Nyakunkon a közalkalmazotti státuszváltás: hogyan tartsuk meg a múzeumban a fiatalokat?

FELMÉRÉS

Pulszky FIAT
2020-07-20 10:00

A Pulszky FIAT kérdőíves felmérésének eredményei

 

A május 19-én elfogadott törvény alapján november 1-jével munkaviszonnyá alakul a kulturális dolgozók közalkalmazotti viszonya (2020. évi XXXII. törvény). Míg az érintett intézményekben javában zajlik az új bérajánlatok előkészítése, a Pulszky FIAT arra volt kíváncsi, hogy mit gondolnak a magyar múzeumokban dolgozó fiatal szakemberek erről az átalakulásról és általában a múzeumi életpályáról. Az anonim internetes kérdőívet május 21-ig 101 válaszadó töltötte ki. A fiatal múzeumi szakembereket láthatóan kiemelten foglalkoztatja a problémakör, hiszen a kérdőívre a Pulszky FIAT tagozat teljes létszámánál is jelentősen több válasz érkezett.[1]

 

A válaszadók zöme 3-5 éve dolgozik múzeumi területen, de találtunk olyan kollégát is, aki huszonhét éves szakmai múlttal is fiatalnak vallja magát. A kérdőívet kitöltők bő egyharmada muzeológusként, segédmuzeológusként dolgozik, de jelentős a múzeumpedagógusok, régészek, tárlatvezetők, gyűjteménykezelők és kiállításszervezők aránya is.

 

 

1. ábra Kik dolgoznak a múzeumban? A kérdőívet kitöltők munkaköri megoszlása 

 

 

Befolyásolja-e a közép- és hosszútávú pályaképed a közalkalmazotti státusz eltörlése múzeumi területen? Ha igen, fejtsd ki pár mondatban, hogy miért.

 

A válaszadók 67%-a úgy nyilatkozott, hogy a közalkalmazotti státusz eltörlése határozottan befolyásolja közép- és hosszútávú pályaképüket. A legtöbb válaszadó (18) az új struktúra bizonytalansága, a munkavállalók esetleges kiszolgáltatottsága miatt aggódik. Többen is megjegyezték, hogy a váltás nem jelenti feltétlenül, hogy több pénzzel tudnak majd gazdálkodni egyes múzeumok, ami tovább mélyítheti az eddig is fennálló egzisztenciális bizonytalanságot. Sokan leginkább a közalkalmazotti kedvezmények, jubileumi juttatások eltörlését nehezményezik, melyek eddig az alacsony bérek mellett némi könnyebbséget jelentettek a dolgozóknak[2]. A munka törvénykönyve szerinti új struktúrában – bár a fizetés elméletileg szabadabban meghatározható – semmi nem garantálja, hogy a munkáltató rendszeres béremelést ad a jól vagy kiemelkedően dolgozó alkalmazottaknak. Ezzel szemben – egy válaszadó szerint – a sok sebből vérző közalkalmazotti bértábla legalább a sávos béremelést garantálta. Ugyancsak nyitott kérdés, hogy a vezetők ténylegesen azokat honorálják majd plusz juttatásokkal, akik ezt teljesítményük alapján meg is érdemlik. Egyik fiatal kolléga már most aktívan gondolkodik a pályaváltáson, attól tartva, hogy ha megszűnik a biztonsági háló, a vezetők esetleg megpróbálnak a “fölösleges” dolgozóktól megszabadulni. Ugyanakkor többen bíznak abban, hogy a kollektív szerződések rögzíthetik az elveszett kedvezmények, juttatások egy részének biztosítását vagy épp szabályozni fogják az előmenetel módozatait.

