80 ÉV UTÁN KERÜLTEK ELŐ AZ ÁRPÁD-HÁZI HERCEG SZÉTKASZABOLT CSONTJAI

LELET

Bernert Zsolt és Buzár Ágota
2018-12-19 13:00

Béla macsói herceg csontjai, ahogy előkerültek (fotó: Bernert Zsolt)

 

Mostanáig egyetlen hiteles csontvázat ismertünk az Árpád-házból, III. Béla királyét. A most előkerült macsói Béla herceg, IV. Béla unokája anyai ágon Árpád-házi leszármazott. A csontmaradványain talált sérülések nem egyszerű kivégzésre, sokkal inkább brutális mészárlásra és csonkításra utalnak.

 

KI VOLT BÉLA MACSÓI HERCEG?

Béla herceg III. Rasztiszláv kijevi nagyfejedelem és IV. Béla király Anna lányának kisebbik fia volt. Történeti adat nem szól születése idejéről – valamikor 1243 és 1252 között született –, halála körülményeiről többet tudunk. A Margit-szigeten gyilkolták meg 1272 novemberében. Macsó és Bosznia hercege volt. Ismertebb testvérei Kunigunda hercegnő, II. Ottokár cseh király felesége, és Margit, aki apácaként a nagynénjéről elnevezett Margit-szigeti apácakolostorban töltötte életét.

 


Macsói Béla, Árpád-házi herceg családfája

 

 

A MACSÓI HERCEGSÉG

A macsói hercegség III. Béla Árpád-házi király 1180 után módszeres, dél felé terjeszkedő politikájának következtében, határvédelmi céllal létrehozott közigazgatási egység volt. Kezdetben hercegek, majd Béla macsói herceg halálát követően bánok közvetlen irányítása alatt állt. Területét három folyó határolta: nyugatról a Drina, északról a Száva, keletről a Kolubara. Déli határa sokkal bizonytalanabbul, a hatalmi viszonyoknak megfelelően alakult.

 

 

A macsói hercegség a 13. század közepén (forrás: Wikipédia)

 

 

A MERÉNYLET KORABELI LEÍRÁSA

Ily alkalommal történt, hogy a királyi udvar kegyében álló Németujvári Henrik az ifjú macsói herczeget Bélát a király ellen forralt árulás vádjával illette, s az erre következett heves szóvita közben kardot rántva úgy összevagdalta, hogy teste darabjait testvére Margit s unokahúga Erzsébet apáczák alig birták összeszedni, kit is aztán nagy siralom közt temettek el az ottani monostorban.  (Szabó Károly: Kun László)

TÖRTÉNETI ADATOK BÉLA HERCEG HALÁLÁRÓL

IV. Béla halálával fia, V. István lett az egész ország királya, korábban az agg Béla király mellett, mint ifjú király az ország keleti felét irányította, és teljesen más politikát folytatott, mint apja. Az ellentét belháborúhoz vezetett, ami az ország urainak két táborra szakadásával járt. IV. Béla híveit lánya, Anna hercegnő (Béla macsói herceg anyja) fogta össze. Az István elleni vesztes hadak vezetője Béla herceg volt.

A belharcokból győztesen kikerülő V. István apja kérésére megkegyelmezett minden ellene fordult rokonának. V. István korai halála után kiskorú fiai helyett felesége Erzsébet, aki magát a kun császár lányának nevezte, kormányozta az országot. A húszas éveiben járó Béla herceget sok főúr alkalmasabb királynak tartotta V. István özvegyénél és kiskorú gyermekeinél. II. Ottokár cseh király és számos főúr is versenybe szállt a trónért, köztük Németújvári Henrik is, aki 1272 novemberében szóváltást provokált Béla herceggel a Margit-szigeten. Az árulással megvádolt herceget több társával együtt kíméletlenül lemészárolták. Béla macsói herceg halála, és főleg a főurak hatalmi játszmái jelentősen előmozdították az Árpád-ház férfi ágának kihalását.

