Néhány hét múlva kiderül, milyen lesz a jövő Közlekedési Múzeuma

BERUHÁZÁS

Közlekedési Múzeum
2019-02-01 20:30

Február első hetében összeül a nemzetközi zsűri, hogy értékelje a beérkezett pályaműveket, egy hónapon belül pedig mindannyian láthatjuk, milyen lesz a jövő Közlekedési Múzeumának épülete. Vitézy Dávid főigazgatótól a 2019. január 30-án, a budapesti Kossuth Múzeumhajón rendezett HajóHíd közönsége megtudhatta: a beérkezett 13 pályamű az ipari örökség megőrzésére és izgalmas kortárs építészeti kiegészítésekkel való találkozására eltérő, de rengeteg jó megoldást tartogat.

 

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum megújításának munkája újabb nagyon fontos fázisába ért. 13 pályamű érkezett be a nemzetközi tervpályázaton, melyek értékelését a szakértők és a zsűri az előadás idején is végezte. A tervek többnyire mélységében is átgondolt megoldásokat hoznak, szögezte le Vitézy Dávid. Fontos, hogy a tervpályázaton nem a tervezési díj, hanem a minőség, az átgondoltság, a múzeumi funkcióknak való megfelelőség és több más szakmai szempont alapján dönthet a zsűri. A meghívott irodákat ismerik, de hogy melyik pályaművet ki adta be, nem.

 

A múzeum megújításának szándéka a Liget Budapest projekttel indult, amelynek ambíciózus tervei közé bekerült a második világháborúban súlyosan megsérült, majd a nyolcvanas években modern bővítéssel korszerűsített múzeumépület eredeti formájában történő helyreállítása is, Pfaff Ferenc 1896-os tervei alapján. A koncepció kidolgozásának folyamán azonban mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a Liget nem tud helyet adni a korszerű múzeumi elvárásoknak minden szempontból megfelelő, költséghatékony és kellően tágas megoldásnak, leginkább a múzeum nagyméretű műtárgyai, járművei miatt. A 2016 elején megbízott Vitézy Dávid főigazgató vezetésével megindult az új helyszín keresése. Olyan, lehetőség szerint állami tulajdonban levő, tömegközlekedéssel jól elérhető terület jöhetett szóba, amely autentikus módon, saját történelméből következően kínálhat helyet egy korszerű, barnamezős rehabilitációval épülő autentikus közlekedési múzeumnak.

 

 

 

A legjobb alternatívának az egykori Északi Járműjavító területe bizonyult, amely eredendően már az 1870-es években a MÁV járműveinek javításával foglalkozott, mintegy 140 éven át az ország egyik legnagyobb üzemének számított – de már több mint egy évtizede üresen áll. A területen, amely mellett Magyarország korai és meghatározó vasútvonalai haladnak máig élő forgalommal, több nagyméretű ipari épület található. A Feketeházy János tervezte „Eiffel-csarnokban” már folynak a munkák: ide a Magyar Állami Operaház műhelyháza költözik. A Közlekedési Múzeum fő helyszíne az ezzel szomszédos „Dízelcsarnok” lesz, amely lebombázott elődje pótlásaként a dízelvonatok javítására készült el 1962-re. „Számunkra izgalmasabb kihívás egy olyan csarnokot megmenteni, amely egy későbbi, ma sokkal vitatottabb és még a jó minőségű épületek esetében is kevésbé értékelt korszakból származik, annak minden történeti adottságával, de a kor legszínvonalasabb magyar ipari építészetét képviselve” – szögezte le a főigazgató Legát Tibor kérdésére. A Dízelcsarnok nem csupán történetét tekintve valódi MÁV-ereklye: a Kőbányai útra néző, ma már műemlékileg védett irodai szárnyat a vasúttársaság főépítészeként dolgozó Kővári György tervezte, akinek többek közt a Déli pályaudvart, a balatonfüredi vasútállomást vagy a Nyugati téri Skála Áruházat is köszönhetjük.

 

A Dízelcsarnok Kőbányai úti szekciója tehát biztosan megmarad eredeti formájában. A hét hektáros területet illetően minden más azonban a 2017 decemberi kormánydöntést követően meghirdetett tervpályázat lezárultával derül majd ki, amely jó pár kellemes meglepetést hozott az évek óta foglalkozó munkatársak számára is – jegyezte meg a főigazgató. Vitézy Dávid néhány, a pályázathoz közvetlenül nem kötődő hírt viszont kifejtett a beszélgetésen. A múzeum a MÁV-val összefogva dolgozik azon, hogy a terület fővonalbeli vasúti bekötése fennmaradhasson; ennek részben praktikus logisztikai okai vannak, de nem mellékes az sem, hogy a terület néhány perc alatt elérhető vonattal a Keleti pályaudvarról. Fürjes Balázs kormánybiztos és Mosóczi László államtitkár támogatásával nemrég megindult az ide tervezett új vasúti megálló tervezése, amely nem csupán az intézményt szolgálná ki: várhatóan napi nyolcezer ember szállna át itt a keleti elővárosok felől az 1-es villamosra. Ennek pénztára és váróterme az Északi Járműjavító szélén található Törekvés Művelődési Központ tömbjébe vagy környékére kerülhet, amely – védett lévén – szintén biztosan megmarad, bár teljes felújításának tartalmáról még zajlanak az egyeztetések.