 

A válaszokból ugyanakkor az tűnik ki leghangsúlyosabban, hogy a fiatal szakembereket alapvetően nem a foglalkoztatási forma megváltoztatása aggasztja, hanem azoknak az értékeknek, lehetőségeknek az esetleges elvesztése, amelyeket a közalkalmazotti státusz garantált. Többen kifejtették, hogy a közalkalmazotti lét nemcsak anyagi biztonságot adott, hanem sokszor a hosszú távú önfejlesztés lehetőségét is támogatta. Többen jelezték aggodalmukat, hogy az új struktúrában a piacorientált szemlélet kerülhet előtérbe, mely a szakmai fejlődés kerékkötője is lehet. Egyik grafikusként dolgozó, mondhatni “piacképes” szakmával rendelkező válaszadó úgy nyilatkozott, hogy számára a múzeumi terület azért volt vonzó, mert “minőségi szemléletet ígért, ahol tehetségét a komplex kultúraközvetítés szolgálatába állíthatja”. Hat válaszadó említette, hogy a közalkalmazotti státusz megbecsültségének elvesztése aggasztja leginkább, a társadalmi presztízsveszteség, mely a közfeladatot ellátó szakember egyetlen vonzereje volt. Hárman gondolják úgy, hogy ma már pedagógusként is több perspektívát látnak mint múzeumi dolgozóként. A profitorientált szemlélet megjelenése esetlegesen olyan pluszfeladatokat róhat a munkatársakra, amelyek nem segítik a múzeumi szakmai fejlődést, vagy a vezetők egy bevált szakembert esetleg lecserélhetnek egy “kevésbé tapasztalt de mutatósabb papírokkal rendelkezőre”. Egy válaszadó szerint, ha nem szakmai szempontok döntenek a munkatársak kinevezéséről, az a kulturális szféra felhígulásához vezethet. Egyik másik válaszadó is inkább hosszú távú aggodalmainak adott hangot: ha a múzeumi szakemberek által ellátott közfeladatokat az intézkedés szimbolikusan a nem állami gondoskodás körébe tartozónak ítéli, akkor félő, hogy hosszú távon egyre kevésbé tartja majd támogatandónak.

 

Bár a kérdés kétségtelenül így is értelmezhető, mindössze négy válaszadó gondolta úgy, hogy a státuszváltás pozitívan befolyásolja múzeumi pályaképüket. Egyikük szerint a változás kihívást ad, ösztönöz, míg másikuk a versenyszféra bérezésének bevezetésében reménykedik, illetve bízik abban, hogy a “szakmailag és emberileg alkalmatlan kollégákat elküldik”. Egy további válaszadó is támogatja a kezdeményezést, nem tart tőle, és azt reméli, hogy lehetséges lesz a tényleges különbségtétel a folyamatosan alulteljesítő alkalmazottak és a munkájukat odaadással és lelkiismeretesen végzők között. Bár a tartalmát nem feltétlenül ellenzik, néhányan nehezményezik a törvény átgondolatlanságát, a szakmai vélemények beépítésének hiányát[3]. Egyik válaszadó rákérdez arra is, hogy “ha tényleg elavult a közalkalmazotti munkajog rendszere, akkor miért nem történik meg ugyanez a változás az egészségügyben is”.

 

28-an válaszolták azt, hogy pályaképüket egyáltalán vagy kevésbé befolyásolja ez a változás. Többen eddig is határozott idejű szerződéssel dolgoztak, tehát eddig sem élvezték a közalkalmazotti lét biztonságát, vagy nem a végzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoztak. Van, aki számára a kérdés és a jogállás teljesen irreleváns, mivel a múzeumi létet nem munkának, hanem hivatásnak tekinti.

 

2. ábra Pályán maradási szándékodat megerősíti, megingatja vagy nem befolyásolja egy ilyen változás?

 

 

Mi az, ami a múzeumi pályában számodra a legvonzóbb, ami a legnagyobb elégtételt adja?

 