SAJTÓHÍREK ADATAI A HERCEG ELŐKERÜLT MARADVÁNYAIRÓL

A Vasárnapi Újság és a Budapesti Hírlap tudósítása szerint 1915 tavaszán a Margit kolostor sekrestyéjének feltárásakor a padozat terazzo kockái alatt találták meg Béla herceg csontmaradványát, amelyet fejjel az oltár felé temettek. Alatta 1,5 méter mélységben további két egyén csontmaradványait tárták fel. Bartucz Lajos a szigeten jártában érdeklődött a csontok felől, és elkérte őket. A csontmaradványokat a Budapesti Tudományegyetem Embertani Intézetébe szállították, ahol Bartucz megvizsgálta őket.

 

 

Az eredeti koponya és állkapocs (fotó: Bartucz Lajos, Magyar Természettudományi Múzeum)

 

Az ágyékcsigolyákon jól látható a tövisnyúlványokat ért vágás (fotó: Bartucz Lajos, Magyar Természettudományi Múzeum)

Megállapításairól ugyan tudományos publikációt nem készített, de vizsgálatának eredményeit a következőképpen foglalhatjuk össze: a csontok a XIII. századból valók, egyetlen egyénhez tartoznak, aki egy 20–25 éves férfi, termete 171 cm, a koponyája dinaroid típusú. Bartucz 23 kardvágást különített el a csontvázon, a koponyán több, egyenként is halálosat. Megállapította, hogy az orrcsontokat levágták, a jobb kar könyök alatt és a bal kar össze van vagdalva, mély vágások vannak a combcsonton. A kar ugyan nem vált le, de cafatokban lóghatott. Szerinte a herceg nem párviadalban halt meg, hanem többen, több oldalról (hátulról is) lekaszabolták, és még a földön fekvő testet is vagdalták. „Güssingeni Henrik zsoldosai úgy összekaszabolták karddal és buzogánnyal, hogy koponyája kettéhasadt és a lába négy helyen eltört” (Németh Károly, Budapesti Hírlap, 1929.) A feltárást követő 21 évben többször születtek újsághírek a csontok hollétéről, sorsáról. A maradványok méltatlanul, egy tisztviselő íróasztalának középső fiókjába, egy „pappendekli” dobozba kerültek, később a Néprajzi Múzeum raktárában helyezték el őket. Bartucz Lajos Klebelsberg Kunó kultuszminisztert, a miniszterelnökséget és a közmunkatanácsot is megkereste, hogy méltó elhelyezést kapjanak a herceg csontmaradványai a Margit-szigeten.

A REJTŐZKÖDŐ CSONTOK

Amikor a magyar antropológia történetével foglalkozó tanulmányunkhoz a Török Aurél halála utáni időszak eseményeit dolgoztuk fel, adatgyűjtés közben kezdtünk foglalkozni Béla macsói herceg történetével. A herceg csontmaradványait 1915 után Bartucz Lajos őrizhette éveken át, várva a maradványok méltó elhelyezéséről szóló határozatra. Bartucz 1929-ben egy újságírónak tett nyilatkozatból kiderül, hogy ekkor (1929-ben) a herceg csontjai a Néprajzi Múzeum raktárában voltak. A csontokról Bartucz Lajos utoljára 1936-ban ír egy újságcikkben, illetve 1938-ban a Magyar Ember című könyvében közöl egy fényképet, ezt követően nem születik semmilyen híradás Béla maradványairól.

 

 Béla macsói herceg csontjai, ahogy előkerültek (fotó: Bernert Zsolt)

A Néprajzi Múzeum embertani gyűjteményéből alakult 1945-ben a Magyar Természettudományi Múzeum ötödik tára, az Embertani Tár, ezért logikusnak tűnt, hogy a herceg csontjai is oda kerülhettek. Éry Kinga antropológus szóbeli megkeresésünkre elmondta, mindenki úgy tudta, hogy a csontok még a világháború alatt elvesztek. A véletlennek köszönhető, hogy kiderült, a csontmaradványok egy része a múzeum több 10 ezer emberi maradványt számláló gyűjteményében lapult.