 

De mit lehet már most tudni a jövő budapesti Közlekedési Múzeumáról? A tervpályázat építészei részletes forgatókönyvet kaptak, így a múzeum munkatársai azt már biztosan látják, mely fontosabb járművek szerepelnek majd a kiállításon. A tervek szerint az új helyszínre gurulnak majd a múzeumnak azok a járművei is, amelyek eddig akár évtizedek óta raktárakban pihentek. A jövőben önálló helyet kap és jól hozzáférhetővé válik az új műszaki és közlekedési könyvtár és a múzeum legnyűgöző archív dokumentumgyűjteménye. A múzeum addig is eltökélt a minél szélesebb körű nyilvánossá tétel ügyében, ennek jegyében például a Fortepannal meglévő jó együttműködésnek is lesznek még fontos eredményei a történeti fotók bemutatását illetően.

 

 

Az új kiállítás Magyarország közlekedésének történetén vezet majd végig a reformkortól napjainkig, jövőbe mutató módon, világos társadalmi mondanivalókkal. De „nem minden közlekedik, ami mozog” – jegyezte meg a főigazgató; a kiállítás a tömeges közlekedés történetére fókuszál majd, és profiljukhoz jobban illő helyszínt keres az olyan speciális tárgyak számára, mint a sportcélú vagy katonai járművek. „Jellemző megoldás a közlekedési múzeumokban, hogy a járművel letudják a kiállítási feladatot, de hiányzik a hozzáadott érték. Mi szeretnénk a művészettel, az építészettel, a dizájnnal, az utastájékoztatással, a társadalmi hatásokkal, a városszerkezetre gyakorolt hatásokkal is foglalkozni” – részletezte a főigazgató, hozzátéve: „A közlekedés nem önmagáért van, hanem kölcsönhatásban áll a magyar emberek mindenkori életével, történelmével.” A családbarát, nagyjából három-négyórás programot kínáló kiállítás középutat próbál majd találni a mai gyakorlat szélsőségei között: nem akarják Wikipédia-ízű, nyomtatott tablókkal traktálni a közönséget, de rossz iránynak tűnik a digitális eszközök nyakra-főre való alkalmazása is, az interaktivitás zászlaja alatt. Egy jó múzeumi élmény képes kiszakítani a mindennapokból, márpedig manapság a mindennapok épp az érintőképernyők nyomogatását jelentik. Ezzel együtt az intézmény progresszív hang-, fény- és vetítéstechnikai megoldásokra, minél élőbb, minél mozgóbb kiállításra törekszik.

 

 

A pályázat lebonyolításával párhuzamosan a múzeum, bár gyűjteményeinek többsége raktárban pihen, aktív szakmai tevékenységet folytat. Az elmúlt években a szerzeményezés sosem látott lendületet vett, de van is mit pótolni: néhány éve még teljes volt a hiány a II. világháború utáni járművek tekintetében. Az elmúlt bő két évben nyolc új Ikarus autóbuszt szereztek meg. Már zajlik az 1973-as „faros” Ikarus felújítása, és hamarosan indul a Szegedről vásárolt bengáli villamosé. A Dacia 1300, a Polski Fiat és az egykor Magyarországon forgalomba hozott Renault 16 begyűjtése pedig arról tanúskodik, hogy az intézményt a közelmúlt közlekedési kultúrájának minden területe érdekli. Emellett továbbra is várják a közönséget a tagintézmények. Az Elektrotechnikai Múzeumban nemrég zárult egy kisebb felújítás, és dolgoznak azon is, miként lehetne élő, a környékbeliek számára is vonzó helyszínné tenni a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményt. A speciális gyűjtési területek kiállítására Vitézy Dávid szerint kiváló példa a Légiközlekedési Kulturális Központtal közösen működtetett ferihegyi Aeropark, amely a múzeum nagyobb, a közelmúltból származó repülőgépeinek is helyet ad. Ferihegyen lenne jó helye a korábban a Petőfi Csarnokban működő történeti kiállítás tárgyainak is, összevonva az Aeropark anyagával, ez azonban a jövő fejlesztési projektjei közé tartozik. Emellett a múzeum munkatársai dolgoznak a Városliget Zrt. kivitelezésében megújuló Pfaff-pavilon kiállításának programján, amely a magyar innováció történetét mutatja majd be. Vitézy Dávid szavaival élve: itt is „túl akarnak lépni a golyóstollon” – bár Bíró László neves szabadalma természetesen szerepel majd, a koncepció a kortárs igényekre reagálva kifejezetten a fiatalok vállalkozási kedvét, innovációs potenciálját szeretné segíteni.

 

Munka tehát van és lesz is még bőven: az építészek becslése szerint a hatalmas és komplex feladat végleges terveinek elkészítése két évet vehet igénybe, amelyet a 2-2,5 évig tartó építkezés követ majd; hozzávetőlegesen tehát öt év múlva reális az új múzeum megnyitása. A főigazgató ígérete szerint a területet azonban már jóval korábban megismerhetjük: még az építkezés megindulása előtt lesz lehetőség a bejárásra, sőt, ha a körülmények engedik, szeretnének egy pop-up kiállítást és programokat is megvalósítani az egykori Északi Járműjavítóban.

beruházás, közlekedés
2017-12-15 09:30

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00