A következő pontban a fiatal múzeumi dolgozók értékpreferenciáit kívántuk felmérni, illetve megtudni, hogy mik azok a tényezők, amelyek leginkább a pályán tartják őket, amit a legfontosabbnak, legmotiválóbbnak tartanak munkájukban. Bár a közalkalmazotti státusz kapcsán leginkább a stabilitást, állandóságot szokás emlegetni – ahogy az előző kérdésben a válaszadók nagy része is a biztonságot félti a változások kapcsán – azt látjuk, hogy a fiatalok értékrendjében ezek a szempontok nem a legfontosabbak, a biztonság csak a válaszadók 5%-a számára elsődleges, amit a legtöbben kiemelnek az az egyéni szakmai fejlődés lehetősége (31%) melyet olyan sajátosan “közszolgálati” szempontok követnek mint az értékközvetítés (23%) és értékteremtés (17%). Egyik válaszadó szerint: “az, hogy a kis településen, melyet a múzeum szolgál, az egész közösség életére pozitív hatást gyakorló tevékenységet tudok folytatni – úgy, hogy nem külső nyomásra, hanem szakmai elhivatottságból dolgozhatok.” Tizenhat válaszadó sorolja első helyre a múzeumi munka sokszínűségét, kreativitását, egyikük így fogalmaz: “kultúrában dolgozni alapvetően kihívás, és emellett érdekes, kreatív tevékenységet feltételez, amely során talán sikerül elhinnem, hogy valami hasznosat és értékeset csinálok, ami nem a versenyszerű fogyasztásról és vásárlásról szól.” A csapatmunka, a munkaközösségben megszerezhető tudás is sokakat motivál, “kreatív kollégákkal együtt gondolkodni”, “napi szinten szakemberekkel találkozni” olyan minőségi szakmai közegként határozza meg múzeumot, ahol a képességek összeadódnak és ösztönzően hatnak, miközben biztosítják a képzett és tapasztalt utánpótlás kinevelését is.

 

 

3. ábra Mi az, ami a múzeumi pályában számodra a legvonzóbb, ami a legnagyobb elégtételt adja?

 

 

Véleményed szerint, mi az a két-három legfontosabb feltétel, aminek megteremtése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fiatal szakemberek hosszú távon a pályán maradjanak?

 

Milyen feltételeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy a fiatal szakemberek a múzeumi pályán maradjanak? A múzeumi világban járatosak számára bizonyára nem meglepő, hogy a versenyképes fizetés megadása a terület legsürgetőbb igénye, ez zömmel családalapítás előtt vagy közben álló fiatalok esetében még hangsúlyosabb. Ki kell ugyanakkor emelni, hogy a fiatalok által megfogalmazott igények között nemcsak a béremelés szerepelt, hanem a kitöltők mintegy negyede azt is hangsúlyozza, hogy a bérek általános versenyképessé tételén túl a fizetések ütemes, perspektivikus és a teljesítményhez kötött növelésére is szükség van, igazán ez tudná a fiatalokat leginkább megtartani. A válaszadók 9 %-a jutalmazás és javadalmazás következetességét várná el, 4 válaszadó pedig kimondottan egy múzeumi életpálya-modell létrehozását szorgalmazza. Az anyagi honorálás mellett a társadalmi megbecsültség is előkelő helyen szerepel. A tágabb társadalom irányából szakmájuk megbecsülését és elismerést, míg az országos politika részéről arra nézve várnak megerősítést a fiatalok, hogy a múzeumokra szükség van. Bizalomra pedig az előbbi feleken kívül a vezetőség részéről is vágynának: “Először a bekerülésüket kellene megoldani… A pályán maradáshoz szükséges lenne a végzett munka megbecsülése, a kompetens felső és középvezetők jelenléte”. Többen említik az értő, szakmailag kompetens vezetőség fontosságát, akik képesek egy motiváló, pozitív munkakörnyezet kialakítására (19%), politikamentes, szakmai alapokon nyugvó, fiatalos intézmény működtetésére. A többek által is megemlített “fiatalodás” leginkább a múzeum működési stratégiájának felülvizsgálatára, a szakma megújulására, a múzeum kiállításainak rendszeres frissítésére, a “betokosodott intézményi struktúra átalakítására” és a generációk közti kollegialitás és tudásátadás megteremtésére vonatkozott. Ugyancsak fontos szempontként merült fel a munkakörnyezet minősége: a fiatalok azt várják, hogy rendezett, családbarát, infrastrukturálisan és szakmai tartalmakkal (pl. szakkönyvtár) jól felszerelt épületben dolgozhassanak. Többen említik, hogy a munkaeszközök korszerűsítése mellett sok múzeum szakmai működésre szánt költségvetése is fájóan szegényes, ami gyakran gátat szab a kreatív energiák megvalósulásának.

