Az élet sok más területéhez hasonlóan a tudomány, a kultúra és a hagyományőrzés világában is egyre fontosabbá válnak a digitális tartalmak és az online jelenlét. Ennek felismerésében gyökerezik projektünk, amely a magyarországi német nemzetiségi tájházak anyagának digitalizálását célozza. Az online térben való megjelenéssel a lokális gyűjtemények széleskörű és sokrétű társadalmi hasznosítása felé nyílik meg az út. A program fő partnerei a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a MúzeumDigitár múzeumi gyűjteménykezelő és publikációs rendszer szakmai csapata.
A németek alkotják Magyarország második legnagyobb, és talán legjobban szervezett nemzetiségi kisebbségét. A markáns emlékezetpolitika, az iskolai és iskolán kívüli nemzetiségi oktatás és a nemzetközi kapcsolatépítés mellett fontos prioritás számukra a kulturális örökség megőrzése és bemutatása is. Országszerte több mint ötszáz kulturális egyesület és más szervezett közösség foglakozik valamilyen formában anyanyelv- és hagyományápolással, a magyarországi német identitás erősítésével. Ezen a palettán jelentős helyet foglal el a több mint százhúsz lokális muzeális gyűjtemény, tájház is. A tájházak kiállítótereiben a német kisebbség múltjának és kultúrájának tárgyi és képi emlékeivel találkozhatunk. Sok intézmény múzeumpedagógiai foglalkozásokat is kínál az óvodás és iskolás korosztály számára, ezzel is igyekeznek közelebb hozni hozzájuk az ő világuktól egyre távolabb álló népi, paraszti kultúrát.
A sok figyelemreméltó erőfeszítés ellenére azonban elmondható, hogy nagy szükség van német nemzetiségi hagyományőrzés és kulturális örökségmenedzsment formai és tartalmi megújítására. A ma létező fórumokon és üzenetekkel ugyanis egyre kevésbé lehet megszólítani a fiatalokat, ami pedig elengedhetetlen a hagyományőrzés sikerének és a nemzetiségi közösség fennmaradásának szempontjából. A probléma megoldása hosszútávú stratégiai feladat, amelynek megoldásában biztosan fontos szerepet kapnak a digitális technológiák és az online felületek. Ebbe az irányba mutat a most ismertetett kezdeményezés is. A projekt kezdete előtt a német nemzetiségi tájházak gyűjteményei, sőt sokszor maguk az intézmények is teljességgel láthatatlanok voltak az online térben. A lokálpatrióták áldozatos munkáját dicsérő, sokszor jelentős anyagi ráfordítással létrehozott kiállítások kevés embert értek el, az egyre inkább „digitális bennszülöttként” felnövekvő nemzedékek számára pedig jóformán hozzáférhetetlenek voltak.
Fotó: Mecseknádasdi Német Nemzetiségi Tájház
2014-ben a budapesti Szépművészeti Múzeum digitális fotóarchívumának vezetője, Fonyódi Krisztián fogalmazta meg a célt, hogy ezeknek a nemzetiségi gyűjteményeknek a legfontosabb tárgyai a virtuális gyűjteményekben is láthatóvá váljanak. Fonyódi, aki maga is egy budafoki német nemzetiségi családból származik, a muzeológia és a kulturális örökségvédelem területén dolgozó szakembergárdával fogott bele az ötlet megvalósításába. A résztvevő helytörténeti gyűjtemények kiválasztásában a német nemzetiségi tájházak koordinátora, Jaszmann Gabriella segített. Az első évben hat intézményben kezdődött meg a digitalizációs munka (Budaörs, Dunaharaszti, Himesháza, Somberek, Császártöltés, Vecsés). Először a gyűjtemények 100-100 legfontosabb darabja (használati tárgyak, népviseletek, archív fotók stb.) került kiválasztásra, és a tájházak munkatársaival közösen megkezdődött azok feldolgozása. A kampányszerű digitalizációhoz workshop-szerű oktatások is kapcsolódtak. A közös