A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság, amióta 1990-ben megalakult, középpontja a romániai magyar néprajzkutatóknak, miközben rendszeresen megszólítja, együttműködik a magyarországi etnográfia intézményeivel, képviselőivel, múzeumaival. A társasághoz számos kutatás, konferencia, kiadvány fűződik, székháza egyszerre szakkönyvtár, dokumentációs központ, műhely, kutatóbázis, projektiroda és könyvkiadó, honlapja gyakran használt adatbázisok tárhelye.
Fotó: Török Ádám
A Kriza János Társaság tagjainak Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság elnökének köszöntő levelével gratulálunk, amely a 2025. március 18. és 20. között zajló „35 év a romániai magyar néprajzkutatás szolgálatában – új kihívások és új kutatások” című ünnepi konferencián hangzik el.
Kedves Barátaim!
Harmincöt év egy bő emberöltőnyi idő a történelemben, mégis, gyakran egy pillanatnak tűnik. Mégis, ennyi idő az életút felét, szerencsés esetben ennek kisebb részét jelentia számunkra. Milyenek is voltunk mi 1990-ben, alig túl a harmincon? Mindenekelőtt fiatalok – legalábbis azok, akik ma visszaemlékeznek a rendszerváltást megelőző időszakra.
Fiatalok, akik iskoláikat végezték, néprajzkutatói, vagy éppen muzeológusi munkájukat kezdték, családot alapítottak, barátaikkal szabadidejüket töltötték… Szakmai útjukon haladva sokat foglalkoztak azzal, hogy milyen lesz a személyes sorsuk, miként alakul a közös jövője nemzedéküknek és nemzetüknek. És persze 1990-ben – a szabadság levegőjét megérezve, a jogszabályi tiltásoktól szabadulva – egyesületet alapítottak Szolnokon, Budapesten, Kolozsváron és szerte a Kárpát-medencében.
A harmincöt évvel ezelőtti napok új lehetőségeket hoztak felszínre, amikor szakmai szervezeteink létrejöttek, vagy a korábbiak megújultak. Az alapok megvoltak, de a szervezeti élet nyújtotta lehetőségek előtte szinte kizárólag a szűk szakmát képviselő egyesületekben, mint például a Magyar Néprajzi Társaságban tették lehetővé a – gyakran színfalak mögötti – együttműködést a határon kívülre került szakmabeliekkel.A rendszerváltást közvetlenül megelőzően ennek emlékezetes példája volt, amikor a létrejöttének 100. évfordulóját ünneplő Magyar Néprajzi Társaság Budapesten, 1989-ben tartott ünnepi közgyűlésén a fiatal kutatóknak megítélt elismerést, a Jankó János díjat a szervezet történetében elsőként egy olyan határon túli kutató pályatársunk, Pozsony Ferenc kapta meg, akinek a neve – ott és akkor, elsősorban őt védve – nem hangozhatott el.
Ezek a napok azóta történelemmé váltak, de emlékeznünk kell rájuk. S arra is, ahogyan emberi, szakmai és baráti kapcsolataink kibontakoztak és megerősödtek az 1990 utáni években. Én magam akkoriban a Magyar Néprajzi Társaság titkáraként, később főtitkáraként, majd a Tájházszövetség elnökeként, a Skanzen főigazgató-helyetteseként lehettem részese a Kriza Társasággal közös konferenciák, szakmai programok megszületésének.
A 35 év eseményeire visszatekintve úgy gondolom, mindannyiunkat megerősített ez a korszak a közös ügyek önzetlen képviseletében, kezdve az 1991-ben Szolnokról a kolozsvári egyetemi tanszékre vitt könyvcsomagokkal, folytatva a 2003-as mesztegnyői Néprajzi Szemináriumra utazott akkori kolozsvári diákok fogadásával, akik ma a Kriza Társaság vezetői, az erdélyi és magyar néprajzkutatás meghatározó szereplői. Folytathatom a sort a Kriza székházában tartott könyvbemutatókkal, kiállításokkal, tájházas konferenciával, vagy a Zabolán Pozsony Ferenc által szervezett konferenciákkal.
Kriza-székház
Fotó: Jakab Albert Zsolt
Az alapítás közös éve mellett hol is vannak a közös pontok a Kriza és a Pulszky Társaság között, túl a személyes kapcsolatokon? Az 1400-nál mára több tagot számláló Pulszky Társaság összefogja a teljes magyarországi múzeumi szakma képviselőit, de kapcsolatrendszere, tevékenysége, elismerései túlnyúlnak az anyaország határain. A Kriza Társasághoz kötődő fiatalok a kolozsvári Kriza-székház és az egyetem néprajzi tanszéke tereiben nevelődtek, de közülük sokan – a jubileumi konferencia előadói névsorából is jól látszik – mára Erdély jelentős múzeumaiban vezető kollégák lettek. Meghatározó szereplőként vannak jelen a magyarországi múzeumi világban, előadók, résztvevők a Pulszky konferenciáin, intézményeik elismeréseket szereznek Az Év Kiállítása pályázatokon is.
Kriza-székház
Fotók: Török Ádám
A „kicsit fiatalabb testvér”, az 1990. december 5-én megszületett Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnökeként, a Tájházszövetség vezetőjeként szívből gratulálok a Kriza János Néprajzi Társaság tagjainak és vezetésének elkötelezett, több évtizedes, kitartó munkájához! Személyes együttműködésünk, amely ma generációkat köt össze – a schengeni határok tavalyi lebontását megelőzően is „határtalanul” működött –, biztosíték arra, hogy a jelen és a jövő kutatói, muzeológusai akarnak, tudnak hatékonyan és eredményesen, egymástól tanulva együtt dolgozni az elkövetkező, remélhetőleg többször harmincöt évben. Mindehhez a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület nevében sok sikert, kitartást és támogatást kívánok, és kifejezem azt a szándékomat, hogy immár formálisan is a Kriza János Néprajzi Társaság együttműködő partnerévé váljunk.
Budapest-Szentendre, 2025. március idusán
Dr. Bereczki Ibolya
Borítóképet készítette: Török Ádám