 

Fontos kiemelni azt is, hogy az anyagi megbecsültség mellett a szakmai fejlődés lehetőségeinek biztosítása is mindenképpen a prioritások között szerepel. A fiatal múzeumi dolgozók igényt tartanak a folyamatos tanulásra és készségfejlesztésre (20 említés) akár intézményen belül, akár külső képzési lehetőségek, tapasztalatcserék révén (7 válaszadó számára ez a legfontosabb szempont). Egyikük szerint: “folyamatos szakmai továbbképzésre lenne szükség (nem csak MOKK keretein belül) – tágítva az adott munkakör, terület tudását, ismereteit, és nem csak azért, hogy egy személy másik 3 ember munkáját is képes legyen elvégezni! Inkább egyszerűen arról lehetne szó, hogy szuper, képzett, lelkes, innovatív, folyamatosan fejlődő személyek dolgoznának adott munkakörben, amelynek köszönhetően lelkesebbek, hatékonyabbak és még izgalmasabb produktumok (program, kiadvány, kiállítás stb.) születhetnek ezek által.”

 


4. ábra Véleményed szerint, mi az a két-három legfontosabb feltétel, aminek megteremtése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fiatal szakemberek hosszú távon a pályán maradjanak?

 

 

Milyen területen számítanál leginkább a szakmai szervezetek (pl. a Pulszky Társaság, Pulszky FIAT) segítségére, programjaira?

 

Végül arra kérdeztünk rá, hogy mit várnak a fiatal múzeumi dolgozók a szakmai szervezetektől, milyen konkrét feladatokat kellene ezeknek a szervezeteknek ellátniuk, ahhoz, hogy ténylegesen segítsék a fiatalok szakmai fejlődését. Erre a kérdésre 85 válasz érkezett, néhányan nem tudtak javaslatot megfogalmazni, úgy gondolták, hogy a szakmai szervezetek már most minden tőlük telhetőt megtesznek, vagy épp ellenkezőleg, képtelenek bármilyen érdemi változást elérni. Szintén némileg megjósolható módon, az első helyre az érdekképviselet, a szakmai érdekérvényesítés került, ami kétségtelenül a szakmai szervezetek fontos feladata is lehet, de döntően mégis felmerül az intézményi és ágazati szakszervezetek szerepe – vagy éppen ezek súlytalansága. Második helyen szerepel a továbbképzések szervezése, mely részben a múzeumi szakterület felsőoktatási alulreprezentáltságát is aláhúzza. Ahogy a negyedik helyen szereplő szakmai fórum igénye is mutatja, a fiatalok első sorban olyan képzésekre vágynak, amelyek nem a diszciplináris keretek között is jól elsajátítható szűk szakterületeket fedik le, hanem olyan általános múzeumi gyakorlatokról, eljárásokról, dilemmákról nyújtanak tájékoztatást vagy készségfejlesztést, amelyek minden múzeumi intézmény számára megkerülhetetlenek. “Jó lenne egy közös platform, ahol a múzeumokat egyaránt érintő kérdések (állagvédelem, közönségkapcsolatok, digitális arculat, stb.) megvitathatók, illetve ha lehetne e témákban közös kurzusokon részt venni a jövőben is, az nagyon hasznos lenne. A Pulszky Társaság eddig is működött ezen a területen, ezért nem hiszem, hogy újdonságot írok, inkább csak megerősítést.” Műhelyviták, konzultációk, workshopok, konferenciák lehetnek a legfőbb eszközei a “kortárs problémák megvitatásának, a szakmai diskurzus erősítésének.”

 

