1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, aki 1953 és 1955 között, valamint az 1956-os forradalom alatt a minisztertanács elnökeként vált a magyar történelem megkerülhetetlen alakjává. Miután a forradalom leverése után többször is megtagadta, hogy a Kádár-kormányt elismerje, koncepciós perben a legsúlyosabb büntetéssel sújtották. Borbíró Piroska nevével jelölt sírját 1989-ben exhumálták, hogy társaival együtt ez év június 16-án újratemessék több százezer fős sokaság előtt. Ezután egy hónap se telt el, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa hatályon kívül helyezte Nagy Imre és társai ítéletét, Kádár János pedig távozott az élők sorából.
„30 éve, 1988. június 16-án, Nagy Imréék kivégzésének 30. évfordulóján avatták fel a párizsi Père Lachaise temetőben a szimbolikus sírt” – olvashattuk K. Horváth Zsolt mai posztjában a legnagyobb közösségi oldalon.
Rajk László építész nevéhez a Nagy Imre-emlékezet egy másik fontos helyszíne is kapcsolódik. A kivégzett miniszterelnök halálának 50. évfordulója alkalmából az ő látványterve és Mink András történész forgatókönyve alapján készült el 2008-ra a Nagy Imre Emlékház most is látható kiállítása.
A kiállításnak otthont adó épület kiválasztása tudatos döntés eredménye volt. Méray Tibor így írt erről 1989-ben, a párizsi Irodalmi Újságba. „Innen, ebből a házból indult el október 23-án este a Parlamentbe Nagy Imre, hogy az őt váró százezres tömeghez szóljon, majd miniszterelnökként megpróbálja sikerre vinni a forradalom ügyét. A november 4-i szovjet intervenciót megelőzően itt töltötte szabad emberként utolsó éjszakáját Magyarországon. Ez a ház – a magyar történelem része. A haladás, a függetlenség, a megpróbáltatások, az igaz eszmék és az eszmékhez hű emberek legyőzhetetlenségének szimbóluma. Nagy Imrének és a forradalom valamennyi mártírjának június 16-i, ünnepélyes és felejthetetlen temetése után javasolnám: legyen az Orsó utca 43-ból Nagy Imre Emlékház – a magyar forradalom miniszterelnökének és 1956 ügyének zarándokhelye.”
A villa több szempontból is az emlékezet kiváló helyszínének bizonyult. Kozma Lajos, a kor neves építésze tervezte Bauhaus-stílusban az 1930-as években, amelyet Pogány Margit festőművésznő és húga vásárolt meg 1932-ben. Később egy zsidó ügyvédcsalád élte meg itt a második világháború üldöztetéseit, akik szerencsésen túlélve a holokausztot, innen emigráltak Ausztráliába. Őket váltotta Nagy Imre, az Országgyűlés akkori elnöke, aki feleségével és édesanyjával bérlőként lakta be a villát. A politikus kivégzése után egyikük sem maradhatott itt, az 1990-es évek elejéig az állami kezelésű ingatlant a diplomáciai testület tagjai használhatták.
Az Orsó utcában létrejött kiállítás az emlékházak, a történeti kiállítások és a kortárs művészet különleges ötvözete. Az épület történte, az itt élő családok sorsa épp úgy része a tárlatnak, mint az 1956-os forradalom vagy az 1989-es exhumálás. Nagy Imre mártíromsága, elítélése, perének és halálának nemzetközi visszhangja ugyanúgy helyet kap, mint a politikus különböző korszakokban betöltött szerepe az illegális kommunista mozgalomtól, az emigráción át a Rákosi-korszakban betöltött funkciókig.
A bemutatott eredeti használati tárgyak és a korszakot idéző illusztrációk mellett a kiállítás hangulatát a termek sajátos kialakítása adja. A hiányzó tárgyakat és az egykori családi otthon melegét hófehér reliefek idézik, valamint Nagy Imre magyar, német, orosz nyelvű kézírásainak rekonstrukciói. A mondatfolyamokká alakuló sorok fogják össze a falba olvadó teljesen hétköznapi élet reliktumait. Esernyőtartó, szobanövény, szekrény, fotel, ágy 3D-s sziluettje lép ki a fal síkjából. Ott is vannak, és nem is, helyet foglalnak és nem is. Mintha leplet húznának rájuk, ahogy a Kádár-korszak emlékezete is próbált pókhálót szőni 1956 emlékezete köré. És ahogyan itt sem, akkor sem sikerült. 1989 hangulata egy pillanat alatt törte meg a csendet, húzta le a leplet a zárójelbe tett bűnökről.
Nagy Imre halála előtt két nappal azt mondta: „Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat tehát a nemzet kezébe teszem.” A nemzet 1958-ban nem tudta kézben tartani miniszterelnöke sorsát, a Nagy Imre Emlékház viszont lehetőséget ad, hogy a politikusról szóló információkat saját „kézbe vehessük”.
MTA Nagy Imre Emlékház
1026 Budapest, Orsó u. 43.
Nyitva: hétfőtől péntekig 10–16 óráig
Web: http://nagyimreemlekhaz.hu/hu/
Fotók: http://nagyimreemlekhaz.hu/hu/eml%C3%A9kh%C3%A1z.html
