Vágta hegymenetben

DÍJ

Szathmáry-Király Ágnes
2017-06-27 18:34

Az Év múzeumáról, a Zempléni-hegység szívében található Kazinczy Ferenc Múzeumról ez jut eszembe. A siker titkáról mesél Ringer István, a Petőfi Irodalmi Múzeum sátoraljaújhelyi főosztályának vezetője.

 

- Egy karmesterpálcát kapott két és fél évvel ezelőtt E. Csorba Csillától, a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatójától a hivatalos főosztályvetetői kinevezése mellé. Úgy tűnik, hogy „jól muzsikál” az Ön által irányított csapat. Mindössze két és fél év telt el mióta átvette a sátoraljaújhelyi múzeum irányítását, – amelyet egy évvel korábban nyitott újra a PIM – és máris az élvonalban vannak. Az összhang a kulcsszó?

 

- Azt hiszem, az élvonal még azért jócskán odébb van, ráadásul a kifejezés sugalmaz egyfajta versengést is, ami tőlem meglehetősen távol áll. Amikor az intézmény élére kerültem, egyetlen konkrét célt fogalmaztam meg magam és a kollégáim számára: a múzeum önmagához és lehetőségeihez mértem fokozatosan és folyamatosan fejlődjön. Az „Év Múzeuma” díj éppen ezt, vagyis a pályázó intézmények elmúlt évekbeli önmagához mért fejlődését vizsgálja. Ha innen nézzük az elismerést, az irány mindenképpen jó. A karmesteri pálcához természetesen kell egy zenekar is, már persze, ha nem önmagában a vezénylés a cél. A saját pálcámról mindig eszembe jut egy suta vicc. A bécsi filharmonikusok újévi koncertjén egy híres tengerentúli karmester vendégszerepel, akit a zenészek csak névről ismernek, arcról nem, mert még nem találkoztak vele. Átmeneti inkognitóját kihasználva a karmester a koncert előtt bemegy a koncertterem melletti kávézóba, beszélgetésbe elegyedik a zenészekkel, akik a bizalmukba fogadják. Búcsúzóul megkérdezi tőlük: „Na és, mit fog ma nektek vezényelni a nagyhírű mester?” Mire a zenészek: „Az nekünk teljesen mindegy, mi így is, úgy is Beethoven VII. szimfóniáját fogjuk játszani”. Szerencsére én nem élek át hasonlót, a kollégáim vevők az elképzeléseimre, én úgyszintén az övékére, amit hívhatunk összhangnak is. Ez nem tűnik túl nagy dolognak, s csak az értékeli igazán, aki tapasztalta ennek az ellenkezőjét is. Én nagyra értékelem.

 

 

- 2013 novemberében két állandó tárlattal nyílt újra a múzeum: a Kazinczy művészetekhez való viszonyát bemutató „Szép és a Jó”-val, valamint a helyi vár feltárását szemléltető „Eltűnt vár nyomában” című kiállítással. A kínálat 2015 végén az „Erdőjárók kalauzával” bővült, amely tavaly oklevelet kapott az Év kiállítása pályázaton. Mennyire terelte a múzeumra a szakma és a közönség figyelmét ez a tárlat?

 

Kár lenne tagadni, nem annyira, mint vártam, vártuk. Ám biztosra veszem, hogy ez nem a kiállítás hibája, hanem sokkal inkább a miénk. Hiába vannak színvonalas kiállításaink, ha ennek híre nem, vagy alig jut el a közönséghez. A mi múzeumunk nem felkapott idegenforgalmi célpont, vagy történelmi emlékhely, ahová minden évben akkor is elmegy több tízezer ember, ha esetenként csak a bejáratnál szembesül azzal, éppen milyen kiállítások láthatóak a helyszínen. Nálunk több éves folyamat eredménye lehet, hogy valóban felkerüljünk a térképre, számon tartsanak bennünket, hogy egy osztálykirándulás szervezésekor mi is ott motoszkáljunk a pedagógusok fejében, mint lehetséges úti cél. Ebben kétségkívül komoly, inspiráló kihívás rejlik. Az idei évtől nagyobb hangsúlyt fektettünk a marketingre, jó érzés látni, hogy ennek viszonylag gyorsan látványos részeredményei vannak. Őszinte leszek: az „Év Múzeuma” pályázat kapcsán a remélt díjjal járó, s az intézményünk számára nagyon fontos nyilvánosság és médiafigyelem volt a fő motiváció. A látogatószám ugyanakkor az én olvasatomban nem pusztán önmagáért, vagy bármiféle statisztika miatt lényeges. Hanem éppen a látogatók miatt. Mivel értékes és valóban színvonalas kiállításaink vannak, elsősorban a látogatóknak lenne nagyszerű, ha felkeresnének minket. Ígérem, nem fognak csalódni.

 

- Egy, a magyarmúzeumok. hu- nak adott interjúja során azt nyilatkozta, hogy „sokszínű, és sokszínűségénél fogva szélesebb társadalmi kör számára vonzó múzeumot” szeretnének. A 2013-as újranyitástól eltelt bő három év elég volt arra, hogy ez teljesüljön?

