Megújult kiállítással várja látogatóit a magyarországi kékfestés központi intézménye, a pápai Kékfestő Múzeum.
A Kékfestő Múzeumnak otthont adó Kluge család műhelyéhez egy patinás szárító épület tartozik, melynek emeletén még az 1980-as évek elején létesült egy állandó kiállítás. Ennek renoválása most három kiállítótérben – a perrotine-, a tarkázó-, és a labor szobában – valósult meg. A tervezéstől a kivitelezésig minden tevékenységet a múzeumi dolgozók végeztek.
A tarkázó szoba szemlélteti a kékfestés egyik legfontosabb munkafolyamatát; a kékfestő mester segédjeivel festés előtt ebben a helyiségben mintázta az anyagokat. A szebbnél szebb mintázatok egy speciális fedőmassza, az úgynevezett ’pap’, valamint mintafák segítségével kerültek a fehér textíliára. A mintázás folyamatát ebben a térben a Kluge család eredeti tárgyain keresztül mutatjuk be. Itt látható a család műhelyének több mint harminc mintafája is, amelyek jól szemléltetik a magyarországi kékfestés mintáinak sokszínűségét. Információs táblák mesélik el milyen történeti stílusok, korszakok, politikai mozgalmak hatottak a magyarországi kékfestés mintavilágára.
A mintakincs megismerése mellett bepillanthatunk egy mintafakészítő mester műhelyébe, ahol láthatjuk, hogy milyen anyagokból és milyen szerszámok segítségével készültek a tarkázáshoz szükséges eszközök.
A perrotine-szobában ismerhető meg a gépi tarkázás technikája. Az perrotine-gép az 1900-as években váltotta fel a kézi technikát, megkönnyítve több ember fáradtságos munkáját. A gép megjelenésével azonban nem csak a munkafolyamat egyszerűsödött, de a mintakincs formavilága is átalakult, melyet a kiállított gépi mintafák szemléltetnek.
Egy kékfestő kiállításból természetesen nem hiányozhatnak a legfontosabbak, vagyis maguk a textíliák. A Kluge család, valamint ma is működő műhelyek különleges darabjai kerültek most bemutatásra.
A tarkázás, kékfestő minták és textíliák felfedezése után a labor szobában különféle kémiai szerek, pácok és színezékek világába csöppenünk. Ezeket Kluge mester itt a laborban készítette, majd a festés és mintázás során alkalmazta. Nem csak azt mutatjuk meg milyen anyagokat használt a mester, de lerántjuk a fátylat titkolt ’pap’ receptjéről és színezési eljárásairól is.
A kék mellett más színekkel is dolgoztak a kékfestők. A kékfestő ruhának a fehéren kívül különféle színű mintái lehettek, amely a nemzetiségi hovatartozást is jelölte. A labor szobában ezt szemlélteti egy sárga-zöld mintás sváb kékfestő viselet, illetve egyéb színes mintájú textíliák.
Ebben a helyiségben festőnövények is bemutatásra kerülnek. Hangsúlyos szerepet kap az indigó, amelynek segítségével a mesterek kék színűre festették a textíliát. Megtudhatjuk, hogy a középkorban az indiából érkező növény miért kapta az „ördögi festék” elnevezést, illetve az indigó megjelenése előtt melyik festőnövényből nyerték ki a kék színt.
A kiállításban egy rövid film szemlélteti a kékfestés bonyolult folyamatát, illetve bemutatja a ma működő műhelyeket és mestereket. Ezenkívül megjelennek divattervezők által újragondolt kékfestő ruhák is, többek között a 2012-es Gombold újra! öltözéktervező pályázat kékfestő darabja. A film azt is megjeleníti, hogy a kékfestés jelen korunkban is élő mesterség, valamint az UNESCO szellemi kulturális örökség része.
A munkafolyamatok megismerése mellett a szórakozás sem maradhat el! Kipróbálható a mintázás, vagy kékfestő ruhák is felpróbálhatóak. Digitális eszközön megjelenő játékok segítik az ismeretek élményszerű elsajátítását, illetve a Monopoly mintájára tervezett Kluge-poly nevű társasjátékunk is várja a látogatókat.