A fiatal múzeumi dolgozók szintén nagyon fontosnak tartják a szakmai szervezetek szerepét a nyilvános kommunikációban: egyrészről a fenntartóval és a társadalom egészével (19%) való kommunikációban, másrészről a múzeumok egymás közti információáramlásának elősegítésében (13%). A törvénytervezetek, fenntartói változtatási javaslatok alapos tanulmányozása, véleményezése és megosztása a szélesebb szakmai nyilvánossággal is elvárt feladat, ahogy az is, hogy a szervezetek hatékony kommunikációval segítsék a múzeumok társadalmi elismertségét, tevőlegesen támogassák a muzeológusok munkájának megismerését és elismerését, a múzeumi világ népszerűsítését, ahogy egyik válaszadó fogalmaz: “hogy megszüntessük az emberekben kialakított torzképet.” A múzeumok közötti kommunikációt leginkább az álláslehetőségek hirdetésével, a társintézmények tevékenységének, eredményeinek megismertetésével, a múzeumok közti együttműködések támogatásával és a (fiatal) dolgozók kapcsolati hálójának erősítésével lehetne fejleszteni. Egyik válaszadó így fogalmaz: “kötelezni senkit nem lehet vagy ami kötelező, az sohasem jó, de fontos lenne elérni különböző programok, képzések által, hogy a fiatalok is megismerjék egymást, kíváncsiak legyenek egymásra, egymás munkáira a különböző múzeumokban”. A belső, szakmai kommunikációban a fiatalok kiemelt igénye a világos, őszinte, problémacentrikus párbeszéd: “valós problémákról beszéljünk a konferenciákon (mindig olyan, mintha “minden a legnagyobb rendben lenne”; persze nem arról van szó, hogy állandóan elégedetlenkedni kell, csak merjünk problémákat felvetni és akár közösen, alternatív megoldásokat keresni, akár más ágazatok bevonásának lehetőségeit megvizsgálni)”.

 


5. ábra Mit tehetnek a szakmai szervezetek?

 

 

Összefoglaló

 

Mint a magyar kulturális szférát érintő sok más kérdésben, a státuszváltás megítélése és az ezzel kapcsolatos félelmek vagy várakozások a fiatalok körében is vegyes képet mutatnak. Vannak, akik igencsak borúlátóak saját jelenbeli és jövőbeli lehetőségeiket illetően, helyzetüket alapvetően kilátástalannak látják: “jelenleg az tud muzeológusként érvényesülni, akinek a családja, vagy a párja biztosítja a megélhetését. Így ennek a pályának befellegzett. Nagyon szomorú, hogy szakemberek helyett sok helyet nem szakmabeliekkel töltenek be, sokszor rokoni vagy ismeretségi alapon. A pályakezdők teljesen lehetetlen helyzetben vannak. Családalapítási esélyeik a nullával egyenlőek, különösen a férfiak esetében. A vezetők számos múzeum esetében inkompetensek a tényleges működést illetően. A számos nehézség ellenére meglévő maradék lelkesedést is kiölik az emberekből.” Többen úgy látják, hogy a múzeumi intézményeknek csökken a társadalmi és politikai megbecsültsége, súlya, és a kulturális/múzeumi szférához kapcsolódó szakokon tanulók – régészek, néprajzosok, restaurátorok, történészek, művészettörténészek, könyvtárosok – egyre kevésbé vágynak majd a múzeumi területen elhelyezkedni. Egy másik válaszadó úgy látja, hogy “a szakmai szervezeteknek és közalkalmazotti szakszervezeteknek semmi súlya nincs, szóval ideje lenne, ha ezek a szervezetek érdemben is foganatosítanának intézkedéseket és nem csak kérdőíveket, petíciókat indítanának vagy aláírásokat gyűjtenének, amelyeknek láthatóan semmi súlya vagy haszna nincs évek óta az aktuális vezetéssel szemben, ami ezeket nevetve söpri le az asztalról.” A félelmek között személyes és a terület egészének jövőjét illető fenntartások egyaránt jelentkeznek: “ha nem védi a múzeumi dolgozókat a közalkalmazotti státusz, akkor elbocsátások lesznek, végül privatizálni fogják a múzeumokat és kb. propaganda célokra használni.”

 

Vannak ugyanakkor olyanok is, akik reménykedve néznek a változások elé, melyek a jól gazdálkodó intézményeknek több lehetőséget, a munkavállalóknak dinamikusabban növekvő bérezést ígérhetnek: “Lehet hogy a kisebbség egyik tagja vagyok, de üdvözöltem a jogviszony változásának felvetését. (Módjával, illetve annak kommunikációjával messze nem tudok azonosulni). Véleményem szerint évek óta égető kérdés a jogviszony, a bér, a finanszírozás, a munkakörök felülvizsgálata.” Más is van, aki nem lát nagy veszélyt az átszervezésben, hanem egy szakmai megújulásban reménykedik: “Igaz, hogy elveszítünk több kedvező lehetőséget (pl. a 12 alkalmas utazási támogatást[4]), de az a tapasztalatom, hogy sok múzeumban a kollégák egy része “ül a langyos vízben”, nem értékelik és/vagy nem bírják a fiatalok tempóját, a változásokra való igényt, a munkatempót, így visszatartó erők lehetnek. Talán így most ez a réteg is hajlandó lesz változtatni, mivel eddig kényelmesen elvoltak abban a tudatban, hogy egy közalkalmazottat nagyon nehéz kirúgni.”