 

- Azt hiszem, ezen a téren igazán üdítő folyamatok indultak el. Jó érzés azt megélni, hogy a múzeum képes egyfajta integráló szerepre, s látni azt, mennyi ponton kapcsolódik az intézmény a város életéhez. Nagyon sok olyan programunk volt az elmúlt két évben, amit nem pusztán a helyieknek, hanem a helyiek bevonásával hoztunk létre. Aktív múzeumbarát közösségünk van a városban, sok önkéntesünk, akik különböző projektjeinkbe bekapcsolódnak. Cél, hogy az intézmény ne csak a falakon belül éljen, s a helyiek érezzék azt magukénak. Ez erősíti a bizalmukat felénk, ennek tudható be, hogy egyre többen ajándékoznak néha egészen komoly történeti értékkel bíró tárgyakat a múzeumnak.

 

Újhely nagyszerű kulturális és turisztikai adottságokkal rendelkezik, s hiszem, hogy a lehetőségek hatékonyabb kihasználásában a múzeumnak komoly szerepe van. Persze nem egyedül, s éppen ez a kulcs: a várossal, széphalmi társintézményünkkel, a Magyar Nyelv Múzeumával, a városi kulturális szervezetekkel és oktatási intézményekkel sokrétű és tartalmas együttműködést alakítottunk ki. Inspiráló olyan közegben dolgozni, ahol nem az egyéni ambíciók és érdekek, hanem a közös cél szabja meg a dolgok menetét.

 

- Hogyan tartanak lépést az országos múzeumszakmai tendenciákkal?

 

- Nemcsak fizikai értelemben, de a kollektívát tekintve is kis múzeum vagyunk: egy nagypályás focicsapatot csak létszámhiányosan tudnánk kiállítani, már ha erre egyáltalán sor kerülne. Igencsak be kell osztani az erőnket, hogy a pálya teljes területét befussuk. A legnagyobb, ám az egyik legfontosabb kihívás számunkra éppen az, hogy szakmai vonatkozásban is tényezőkké váljunk a régióban. Ezt nagyon lényegesnek tartom, sokat dolgozunk azon, hogy így legyen. Tanulni nem szégyen, sőt! Anyaintézményünktől, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól számos területen lesünk el jó gyakorlatokat, s nyitott szemmel járunk a hazai muzeológiai világában, ahol több pozitív példát látunk. Közönségkapcsolat, marketing, kommunikáció és kiállítás rendezés terén azt hiszem nincsen okunk szégyenkezni. Tudományszervezés terén tavaly több lépést is tettünk, elsősorban nagyobb volumenű, országos konferenciák lebonyolításával. Alapkutatási programokat indítottunk zempléni természettudományi és történettudományi vonalon. Gyűjteményi profilunk régészettel is bővül, idén nyártól a múzeum koordinálja az újhelyi középkori vár kutatási programját. Az önkormányzat bevonta az intézményt a várrom jövőbeni hasznosítási terveinek kidolgozásába is, ami nagyszerű lehetőség. A következő, még idei tervünk egy klasszikus múzeumi évkönyv sorozat elindítása. Ez a periodika a történelmi Zemplén területén zajló régészeti, műemléki, történeti, természettudományi és néprajzi kutatásoknak lehet a legfőbb tudományos fóruma, határon innen és túl.

 

- Ha a múzeum fenntartói-szervezeti keretétől és jogi helyzetétől eltekintünk, mégis csak Sátoraljaújhely múzeuma a Kazinczy Ferenc Múzeum. A zempléni régió földtani és biológiai értékeiben gazdag természettudományi gyűjteménye mellett az elmúlt néhány évben gyarapodott-e annyira a történettudományi (helytörténeti) és régészeti gyűjtemény, hogy arra izgalmas, hasonlóan figyelemfelkeltő kiállításokat lehessen építeni, mint az Erdőjárók kalauza?

 

- A már emlegetett újhelyi vár feltárása éppen 10 évvel ezelőtt kezdődött. Az erről szóló kiállítás idén megújul, beemelve az elmúlt évek eredményeit, leletanyagát. A jövőben komoly hangsúlyt kapó, még évekig tartó ásatás gyűjteménygyarapítási szempontból is kecsegtető számunkra. A múzeum roppant gazdag, ám teljességgel ismeretlen történeti gyűjteményét másfél éve kezdtük digitalizálni és feldolgozni. Anélkül, hogy elébe mennék a dolgoknak, ez az anyag egy nagyon komoly várostörténeti kiállítás bázisát jelentheti majd a jövőben. A tervek szerint a nálunk állandó kiállításként látható „Kazinczy és a művészetek” átdolgozva és kiegészítve Széphalomba kerül majd, a helyén pedig egy állandó várostörténeti kiállítás épülhet meg, javarészt a saját anyagunkból. Feladat tehát akad még bőven, s persze fejlődési lehetőség is maradt még jócskán. Az „Év múzeuma” díj tehát nem a lezárása, hanem sokkal inkább a kezdete lehet egy izgalmas fejezetnek.

Legnépszerűbb cikkek

arisztokrácia, gyarapodás, tárgy, történelem
2017-12-12 12:55
műhely, régészet
2017-11-22 08:18