EN facebook

MúzeumTrip: Az eltemetett vár

A gyulai vár külső palánkerődítéseinek feltárása

A gyulai vár nem csupán Gyula városának, hanem tágabb régiójának is egyik legismertebb műemléke. Hazánk egyik legépebben fennmaradt, legtöbb eredeti, Zsigmond kori építészeti emléket őrző téglavárát évente 100.000 látogató keresi fel, akik az erődítmény történetével ismerkedve járják végig azokat a termeket, ahol Corvin János, Frangepán Beatrix vagy Brandenburgi György is megfordult. A vár legfontosabb, 1566. évi ostromával kapcsolatban azonban csak kevesen tudják, hogy a Szigetvár ostromával azonos időszakban lezajlott küzdelemben nem a ma is álló téglavárnak, hanem annak a palánkfalakból és vizesárkokból álló többszörös védelmi rendszernek volt a legfontosabb szerepe, amelyet a 16-17. században a gótikus várkastélyt körülvette.

 

 

2015-ben kezdődött a gyulai vár palánkerődítéseinek szisztematikus régészeti feltárása, amely a vár teljes védelmi rendszerének rekonstrukcióját készíti elő. A Liska András régész, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője vezetésével zajlott ásatásokon elsősorban az egykori palánkfalak és a földbástyák szerkezetét és kiterjedését vizsgálták, ám a szakemberek számos, az ostrom tekintetében fontos, de eddig ismeretlen tudományos eredménnyel is gazdagabbak lettek.

 

A feltárás vezetőjének összefoglalóját közöljük az alábbiakban.

 

A gyulai vár eredetileg nem hadi szempontok szerint épült, hiszen megépítésnek időpontjában, a 15. század elején Gyula nem volt határvédő település, akkoriban csaknem az ország közepén helyezkedett el. A 16. század derekán, a török közeledésének hírére fokozatosan alakították át a várat komoly hadipotenciállal bíró végvárrá. Ekkor épült a téglavárat körülölelő palánkerődítés, amely a Körösök mocsarai által védett sziget teljes területét elfoglalja. A természetes folyómederből kialakított várárokból, a palánkszerkezetű huszárvárból, a külső várból és a gótikus téglavár épületéből álló gyulai vár egységét ekkoriban a királyi Magyarország három fővára között említik, Szigetvár és Eger mellett. Kerecsényi László, a gyulai vár prefektusa (a legutóbbi történeti kutatások szerint a királyi birtokban lévő várak kapitányait akkoriban így nevezték), az 1560-as évek elejétől kezdve folyamatosan azon fáradozott, hogy a téglavárat körülvevő palánkfalakat megerősítse, a Körös medréből pedig széles várárkot alakítson ki, amely esélyt ad a vár megvédésére az ostrom idején.

 

A több védelmi vonalból álló erődítési rendszernek jelenleg csak a központi épülete, a téglavár látható. A tölgyfacölöpökből és a cölöpsorok közé döngölt agyagból épült palánkerődítések maradványai a téglavár körül, a föld alatt ma is megvannak, régészeti ásatással feltárhatók. A török ágyúkból 1566-ban kilőtt kő és vas ágyúgolyók, valamint a janicsárok szüntelen puskatüzének kézzel fogható emlékei, az ólom muskétagolyók a mai napig ott pihennek a téglavár körül, a palánkfalak és földbástyák maradványaival együtt.  A gótikus várkastély történetileg érintetlen egységet képez a végvári idők eltemetett palánkerődítéseivel, az egykor a palánkvár kaputornyaként szolgáló huszártoronnyal, valamint a huszártorony török kori épületét is magába integráló Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastéllyal. A várat körülvevő utcák és a vár közvetlen környékének szerkezete, de még a ma érvényes birtokhatárok is szinte hihetetlenül pontosan illeszkednek a történeti idők városszerkezetéhez. Az egykori Magyar Királyság végvárai között teljesen egyedülálló módon a palánkerődítéssel megerősített gyulai vár, a Szigeterőd területét nem szabdalják modern utcasorok, beépítések.

 

Mielőtt a régész ásója a földbe mélyed, aprólékos adatgyűjtést kell végeznie a kutatás helyszínén, beleértve a modern, földtudományos technológiák, a magnetométeres és talajradaros módszerek alkalmazását is. A palánkfalak maradványait és az egykori várárkot elfedő földrétegeket talajfúrás segítségével lehet hihetetlenül pontosan vizsgálni. A természettudományos módszerek mellett a történészek forráskutatásai is szükségesek az ásatások előkészítéséhez: a várat ábrázoló összes régi térképet és metszetet, valamint leírást összegyűjtve lehet az ásatások helyszínét kijelölni. A vár környékén Parádi Nándor, Feld István és Gerelyes Ibolya is végzett feltárásokat a 20. század második felében. A korábbi régészeti feltárások eredményeit egy közös térinformatikai adatbázisban egyesítve lehet összevetni az írott források és a földtani kutatások eredményeivel. Tehát amikor az ásatás első napja elérkezik, és kijelöljük, hogy a palánk melyik részét fogjuk feltárni, akkor már nagyjából tudjuk, hogy mit is keresünk a föld alatt.