 

Biztató, ugyanakkor, hogy az összesítésben több válaszadó is pozitívan nyilatkozott a szakmai szervezetek, főként a Pulszky Társaság tevékenységéről, jövőbeli szerepéről, a törvénytervezetre elkészített megalapozott, szakmailag hiteles válaszáról. “Örömmel követem a Pulszky Társaság munkáját, példaértékű és segít megtartani a hitem, hogy a szakma még nincs elveszve.” Van, aki hiányolja a Pulszky Társaság tevékenységének vidéki ismertségét, és erőteljesebb kommunikációs kampányra biztat. “A Pulszky Társaságban nagyon sok értelmes ember tevékenykedik, talán ebből lehetne profitálni és valódi képviseletet megvalósítani.” Egy válaszadó a múzeumokban őrzött kultúrkincsek hatékonyabb és széleskörűbb társadalmi reklámozásának lehetőségét veti fel. Megint másik kolléga a jelen kutatás eredményeit látná szívesen a szakmai fórumokon, mely kérésnek a jelen összefoglalóval nagy örömmel teszünk eleget, megköszönve tagtársainknak, kollégáinknak a közreműködést a tartalmas vitához a járványhelyzet idején.

 

 

[1] A kérdőíves felmérést a Pulszky FIAT, a Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Szervezet fiatal muzeológus tagozata készítette 2020. május 5-22. között, a Google Űrlapok szolgáltatás használatával, Kérdőív a közalkalmazotti státuszról fiatal múzeumi munkatársaknak címen. A kérdőív 8 kérdést tartalmazott, kitöltése anonim volt, a válaszadók elérhetőségét nem gyűjtöttük. A kérdőívet a Pulszky FIAT levelezőlistáján, a tagozat Facebook-oldalán, a Pulszky Társaság online kommunikációs felületein és a Magyar Múzeumok (www.magyarmuzeumok.hu) internetes szakmai portálon terjesztettük. A “fiatal” korosztály meghatározását nem kötöttük pontos számhoz, a válaszadók öndefiníciójára bíztuk, életkort nem kértünk be, csak a múzeumi munkatapasztalat hosszára kérdeztünk rá. Az alábbi összesítésben minden válaszadó véleményét figyelembe vettük, minden olyan kérdésben, ahol értékelhető válasz állt rendelkezésre.

 

[2] Mindenképpen meg kell említeni, hogy részben épp a Pulszky Társaság javaslatainak hatására a törvényjavaslat időközben módosult a húsvétkor véleményezésre megküldött első változathoz képest: például a jubileumi jutalom, a végkielégítés még 5 évig érvényben maradt. Lásd: 2020. évi XXXII. törvény 3.§ (5). Az eredeti törvénytervezet több más ponton is módosult a benyújtott szakmai anyag következtében.

 

[3] Bár tényleg nagyon rövid idő állt rendelkezésre az érintett szakmai szervezeteknek a törvénytervezetre reagálni, ráadásul többnapos ünnep és a veszélyhelyzet idején, mégis megfeszített munkával a Pulszky Társaságnak sikerült egy igen részletes és végiggondolt anyagot megfogalmazni, mely számos praktikus és távlati javaslatot is tartalmazott a múzeumi terület jövőjét illetően. Ezeknek egy része, ahogy korábban is jeleztük, a törvényjavaslat végső szövegébe is bekerült.

 

[4] Az évi 12 alkalmas utazási kedvezmény költségvetési szervek munkatársainak jár, nem szigorúan a közalkalmazotti státuszhoz kötött, így ez továbbra is megmarad a múzeumi dolgozók számára. L. 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet, 7§1.

 

 


Készítette: Pulszky FIAT, 2020. május-július. Publikáció időpontja: 2020. július 06.
Kapcsolat: pulszkyfiat@gmail.com

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00