 

 

Béla macsói herceg csontjai, ahogy előkerültek (fotó: Bernert Zsolt)

 

 

MIRŐL ÁRULKODNAK A CSONTOK?

A hiányos és töredékes maradványok egyetlen fiatal férfihoz tartoznak. A feltehetően homokos, alacsony humusztartalmú talaj a csontok felszínét világosbarna és különböző árnyalatú okkersárga színűre színezte. Az ásatás után a csontokat alaposan megtisztíthatták, mert a talajnak a legkisebb nyoma sem mutatkozik rajtuk.  A külső, kortikális réteg a legtöbb csonton kis darabokban felpattogzott, így sok helyen látható az alatta lévő, világosabb színű szivacsos réteg. Az ásatáskor és/vagy utána számos sérülés történt a csontokon (postmortem sérülések), ezek törési felszíne világossárga vagy halványszürke. Bartucz Lajos a vizsgálatai kapcsán ezeket a sérüléseket egy vízoldékony (enyv) ragasztóval pontosan megragasztotta. Sajnos az évek során további sérülések is keletkeztek, és a feltehetően fedél nélkül tárolt csontokat és kísérőcédulákat vastag sötétszürke por lepte el. Újbóli tisztításukat szobahőmérsékletű, vegyszermentes csapvizes öblítéssel végeztük. Mellékletekre utaló patina egyik csonton sem figyelhető meg.

A HERCEG ÉLETKORA

A férfi biológiai életkorának becslésében segítséget nyújtott az a körülmény, hogy jól láthatóan minden csont növekedése befejeződött már, de a csípőlapát pereme, a combcsont feji része és a kulcscsont mediális vége még mutatja, hogy ez a folyamat nem régen állt le. A bordák szegycsonti végdarabja és a szeméremcsont ízületi felszíne (szimfízis) alapján 23 (±1) évesre becsülhető a férfi életkora. Ezen adatok alapján Béla herceg születésének legvalószínűbben időpontja 1249 vagy 1250.

A KOPONYA NINCS MEG, CSAK A GIPSZMÁSOLAT

Bartucz Lajosnak még módjában állt az eredeti koponyát és állkapcsot vizsgálni, a hagyatékában több fényképet is találtunk az eredeti csontokról. A koponyáról készített gipszmásolat előkerült, azon vizsgáltuk a vágásnyomokat. Sem az eredeti koponya, sem az állkapocs nem került elő, az állkapocsról másolatot sem találtunk. A koponyatetőn három, egyenként is halálos kardvágás nyomait lehet megfigyelni, amelyek jókora darabot kihasítottak a koponyából, és több csontot meg is repesztettek. Az orrcsonton, mindkét szemüreg csontos peremén, és a bal járomíven is találtunk vágásnyomokat. A bal járomívet érő vágás elmetszette a felső állcsont egy részét is. A gipszmásolat mindkét szemüregében is látható vágás. Az orrcsonton található vágásnyomok arra utalnak, hogy a herceg orrát levágták.

 

Az eredeti koponyáról készült gipszmásolat (fotó: György Zoltán)

 

Halálos kardvágások a koponyatetőn (fotó: György Zoltán)

Szintén kardvágás nyomait találtuk mindkét oldali kulcscsonton, valamint a jobb felkarcsonton. Mindegyik alkarcsonton több vágásnyomot találtunk. A jobb singcsont külső élét ért vágások arra utalnak, hogy Béla herceg védekezésként maga elé emelte a jobb karját. A bal alkar mindkét csontját szintén több vágás érte, ezek egyike lemetszette a könyöknyúlványt.

