Molnár-C. Pál A nő című kiállítása még március 23-ig látható a budapesti Arte galériában. A kiállításról Marsó Paula gondolatait olvashatjuk.
Bizonyára kevesen tudják, hogy Weörös Sándor kedvenc grafikus művésze Molnár-C. Pál volt. Molnár C. Pál (1894-1984) rajzai nem csak beszédesek, rokonszenvesen bőbeszédűek - saját magát már a diákévei alatt „jó ábrázolistaként” jellemzi -, de finom iróniával és életeslátással ábrázolnak életképeket. Ezek drámai komorságát azonban humorral és groteszk distanciával ellensúlyozzák. Az elbeszélés, a narratíva központi jelentőségű művészetében, ezekben a laza szerkezetű jelenetekben emberi sorsok, jellemek, titkok elevenednek meg nem kevés humorral fűszerezve. A humor és a játékosság nem csak a képi ábrázolásban jellemezte őt, írásban is kifejezte a szürrealizmus iránti vonzalmát, mely egyben az emberi történeteket óhatatlanul kísérő drámaiság feloldásának igyekezetévé vált művészetében.
Fotó a kiállításból
A mester így fogalmaz: „Létünk krónikája nem születésünkkel kezdődik, mint azt közönségesen hisszük. Nem azzal, hogy amint mondani szokták, X. Y. ekkor és ekkor, itt meg itt látta meg a napvilágot…Ezt a „látta meg a napvilágot” se higgyük el – hol van ez még attól, amikor egyáltalán látunk valamit! Nem emléxem rá, hogy évek múlva is láttam volna valamit, pedig már jó pár liter anyatejet szívtam magamba.” (Életem története, Molnár-C. Pál Műhely, 2016.) Az „emléxem” kifejezés hűen tükrözi azt a felszabadító, formabontó szemléletet, amivel a művész tárgyához közelít. Molnár-C. Pál húsz évesen kerül Battonyáról Budapestre. 1919-körül Svájcba tesz kirándulást (az első világháború éveiben a családi gyökereket kutatva megy tanulmányútra), ahonnan egy kalandos fordulattal és egy tehetős francia műkedvelő segítségével Párizsba költözik tovább. „Elszállásolja” magát a Louvre kiállítóterében és nyitástól zárásig festményeket másol „valósággal bennlakója lettem a Louvre-nak, személyes ismerője az őrszemélyzetnek” és természetesen az európai festészet örökségének. A párizsi kalandok után visszatér Pestre, a kubizmust merő absztrakciónak és üres formalizmusnak, a Szőnyi, Patkó, Aba-Novák mesterek által képviselt vonalat pedig „brutálisnak” és monumentálisnak tartja. 1923-körül épp ebben a vákuumban találja meg a maga modernségét, azt a jellegzetes grafikus és festői formavilágot, ami Molnár-C. Pált a képzőművészet élvonalába emeli az első, Ernst múzeumban rendezett kiállítása alkalmából. A bemutatkozó tárlat kurátorai Ripply, Vaszary és Márffy támogatásukról biztosítják az ifjú művészt, aki hamarosan befutott grafikus lesz. Molnár-C. Pál az Est-lapok szerkesztőjével, Kemény Simon költővel kötött barátsága révén napi megrendelésekhez jut több napilapnál. Nem csak hogy állandó beszállítója lett az Estnek, de egy egész rovatot kínáltak számára, ahol pesti életképeket, anekdotákat vártak tőle. A főszerkesztő kívánsága az volt, hogy nem riportszerű rajzokban számoljon be arról, ami a városban történik, meséljen Budapest mindennapi életéről, eseményeiről.
Fotó a kiállításból
A jó „ábrázolista” rengeteg „feljegyzést”, sztorit hagyott az útókorra és a kalandos fordulatokban bővelkedő életút egy rendkívül gazdag életművet hozott létre. Az életmű megtekinthető a Ménesi út 65. szám alatt a művész egykori műtermében - a Molnár-C. Pál Múzeumban. Az Arte galériában 2019 márciusában megrendezett kiállítás Molnár-C. Pál női portréit, aktjait mutatja be számos nő témájú groteszk, élcelődő vagy éppen humoros életkép kíséretében. Érdemes elidőzni a válogatásban, mely a húszas évek világát hihetetlen erővel eleveníti meg; ritkán látható a világszínvonalú életmű egy tematikus válogatásban.
Molnár-C. Pál: A nő
Kiállítás az Arte galériában
Cím: Ferenczy Sándor utca 14.
2019. március 07 – 23. között tekinthető meg
(hétfőtől - péntekig naponta 11 - 18 óra között)
Fotó a kiállításból
