi tárgyak azonosításában fontos, hanem a gyűjtemény és az egyes darabok történetének megörökítésében is. A múzeumban a kollekció önálló egységként, Zászlógyűjteményként működik tovább, így megőrizhető az a gyűjtői stratégia és gondolkodásmód is, amely eredetileg létrehozta a tárgyegyüttest.
Magángyűjtemények az MKVM-ben
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kapcsolata a magángyűjtőkkel jóval túlmutat a gyűjteménygyarapításon. Az intézmény több időszaki kiállítása is magángyűjtemények bevonásával vagy aktív közösségek részvételével valósulhatott meg. Ilyen volt például A pesti tőzsde világa, a Kellem, ízlés és kiszolgálás a pult mögött, valamint A Magyar Aranykulcs című tárlat.
A múzeum gyűjteményeinek történetében több jelentős magángyűjtői anyag is fontos szerepet játszott. A Játékgyűjteményt Jánoska Antal, Karlócai Mariann és Szentiványi Tibor gyűjteményei gazdagították, a kereskedelemtörténeti grafikák körében Gönczi Gebhardt Tibor, a Plakáttár esetében pedig Bedő József kollekciója jelentős.
Zászlógyűjtemény
A Zászlógyűjtemény jelenleg megközelítőleg 4500 tárgyat foglal magába, tudományos feldolgozása pedig ma is zajlik.
A kollekciót több eltérő tárgycsoport alkotja: asztali zászlók, nagyméretű lobogók, címerek, az ezekhez kapcsolódó levelezés, a Zászlómúzeum dokumentációjának egy része, valamint hazai és nemzetközi szakfolyóiratok, szakkönyvek és térképek. Ez utóbbiak száma önmagában is meghaladja az ezret. A gyűjteményben napjainkban is használatos, illetve már történetivé vált jelképek egyaránt megtalálhatók.
A múzeum munkatársai jelenleg a szakszerű feldolgozásra összpontosítanak. A gyűjteményi struktúra kialakítása után a leltározott tárgyak revízióját és rendszerezését végzik. A gyűjtemény sajátosságai – különösen a nagyméretű zászlók – miatt kiemelt szerepet kap a digitalizálás és a hozzáférhetőség javítása. Ennek egyik platformja a MúzeumDigitár, amelyen a Zászlógyűjtemény algyűjteményei folyamatosan bővülnek új tartalmakkal.
Hozzáférhetőség és ismeretterjesztés
A gyűjtemény hasznosítása több tudományterület és múzeumi szakterület együttműködésére épül. A múzeumpedagógia, a múzeumandragógia és a közösségszervezés eszközeivel egyaránt arra törekszünk, hogy a tárgyegyüttest hozzáférhetővé és „élővé” tegyük.
A vexillológia – vagyis a zászlók kutatása – már jelenleg is több kiállításban megjelenik. Az intézmény állandó tárlatain zászlók és különböző jelképek is láthatók, emellett megújult formában igyekszünk folytatni a Balogh Lászlóhoz és a Zászlómúzeumhoz kötődő VEX-nap hagyományát.
2024-ben Zászlómegálló címmel az európai uniós zászlókról készült vándorkiállítás több vidéki helyszínre is eljutott. A tárlat bemutatta a zászlóhasználat történetét, hátterét és szabályait, valamint a zászlók funkcióit, típusait és fajtáit. A zászlócsaládokon keresztül a látogatók a vexillológia világába is betekintést nyerhettek, amit érdekességek, interaktív elemek és játékok tettek még befogadhatóbbá.
A múzeum Gerbeaud-termében a Zászlógyűjtemény egy kisebb része az Egy csészében a világ – Kávé, tea és csokoládé a 20. század eleji kávéházakban című kamarakiállításban is helyet kapott. A tárlat a 19–20. század fordulójának kávéházi fogyasztási kultúráját mutatja be, és ehhez kapcsolódva a legjelentősebb tea-, kakaó- és kávétermelő országok zászlóit is a látogatók elé tárja.
