Az abszurd dolgok mindig megállították, meghökkentették az embereket egy-egy pillanatra. Elgondolkodtatnak, szokatlan érzést keltenek a nézőkben. Nem meglepő tehát, hogy számos múzeum és kiállítás nyílik a világban, ahol a legfurcsább és legérdekesebb dolgokkal csalják oda a kíváncsi látogatókat.
De mitől számítanak múzeumnak vagy kiállításnak? Hol húzzuk meg a határt a modern világban? A legalapvetőbb megfogalmazása, a múzeumnak lehet ez is: a múzeum a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeit kezelő kulturális intézmény. A szigorúan vett fogalom azonban nem fedi le azokat a változásokat, amiket a modern kor hozott a kiállító terek világába. Az újmúzeológia elhozta a reflexiót, a külső nézőpontot, megerősödött a szubjektivitás és a többszólamúság, ismeretlen hangok is teret kaptak és mindezek által a nézőpontok tágultak, sőt új értelmezési lehetőségek nyíltak. A múzeumok, kiállítások többet kezdtek mondani és több szempontból, több értelmezési lehetőségből válogathatunk manapság.
Valójában kicsi a hátrvonal, ami megkülönbözteti manapság a csupán szórakozást nyújtó helyek és múzeumok közötti különbséget. Talán az adja meg a múzeum lényegét vagy feladatát-amikor absztrakt jelenségekről van szó-, hogy amellett a furcs dolog mellett valami plusz információt is ad. Nem csak szórakoztat a szokatlanságával, hanem valamit ad, ami hasznos, érdekes, elgondolkodtat, csupán izgalamasabb formába öntve.
Így íme négy érdekes és újabb kiállítás a világban. Mindegyiknek más a célja, a mondanivalója és sokban befolyásolja értelmezésüket az egyén. A kulturális és társadalmi hatások, a jellemzőink hatást gyakorol az értelmezésre vagy megitálásünkre, így ezeket a kiállításokat mindenki másként éli meg. Inkább egy sajátos élményt, tapasztalatot szereznek. Talán a legklasszikusabb értelemben vett múzeumi élményt az utolsó múzeum nyújtja, mely nem feltétlenül kontinenseken átívelő, így külső szemlélő számára talán kevésbé adja át azt a különleges esetleg szentimentális érzést, amit a többi.
Undorító ételek múzeuma — Alkohol kiállítás (Svédország, Malmö)
Maga a múzeum az ételek köré szerveződik, de egy három hónapos időszaki kiállítás keretein belül az italok előtérbe kerülnek. A szeptemberben induló tárlaton a világ minden tájáról származó undorító alkoholokkal találkozhat a vendég.
A kiállításon látható 55%-os skót sör, amit egy kitömött mókusban tartanak, vöröshangya gin, füstölt bálnahere sör, skorpió vodka, ürülékből készült bor és még sok sokkoló folyadék. Amellett, hogy legtöbben megijednénk, sok érdekes történelmi tény és kísérlet áll az alkoholok mögött. Sőt, az egész világról származó italok érdekes kulturális differenciát vagy éppen ekvivalenciát nyújthat az adott vendég számára. Míg sokaknak a dán keserű sör undorító lehet, éppen mi leszünk azok, akik érdeklődve ismerkedünk valami újjal.
Fotó: Az Undorító ételek múzeumának néhány különleges itala. Látható koka levél likőr, hangya gin, hal whisky és skorpiós vodka, középen pedig a hírhedt mókus kancsó. (A fotót készítette: Andreas Ahrens/AP)
Maga a múzeum azt próbálja bemutatni, hogy az étel több mint élelem. Míg a kulturális különbségek elválasztanak minket egymástól, az étel összeköt minket. Egy közös étkezés a legjobb útja annak, hogy ismeretlenből barátokká váljanak az emberek. Na de milyen hatással vannak ránk az undorító ételek?
Az undor, hogy ismertetőjük is írja, az egyike a hat alapvető emberi érzésnek. Mindenki ugyanúgy átéli, az undor, egy univerzális érzés, ám az, hogy mitől érzünk undort igencsak eltérő lehet. Ebben a múzeumban erre kaphatunk választ, pontosabban, hogy mit is tartunk ehetőnek és mit nem.
A kiállítás a világ 80 legundorítóbb ételével rendelkezik. A kalandvágyó vendégeknek még lehetőségük is nyílik megszagolni és megízlelni néhány „különlegességet”.
Fotó: A svédek (és sok más ember) által köztudottan utált gyömbérsör. (A fotót készítette: Mo Styles)
Empátia múzeum —Cipő kiállítás
Ennek a múzeumnak nincs állandó otthona, csak itt-ott felbukkannak a nagyvilágban. Voltak már Angliában, Belgiumban, Írországban, Szibériában, Ausztráliában, Brazíliában, Amerikában.