 

Az ásatás során a palánkszerkezethez tartozó cölöpsoroknak javarészt csak a helyét találtuk meg a palánktestet alkotó, keményre döngölt agyagrétegben. A tölgyfacölöpöknek a palánkban megmaradt részei elkorhadtak az évszázadok alatt, csupán a talajvíz szintje alá mélyülő famaradványok konzerválódtak bizonyos mértékben. A cölöphelyek főleg laza feltöltésű üregként jelentkeztek a betonkeménységűre döngölt sáncföldben. Átmérőjük átlagosan 30-50 cm-es volt, és inkább jellegzetes, körkörös alakú besüppedésük, beomlásuk jelezte a helyüket, mint alig észrevehető foltjuk. Az általában szabályos sorokat alkotó cölöphelyek rajzolták meg számunkra a palánkfalak szélességét és szerkezetét.  Megfigyeléseink szerint a cölöpsorok nem azonos időben épültek, az egyes sorokat alkotó cölöpök átmérője, és jelentkezésüknek a szintje is nagy különbséget mutat. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a párhuzamos cölöpsorok elhelyezkedése alapján a palánkfalak teljes szélessége a török korban meghaladta a 12 métert! Néhány esetben a cölöphelyekből vagy az azokat fedő rétegből előkerülő, jól meghatározható pénzérme vagy esetleg egy jellegzetes edénytöredék pontosítja a palánk adott szakaszának kormeghatározását. Az egyik leginkább feltűnő jelenség volt az ásatási megfigyelések sorában, hogy egyes cölöpsorokat paticsos, hamus omladékréteg fedett el, amely egy teljesen átégett és leomlott palánkszakaszból származik. A masszív palánkerődítés akkor sérülhet meg ilyen módon, ha a fából készült részeket sikerül valamilyen módon felgyújtani, és az égő cölöpök vagy gerendák körül átizzik a döngölt agyag.

 

1566 júliusának első napjaiban Pertev pasa mintegy harmincezer fős serege zárta körül a gyulai várat. Alig három hét múlva, július utolsó hetében a törökök már az általuk elfoglalt huszárvár területén állították fel az ágyúikat, így közvetlen közelről lőhették a belső várat övező palánkfalakat. A török rohamokat előkészítő, folyamatos ágyúzás a palánkot több helyen megrogyasztotta, az öles tölgyfacölöpök sorozatban dőltek ki, így az ostromlók ezeken a helyszíneken igyekeztek a várba bejutni. Az ásatási szelvényekben világosan dokumentálhatók voltak a kidőlt cölöpök, amelyek mellett több ágyúgolyót is megtaláltunk. 1566 augusztusának utolsó napjaiban, a rommá lőtt palánkfalak között Kerecsényi László várkapitány nehéz elhatározásra jutott. A felmentő sereg közeledtének reménysége híján a maradék várnép szabad elvonulásáért cserébe Kerecsényi a vár átadása mellett döntött. Az már nem rajta múlt, hogy a kivonulás vérfürdőbe torkollt, és a gyulai vár a következő 129 évre török uralom alá került. Az ostrom feltárt, kézzel fogható régészeti emlékei a történeti adatokkal kiegészülve rajzolnak hiteles képet az 1566-ban történtekről.

 

Az ásatások során napvilágra került leletek közül kiemelkedőek a vár ostromának eseményeihez köthető tárgyak, a vasból és kőből készült ágyúgolyók. A hadieseményekhez köthető leletek közül a legjelentősebb egy 16-17. századinak meghatározható nagyméretű, harci fokos. Fontos emlékek a palánkszerkezetű védművek építéséhez, illetve javításához használt egyes vastárgyak, pl. szekerce, fejsze, kapa, valamint a nagyméretű, 50-60 cm hosszúságú, kovácsolt palánkszegek, amelyek a palánk ácsolt szerkezetének az elemeit rögzítették egymáshoz. A gazdag régészeti leletanyagban jellegzetes török kori kerámiatárgyak, helyi fazekasok által készített mázas díszítésű talpas tálak, folyadéktároló kancsók, tányérok, valamint importként idekerült izniki fajanszedények töredékei szerepelnek. A kerámialeletek közül kiemelkednek azoknak a távol-keleti porcelánedényeknek és perzsa fajanszcsészéknek a töredékei, amelyek az oszmán időszak drága asztali készleteinek darabjaiként a kávéfogyasztás első gyulai emlékei voltak. Szintén a törökök által meghonosított dohányzás emlékei az ásatáson előbukkant, változatos díszítésű, kicsiny méretű cseréppipák.