munka során a gyűjtemények kezelői maguk is megtanulhatták, hogy hogyan érdemes háromdimenziós tárgyakat webes publikáció céljára fotózni, és hogyan lehet a fotókat és a tárgyak adatait a MúzeumDigitár gyűjteménykezelő rendszerébe feltölteni, a majd a kész rekordokat a weben publikálni. A projekt nem titkolt célja ugyanis az volt, hogy a megszerzett tudás és a felkínált szoftver birtokában a tájházak munkatársai önállóan bővítsék tovább a webes virtuális múzeum tárgyainak sorát. Ezen túl az a remény is megfogalmazódott, hogy a tájházakban megjelenő újfajta tevékenység – a „digitális hagyományőrzés” – az idősebb és a fiatalabb generációk összekötésében is szerephez juthat. Míg az idősebbek a régi időkről őrzött emlékeikkel, a tárgyak értelmezésével járulhatnak hozzá a program sikeréhez, addig a fiatalok a technológiák (fényképezőgép, gyűjteménykezelő szoftver) kezelésével támogathatják azt. Kialakulhat egy generációk közti dialógus, és a közös munka során szükségszerűen megvalósul a kulturális örökség átadása. Ha ez csak néhány esetben megtörtént, akkor is nagy eredménynek tekinthető, hiszen a nemzetiségi hagyományőrzés más fórumain kevés példát látunk hasonló, korcsoportokon átívelő együttműködésre.
Az immár negyedik éve folyó munka fontos tapasztalata, hogy a kis tájházak esetében a digitalizáció szükségességének megítélése korántsem olyan egyértelmű, mint a városi múzeumi közegben. A modern infokommunikációs megoldásokért lelkesedő szakembereknek néha nehéz volt meggyőzni a tájházvezetőket arról, hogy miért érdemes az online térben is láthatóvá tenni gyűjteményüket. Ezekben az esetekben, bár nem folytatódott ugyan a digitalizálás öntevékeny formában, de megtörtént a száz legfontosabb tárgy feldolgozása és közzététele, ezzel is gazdagítva a magyarországi németség tárgykultúrájának online adatbázisát. Természetesen sok pozitív élmény is érte a workshop-szervezőket: a legtöbb helyen valódi nyitottságot és élénk érdeklődést tapasztaltak. A MúzeumDigitár bevezetése új lehetőségeket és munkamódszereket hozott ezekben az intézményekben. A felhasználóbarát gyűjteménykezelő és publikációs szoftver nem csak az online tér „meghódítását” indította el, hanem hozzájárult a gyűjtemény „dinamizálásához” is. Több tájházban elkezdődött a gyűjtemények revízióval egybekötött leltározása, a létrejött digitális képállományokból pedig népszerűsítő nyomtatott kiadványok is születtek.
A magyarországi német tájházak digitalizációjának eddigi eredménye megtekinthető a MúzeumDigitár rendszerében.
Fotó: Mecseknádasdi Német Nemzetiségi Tájház
Az elmúlt négy év során létrejött rekordok számos lehetőséget kínálnak a további hasznosítására. A „Digitális narratívák a német nemzetiségi oktatás számára” című mintaprojekt (2017–2018) arra mutat példát, hogy hogyan lehet a digitalizált műtárgyállományt innovatív megoldások révén beépíteni az oktatási folyamatba.
A magyarországi német nemzetiségi tantervben fontos elem a hagyományos tárgykultúra és azon keresztül a 19–20. századi paraszti életmód és szokásrend megismerése. A tájházak rengeteg tudást és szemléltetésre alkalmas anyagot őriznek ezzel a tematikával kapcsolatban, amelynek egy része immár digitális formában is rendelkezésre áll. Hogy ez a tudás- és tárgyanyag az oktatásban is kamatozhasson, megfelelő közvetítő eszközre van szükség. Ezt az eszközt ezúttal a MúzeumDigitár újonnan fejlesztett Themator elnevezésű modulja jelenti, amellyel a rendszerben publikált múzeumi anyag látványos tematikus bemutatókba rendezhető.