A céljuk az, hogy a művészeti projektek segítségével próbálnak hatni az emberekre, hogy a világot mások szemén keresztül próbálják meg vizsgálni. Hiszen az empátia nem csak a személyes kapcsolatainkat alakítja át, de globálisan is segít olyan kihívásokon átesni, mint az előítélet, konfliktus és az egyenlőtlenség.
Fotó: A kiállítás helyszíne Melbourne-ben (A fotót készítette: Natasha Pawlowsk)
Az egy mérföld a cipőmben nevezetű kiállítás igazából egy cipőbolt, ahol a vendégek valaki másnak a cipőjében sétálhatnak (és tényleg egy óriási cipős dobozban van a kiindulópontja a kiállításnak). A széles cipő kollekció hanganyaggal párosul, amikben felfedezhetik a látogatók a mindannyiunkban lévő emberséget. A szíriai menekülttől kedve a veteránon, idegsebészen keresztül a szexmunkásig mindenkivel találkozhatunk itt. A történetek is pont olyan változatosak, mint az emberek. Az élet különböző meghatározó eseményeiről hallhatnak az emberek: veszteségről, gyászról, de reményről és szerelemről is. Nem csak fizikai, de lelki útra is kelnek a kiállítás látogatói.
Fotó: A Cipő kiállítás csapata várja a vendégeket (A fotót készítette Eddie Jim)
Maszk Parádé (USA, Seattle) — Pop up art show
A vírus helyzet következtében a múzeumoknak is igazodniuk kellett a biztonsági eljárásokhoz, amit a Museum of Museums épületében új, kreatív szinten élhet át az ember. A kiállításra 900 maszk készül, melyekkel eladásával a fiatal művészeket fogják támogatni ebben a nehéz időszakban. A céljuk így, hogy 30 művész 30 maszkot készítsen, melyet 30 dollárért vásárolhat meg bárki.
A készítők szerint a kiállítás egyfajta mérföldkő a szájat eltakaró anyagok számára. Nagyjából hat hónappal azután, hogy az egész világon bejelentették, hogy a vírus elleni védekezés érdekében érdemes eltakarni az arcunkat, a maszk a védelmi funkciója mellett elkezdett kiegészítőként is viselkedni. Az ott látható darabok, pedig igazi csavarral mutathatják be a mára már mindennapossá vált álarcunkat. Hiszen a művészeknek az a kis darab anyag nem csak védekezés, de üres vászon is.
Fotó: A múzeum társult a fiatal művészeket támogató Coyote Centrál szervezettel. (A fotót készítette: Elizabeth Crook)
Láthatnak hasi tasinak kinéző fehér bőr maszkot, rózsaszín selyem maszkot, ami leginkább egy estélyihez illene, de szolidabb darabok is vannak. Például a masnikkal tarkított maszkok, vagy az insta kompatibilis idézetekkel hímzett vagy kézzel festett képekkel tarkított arc elfedő anyagok. Színesek, kihívó mintákkal, fodrokkal és mindre igény van. Ezek a maszkok nem csak megkapóak de a funkcionálisak is.
Az az egy biztos, hogy bárki bármit gondol erről a pop up kiállításról, az biztos, hogy egy egyedülálló bélyegje ennek az időszaknak és annak, hogy min megyünk keresztül.
Fotó: Mary Anne Carter által készített maszk (A fotót készítette Elizabeth Crook)
Kutya múzeum — Elnöki kutya kiállítás (USA, New York)
Az AKC kutya Múzeumban szeptemberben nyílik meg az elnöki kutyák kiállítása. A tárlat bemutatja a Fehér Házban élt kutyafajtákat, történelmüket. Az országot vezető elnökök saját kutyái külön hangsúlyt kapnak és azt is megvizsgálják, hogy ezek a tenyésztések milyen hatással voltak a világra és az emberekre. Van miből válogatni, mivel a legtöbb elnök megosztotta a Fehér Házat négylábú barátjával így ezek az állatok eggyé váltak az amerikai történelemmel. Egészen George Washington kopóitól kezdve az Obama család házikedvencéig megtalálhatóak a világ néhány leghíresebb blökije.
Fotó: A földszinti látvány a múzeumban
A kiállítók még egy appal is szolgálnak a vendégeknek, mellyel szavazni tudnak, hogy melyik volt a kedvenc elnöki kutyájuk.
Mindezt a kiállításon művészeti darabokban, történeti dokumentumokban és fotó reprodukciókban nézhetik meg a látogatók.
Néhány fajta, amik biztosan lesznek a kiállításon: beagle, cocker spániel, golden retriever, skót terrier.
Fotó: A múzeum a második legnagyobb kollekció, ami kutyákat mutat be, a több mint 1700 alkotásával