 

 

A Szigeterőd program előkészítéseként eddig elvégzett tudományos kutatások (amelyről a múzeumot és a gyulai kiállítóhelyeket működtető nonprofit kft. munkatársai filmet is készítettek: lsd. fent) célkitűzése az volt, hogy hiteles adatokkal segítsük a későbbiekben megvalósítandó elméleti és fizikai rekonstrukciók megvalósítását. A feltárások eredményei többségében igazolták a képi ábrázolások hitelességét, sőt, néhány, az 1566. évi ostromról szóló, történeti forrásban leírt részlet is magyarázatot kapott az ásatáson előkerült és dokumentált jelenség értelmezésének segítségével. A gyulai vár korabeli ábrázolásait, az írásos források adatait, a földtani vizsgálatok, valamint a régészeti ásatások eredményeit összevetve elkészült a palánkerődítések külső vonalát rögzítő térkép. Ez azonban semmiképp sem tekinthető véglegesnek, sokkal inkább a jelenlegi tudásunk szerinti, köztes állapotnak. Régészeti feltárásokat eddig kizárólag kisebb felületeken végeztünk, az egybefüggő területek komplex vizsgálatára, pl. egy teljes földbástya feltárására eddig még nem került sor.

 

 

A feltárások során előkerült régészeti leletanyagot és ásatások tudományos eredményeit a gyulai Almásy-kastélyban időszaki kiállításként megvalósult, majd fő elemeiben a vár állandó kiállításába bekerült Eltemetett vár címet viselő tárlat (lsd. bekezdés feletti film!) mutatja be. Az utóbbi évek kutatásainak összegzéseként látható a vár lovagtermében a vár 3D-s, elméleti modelljét bemutató kisfilm, amelyet a Pazirik Informatikai Kft. segítségével készítettünk el, valamint a fegyvertárban néhány hete megtekinthető dioráma, amely látványos részletgazdagsággal, hitelesen mesél a vár történetének legfontosabb hadieseményéről, az 1566. évi ostromról. A gyulai vár teljes védműrendszerét az 1566-os időpontban megjelenítő, 3 m x 1,5 m nagyságú makett önmagában is már a jelenlegi várkiállítás leglátványosabb elemének tekinthető, ám az igazi élményszerűséget az a narrációval kiegészített, digitális fényfestés adja, ami az ostrom részletes történetével ismerteti meg a nagyközönséget.

 

 

fotó: Incze László

A gyulai vár látképe napjainkban

 

 

 

Paolo Mirandola, itáliai várépítő mester 1562-ben készített rajza a gyulai várról. Az ábrázolás a palánkerődítések ostrom előtti állapotának rögzítése mellett a földbástyák átépítésére tett javaslatokat is bemutatja. Az ásatások tanúsága szerint a hosszanti palánkfalak tagolását és a bástyák teljes átépítését célzó tervek sosem valósultak meg.

 

 

fotó: Liska András

A téglavár előtt, az egykori huszárvár területén elvégzett talajradaros vizsgálatok során olyan anomáliákat sikerült dokumentálni, amelyek a külső vár és a huszárvár közötti várárok területének a meghatározásához segítettek hozzá.

 

fotó: Incze László

Az 1566. évi várostrom történetének egyik megoldatlan rejtélye, hogy a huszárvárnál jóval kisebb kiterjedésű részre visszavonult várnép hogyan tudta még további 4 hétig, augusztus végéig tartani az erősséget. Ebben minden bizonnyal kiemelkedő szerepe lehetett annak a mesterséges vizesároknak, amely a huszárvárat a külső vártól választotta el. A téglavár előtti, ma rendezvénytérként használt területen elvégzett ásatás eredményeként ma már pontosan ismerjük a 30 méter szélességű és legalább 5 méter mélységű várárok kiterjedését.

 

 

fotó: Liska András

A palánkerődítést alkotó egyes tölgyfacölöpök mélyebben fekvő részeit a talajvíz konzerválta. Az ásatásaink alkalmával az alacsony talajvízszint lehetővé tette a konzerválódott cölöpmaradványok kiemelését.

 

A végvári küzdelmek egyik jellegzetes fegyvertípusa, a csákányfokos egy példánya is előkerült a gyulai palánkerődítés feltárásán.

 

fotó: Liska András

Török kori mázas díszítésű cseréppipa a külsővárat a huszárvártól elválasztó palánkszakasz feltárásából.

 

A török ágyúkból kilőtt, különböző méretű vas ágyúgolyók — az ostrom ágyútüzének kézzel fogható emlékei — a mai napig ott pihennek a föld alatt, a téglavár körül, a palánkfalak és földbástyák maradványaival együtt.

 

 

Egy posztóhitelesítő ólombulla megtalálása az ásatáson lelkesen közreműködő, jó szándékú önkéntes szemének és a fémkereső műszernek köszönhető. Az 1558 és 1604 közé keltezhető ólompecsét biztosan az 1566-os ostrom előtt kerülhetett a vár területére. Talán egy zsoldos katona ejthette ki a zsebéből, aki a fizetségének egy részét jó minőségű, angol posztóban kapta, amelynek a védjegye volt az Anglia régi címerével ellátott ólomtárgy.

 

 

A gyulai vár 1566-ban, elméleti modell

 

A gyulai vár 1566-ban, elméleti modell

 

 

beruházás, bővítés, látogató, történelem
2020-02-20 07:00
gyűjtemény, Múzeumcsinálók, MúzeumTrip, néprajz
2020-03-10 20:00