A kiállítást több interaktív elem egészíti ki. QR-kódokon és kihelyezett felületeken angol nyelvű tartalmak is elérhetők, valamint létrejött a Zászlókalauz. A hozzáférhetőség szempontjából fontos elem a KÉK, vagyis a Könnyen Érthető Kommunikáció alkalmazása. Az általános iskolás korosztály számára pedig Zászlókisokos készült, amely vexillológiai alapfogalmakat, feladatokat és érdekességeket kínál.
A Balogh-gyűjtemény történetéhez maga a gyűjtő is személyes hangon kapcsolódik: Balogh Lászlóval készült interjúrészlet segíti a látogatókat abban, hogy a tárgyak mögötti gyűjtéstörténetet is megismerjék.
Múzeumpedagógia
A gyűjtemény interdiszciplináris megközelítése a múzeum különböző osztályainak együttműködésére is épül. A Kommunikációs és Közművelődési Osztály bevonásával olyan programokat tervezünk, amelyek az egyéni és a csoportos látogatók számára egyaránt interaktív élményt kínálnak.
Az egyéni látogatók számára „Zászlovacska” megállók kialakítását tervezzük. Ezek között gyerekeknek és felnőtteknek szóló feladatok egyaránt lesznek. A rejtvények és kérdések segítségével a látogatók több kiállítást is bejárhatnak, miközben felfedezik az ott látható zászlókat és jelképeket. Csoportok számára komplex múzeumpedagógiai foglalkozás készül az Egy csészében a világ című kiállításhoz kapcsolódva. A foglalkozás egyfajta kincskeresésre épül, amelyben két csapat egy-egy kereskedőcsoport szerepébe bújik. A játékokon keresztül a résztvevők megismerhetik a 19–20. századi kereskedelmi folyamatokat, az ezekhez kapcsolódó eszközöket és az alapanyagok felhasználásának lehetőségeit.
A Zászlógyűjtemény népszerűsítését további arculati és közösségi elemek is segítik. Elkészült a gyűjtemény saját zászlója, amely a Balogh László által tervezett egykori Zászlómúzeum zászlójának szimbolikájára épül. Folyamatban van a „Zászlovacska” karakter megalkotása is, amely a tervek szerint a foglalkozásokon, programokon és különböző kommunikációs felületeken is visszatérő motívummá válhat.
Rendezvény- és közösségszervezés
A VEX-nap hagyományát Balogh László indította el a Zászlómúzeumban a 2000-es évek elején. Miután a gyűjtemény az MKVM-be került, a rendezvényt az intézmény munkatársai vitték tovább. A programot legutóbb 2024-ben rendezték meg, de a tervek szerint hamarosan megújult formában tér vissza. Alapvető célja nem változik: továbbra is az ismeretterjesztést és a vexillológia iránt érdeklődők találkozását szolgálja.
Záró gondolatok
A magángyűjtemények jelentősége muzeológiai szempontból jóval túlmutat a gyűjteménygyarapításon. A magángyűjtők partnerként is meghatározó szerepet tölthetnek be: tudásukkal, tárgyaikkal, történeteikkel és közösségi kapcsolataikkal aktívan hozzájárulhatnak a múzeumi munkához. A kölcsönös együttműködés mind a gyűjtő, mind az intézmény számára új lehetőségeket kínálhat, miközben az adott tudományterület és a muzeológia fejlődését is szolgálja. Emellett lehetővé teszi aktív közösségek bevonását a múzeum működésébe.
A Zászlógyűjtemény muzeológusaként célom, hogy ezt a különleges tudományterületet minél több korosztállyal megismertessem. A gyűjtemény jövője szempontjából különösen izgalmas lehetőség egy olyan aktív közösség kialakítása, amely nemcsak érdeklődik a vexillológia iránt, hanem hosszabb távon is részt vesz a gyűjtemény életében és újraértelmezésében.
A borítóképen Dr. Török Róbert, a MKVM főigazgatója és Balogh László, a 2021-ben bezárt Zászlómúzeum alapítója látható.