A mintaprojekt keretében három olyan narratíva készült el, amelyek illeszkedve a Nemzeti Alaptanterv követelményeihez, közvetlenül kapcsolódnak a német nemzetiségi iskolák népismereti/néprajzi tankönyveihez (Schatztruhe, Omas Fotoalbum). A tárgyak mentén elmesélt történetek más-más osztály tananyagának kiegészítésére, elmélyítésére szolgálnak, nyelvi szintjüket és szókincsüket tekintve is különbözőek, de az első gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nemcsak az alapértelmezett korosztály körében használhatók sikerrel. Az első történet (Mausi auf Schatzsuche) a második osztályosok számára készült. a főszereplő a tankönyvből ismert kisegér, aki egy parasztház konyhájában tett látogatása során ismeri meg a jellegzetes berendezési és használati tárgyakat. A cél elsősorban a szemléltetés, a tárgyak megnevezése, és a velük való ismerkedés. A második történet (Resi hat Heimweh) a hatodik osztály tananyagához kapcsolódik. A történetben egy városi szolgálatba állt, és honvággyal hazagondoló kislány álmán keresztül látogatjuk végig egy hajdani magyarországi német parasztház- és udvar tereit. Ezúttal már nem csupán a tárgyak megnevezése, hanem azok használatának megismerése a tancél. A gyerekek megismerkedhetnek a családon belüli munkamegosztással, a ház körüli munkák napi és heti rendjével. A harmadik történet (Schwabenmodel gesucht!) a hetedik osztályosoknak szól, a téma a magyarországi németek viselete. A történet szerint két szomszéd kislány próbálgatja titokban a nagylányok és felnőttek ruháit, közben pedig sokat beszélgetnek anyagokról, formákról, a színek jelentéseiről és a viselés alkalmairól.
A három anyag elérhetőségei:
Az elkészült digitális tananyagok révén tájházakban őrzött tárgy- és tudásanyag a számukra otthonos mediális közegben jut el a fiatal generációkhoz, a pedagógusok kezébe pedig egy sokféle formális és informális tanulási helyzetben hasznosítható eszközt jelentenek (iskolai szemléltetés; otthoni egyéni feldolgozás; csoportos / online projektfeladat; múzeumpedagógia stb.). A projektet a MúzeumDigitár részéről Bednárik János vezette, aki a hiteles és jól használható eredmény elérése érdekében Frey Máriával, a pécsi Koch Valéria Iskolaközpont tanárnőjével, a vonatkozó tankönyvek (társ)szerzőjével dolgozott együtt, a múzeumpedagógiai szempontokat Jaszmann Gabriella, a német nemzetiségi tájházak koordinátora képviselte a munka során.
Fotó: Óbányai Német Nemzetiségi Tájház
A német tájházak anyagának digitalizációjára és a létrejött rekordok további hasznosítására irányuló projektjeink magyar viszonylatban mind minőségében, mind mennyiségében egyedülálló eredményeket mutathatnak fel. 2018 végéig 25 magyarországi német tájház és múzeum gyűjteményeinek több mint 1500 rekordból álló digitális katalógusa kerül publikálásra a már most is elérhető webes, és erre az adatbázisra építve olyan mintaértékű tananyagok jöttek létre, amelyek illeszkednek a 21. század új tanulási formáihoz. Programunkat 2014-től 2016-ig a budapesti Német Nagykövetség finanszírozta, majd 2017-től a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata is részt vállalt a költségek fedezésében. Szakmai szempontból kezdettől fogva az Emberi Erőforrások Minisztériumának Közgyűjteményi Főosztálya, technikai partnerként pedig a MúzeumDigitár gyűjteménykezelő rendszer támogatja a kezdeményezést. Projektjeink megfelelnek a 2017-ben kormányhatározattal elfogadott Közgyűjteményi Digitalizációs Stratégia azon irányelvének, amely a közgyűjteményekben őrzött kulturális értékek széleskörű társadalmi hasznosításáról szól. Valljuk, hogy a múzeumoknak – legyen szó akár a legkisebbekről, a tájházakról – a tudás őrzőiből azok elsődleges megosztóivá kell válniuk. Ennek pedig a legjobb módja a szakszerű, átgondolt digitális feldolgozás és létrejött rekordok tematikus közzététele.
Bevezető fotó: Mecseknádasdi Német Nemzetiségi Tájház
