Nyári délután - Csáky Donát Márk kiállítása

Marsó Paula
2019-10-29 08:00

 

Miután az újkori európai tájábrázolás maga mögött hagyta az allegorikus, mitologikus, bibliai alakok és történetek reprezentációját, megszületett az autonóm tájkép lehetősége. A táj eseményét és kontextusát - legyen az heroikus, vadregényes, fenséges, ahogy a 18. században leírták - már nem a mitológiai-bibliai hermeneutika szervezte meg, volt azért egy másik, nem kevésbé jelentős kontextus, ami a tájképfestészet elméletét, és a tájról való esztétikai gondolkodást jelentősen befolyásolta, nevezetesen a birtok eszménye.

 

A tájesztétika szempontjából a legjelentősebb talán Whately-személye, aki az angol kert pittoreszk-ideájával radikális hatást gyakorol a francia kertépítészet szemléletmódjára, ahol addig a geometrikus, szigorúan mérnöki szemlélet uralkodott. Robert Morris, a 18. század legfontosabb angol nyelvű építészeti szakírója, 1750-ben kiadott könyvében a vidéki táj és vidéki épületdizájn elméleti kérdéseivel foglalkozik. Ebben a könyvében „a tekintet királyi útjának állomásairól értekezik”: a táj percepciójában lényegi módon tetten érhető a birtoklás, a birtokbavétel, a birtok bejárásnak öröme. Az újkori táj élvezeti értéke és a tulajdonlás öröme szorosan összefügg: ebből a hagyományból nézve úgy tűnik, a táj szemlélésében mindig ott van egy birtoklásigény. Mi az, ami birtokon belül van? Mi az, ami engem illet, ami hozzám tartozik a tájban való időzés során? Mi az, amit a sajátomként ismerek fel? Hogyan ítélem meg saját idő percepciómat, mit gondolok az idő tágasságáról vagy szűkösségéről, az idő látványos mozgásáról, esetleg jövés-menéséről. Csáky Donát Márk festményei számomra ilyen önmegértési gyakorlatok, áramlástani vizsgálódások, a táj levegőjének, klímájának analízisei. Mi teszi vonzóvá ennek a tájnak látványát? A kék színnek az a gazdagsága, hogy egyszerre tud elindulni a sötét és a világos tartomány irányába. Hogy a mélykék és világoskék záróvonalán a kontúrok finoman világítanak, a távolság ködlik és belemosódik egy derengésbe. A madártávlat olyan tágasságot biztosít a látványnak, amelyben az lélegzeni képes és a zöld minden árnyalata megmutatkozhat ebben a történésben; vannak parázsló, kialvó, vakító, szórt és nyers fények. A színekben rejlő expresszivitás, a kék és a zöld elementáris ereje, a tér és az idő folytonosságát modulálják.

 

 

 

Folyókanyarulat

 

Különösen hangsúlyos érzéki elem a Folyókanyarulat című festmény centrumában a Duna víztükre, amely úgy jelenik meg, mint a festő szeme. A fák és a hegyek az idő heterogén mintázataiként gyűrődnek a tükörsima mozdulatlan felület körül. A növények itt sokkal inkább örvénylő jellegű formák, jobban is emlékeztetnek a fluidum természetére, mint a Duna homogén víztükre. Ezek a növények, a folyószakasz mentén tehát valamiképpen az időtlenségben gyökereznek, a Duna foltja mintha eltakarná a kép mélységét, az örvényeket egy lepellel fedné le, hogy a mozdulatlan állandóság látszatát megteremtse. S ebben a gesztusban megfogalmazódik egy másféle tapasztalat is, nevezetesen az engem érintő, „saját” felismerésével kapcsolatosan.

 

A tájképben valami olyan dolgot, történeti időt akarok magaménak tudni, ami nem lehet az enyém, mert hiszen teljes egészében a része vagyok ennek, uralkodik rajtam — hogyan is birtokolhatnám? Hiszen a festő nem az emlékezetéből vette a tájakat, hanem a tájaktól kapta az emlékezetét, és ez az emlékezet végül is sose hagyta cserbe, időt és teret adott neki, távlati elképzeléseket: Bándimező. Duna kanyar. Áprily völgy. Várvölgy.

 

 

Túlpart. Áprily völgy

 

 

 

Csáky Donát Márk

Nyári délután

 

Budapest, XI. Ménesi út 57/a

Előzetes egyeztetés alapján: (+36)30 982 4235

 

Nyitókép: Táblakép

 

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00