 

A bal alkart érő vágások egyike lemetszette a könyöknyúlványt (fotó: György Zoltán) 

A bal combcsonton három, különböző irányból érkezett vágás figyelhető meg, amelyek nagyobb darabokat hasítottak ki a csontból. A bal sípcsonton látható két vágás felülről érte a csontot. A felső vágás eltörte a sípcsontot, és "dekapitálta" a szárkapocscsontot annak felső részénél, a szárkapocscsontból is kihasadt egy nagyobb darab.

 

A combcsontot ért vágás jókora darabot kihasított a csontból (fotó: György Zoltán)

A combcsontot érő vágások különböző irányból érkeztek (fotó: György Zoltán)

 

 A bal lábszárat érő egyik vágás eltörte a sípcsontot és lemetszette a szárkapocscsont fejét

(fotó: György Zoltán)

A jobb lábon nem találtunk vágásnyomokat. A csigolyákat átvizsgálva feltűnt, hogy a Bartucz által összeillesztett, és lefotózott öt ágyékcsigolya hiányzik a fellelt csontok közül. Az általa készített felvételen azonban jól látható a tövisnyúlványokat elmetsző hosszú, ferde vágásnyom. A 11. és 12. hátcsigolyán egy vékony, kb. 25 mm széles pengéjű fegyver (vélhetőleg tőr) okozta szúrásnyomot találtunk. A szúrás a tövisnyúlványok bal ívét és a csigolyatesteket is érintette. A gerincet hátulról érő, gerincvelőt átmetsző szúrás megbénította Béla herceg lábait.

 

A hátcsigolyákon vékony, keskeny pengéjű fegyver (tőr) okozta szúrásnyom figyelhető meg

(fotó: György Zoltán)

Valamennyi, a csontokon megfigyelhető sérülést figyelembe véve a herceget valószínűleg először hátulról gerincen szúrták, ami a földre kényszeríthette. A földön fekvő, karjaival még védekezni képes herceg jobb karját is mozgásképtelenné tették a deltaizom tapadását érő, csontig hatoló vágással. Ezután többen, több irányból kaszabolták: kezén, lábán, fején és a törzsén is. Végül orrát és füleit lecsapták, szemeit kiszúrták.

A GENETIKAI VIZSGÁLAT LEHETŐSÉGEI

Béla macsói herceg történetileg hiteles és jó állapotban megmaradt csontmaradványainak genetikai vizsgálatával több kérdést is megválaszolhatunk. Az Y kromoszóma vizsgálat az első orosz fejedelmi, majd cári dinasztia – melyet alapítójáról a 862-től 879-ig uralkodott varég születésű Rurik novgorodi fejedelemről neveztek el – eredetéhez nyújthat adatokat, hiszen Béla herceg apja a Rurik-családból származott. A Rurik-ház volgai bolgár Dulo dinasztiával való kapcsolata is tisztázódhat és szerencsés esetben az Árpád-ház eredetéhez is új adathoz juthatunk.  A teljes genom vizsgálata az Árpád-házzal kapcsolatosan több kérdést is megválaszolhat (pl. azt, hogy III. Béla vagy Kálmán sírját találták-e meg 1848-ban Székesfehérváron).Béla herceg teljes genetikai vizsgálatát az ELTE Embertani Tanszékével közösen az Árpád-ház Projekt keretében tervezzük elvégezni.

Köszönjük Makra Szabolcsnak a tudománytörténet kutatásban nyújtott segítséget!

A cikk a Határtalan Régészet 2018. decemberi száma alapján készült és eredetileg a Magyar Természettudományi Múzeum Blogon jelent meg.

 

A szerzők az MTM Embertani Tár munkatársai

látogató, műhely, természettudomány, állományvédelem
2018-10-10 14:00
természet, természettudomány, téma
2018-09-20 16:00
Múzeumok Őszi Fesztiválja, emlékezet, irodalom, programajánló, természettudomány
2018-10-17 11:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00