A hazai múzeumi intézmények életében az elmúlt 5-10 évben jelentős változások történtek, történnek. Ezek közül kiemelkedőnek tekinthetőek az épületeket érintő beruházások. Számtalan megújuló kiállítótér, épületfelújítás, bővítés és nem utolsó sorban több új múzeumépülettel is bővült a “kínálat”. Az egyik mementója ezeknek a változásoknak a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Rendháza.
Virtuális épület - és kiállítássétára invitáljuk az olvasókat, hogy felidézhessék a Rendház épületének történetét, múzeumi térré alakulását és végül kedvet hozzunk a megújult kiállítóterek és felépült múzeumi tér iránt.
A Fő utca hatos szám alatti Rendház épület, már nevéből adódóan is figyelmet kíván. A leglátványosabb átalakuláson esett át. 1688-ban a mai Fő utca-Szent János köz-Oskola utca által határolt területet megvásárolta a jezsuita rend, nem sokkal a török uralom alóli felszabadulás után. Feltehetőleg Paul Hatzinger nevéhez fűzhető a mai formájában is ismert jezsuita templom és rendház tervezése. Ez két lépcsőben 1742-1756 között történt.
Fotó: Paul Hatzinger (1686, Linz -1752, Székesfehérvár): a jezsuita rendház alaprajza, 1744. Forrás: Szent István Király Múzeum gyűjteménye
A jezsuita rend feloszlatása után 1777-ben a pálosok vették át az épületegyüttest, amelyhez ekkor már gimnázium is tartozott (ma a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár zenei-, számítógépes- és gyermekrészlege, valamint olvasóterme található benne). 1786-ban a pálos rend feloszlatása után a katonaság birtokába került raktárnak, majd a napóleoni háborúk idején kórházként működött. A templom, a rendház és a gimnázium 1813-ban a ciszterci rend kezelésébe került. 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása után állami tulajdonba került, középiskolás diákotthont nyitottak benne. 1978-ban került az István Király Múzeum kezelésébe.
Először 1983-1989 között újították fel, hogy 1992-ben megnyílhasson benne a múzeum állandó régészeti kiállítása az első emeleten. Ezzel párhuzamosan nyílt meg a megye római kori kőemlékeit bemutató Lapidarium a földszinti folyosón és a Díszudvaron. Az állandó régészeti kiállítás 1993-ban elnyerte az Európai Múzeumok Szövetsége díját: European Museum of the Year Award – Special Commendation. A felújítás során a kövek Gorsiumba kerültek.
Az épület néhány szobájának, dísztermének (egykori ebédlőjének) és lépcsőházainak falát részletgazdag barokk-rokokó stukkó díszíti. A legkiemelkedőbb a 15 méter hosszú, 7,5 méter széles díszterem plafonjának mintázata. Középen a jezsuiták címere uralja, az IHS felirattal, melynek jelentése Jézus az emberek megváltója (Iesus Hominum Salvator), alatta a keresztfa három szöge. Ezeket szépen formázott felhők ölelik körbe, és a felhőkön minden irányba áttörő fénysugarak. A központi képmezőt virágfűzérekből álló bonyolult, de mégis szabályosan megalkotott díszítmény veszi körbe, amelyek a tetőzet négysarkán és az ablakmélyedésekben az oldalfalakra is lenyúlnak. Az ebédlő stukkóit egykor aranyozás is borította. A terem sarkában látható még egy rokokó stílusú kandalló.
A látogatók által is használható lépcsőházat teljes hosszában virágdíszes stukkó borítja.
Az udvari látogatók által használható lépcsőház és stukkódíszei. Forrás: Szent István Király Múzeum. Fotó: Kovács Dóra
Az épület részletgazdagabb díszítésű lépcsőháza, az épület legszebbnek tekinthető része ma nem látogatható, csak az újonnan kialakított múzempedagógiai foglalkoztatóba áthaladó diákcsoportok vethetnek rá egy pillantást. Egyébként a múzeum dolgozóinak útvonala ez az épület második emeletén kialakított irodáikba.
A Szent István Király Múzeum megújult Rendháza a Királyok és Szentek - Árpádok kora című kiállítással nyitotta meg a kapuit a nagyközönség számára. 2021 novemberében még javában folytak a felújítási munkálatok, hogy 2022 márciusára befejeződjön a látványos építészeti beruházás.
A 2020 tavaszán megkezdődött építészeti munkálatok két részből tevődtek össze. Egyrészt korszerűsítették a meglévő, műemléki védettség alatt álló épületrészt a mai elvárásoknak megfelelő gépészeti és elektromos hálózattal. A Rendházban korábban is volt a múzeumi tanulás, múzeumpedagógia számára tér. Két, egymásba nyíló helyiségben megújult, korszerű teret alakítottak ki a korábbi szűkösebb és más funkciókat is ellátó tér helyett. A rekonstrukció fő eleme a régi gazdasági udvar beépítése volt, ahol egy új fogadócsarnokot hoztak létre. A több mint 8 méter belmagasságú térből a galériaszintre vezető lépcső indítja a múzeumi látogatás kijelölt nyomvonalát.
A legnagyobb kihívást a múzeumépületek, kiállítóterek tervezése kapcsán mindig az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy a közös tér, közösségi tér legyen, ahol midenki egyformán részesülhet a múzeumi élményből, látogatásból. Fontos pillér volt tehát a felújítás során, hogy az épület akadálymentes legyen. Ezt segíti a fogadócsarnokba tervezett lift és a kiállításvezetőként is funkcionáló telefonos applikáció. Az épület rekonstrukcióját Erdei László és csapata tervezte meg (Székesfehérvári Városfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft.).
A Rendház új fogadócsarnoka a galéria felől. Forrás: Szent István Király Múzeum. Fotó: Molnár Artúr
A felújításra az Árpád-ház program keretében került sor bruttó 5,1 milliárd forint állami támogatásból, amelyet Székesfehérvár önkormányzata 189 millió forinttal egészített ki.
A megörökölt tér problematikáját számos tárlat esetén végigkövethetjük és láthatjuk, hogy miképpen lehetett volna máshogy installálni az adott kereten belül. A műalkotások helye és elhelyezése egy múzeumban soha nem volt magától értetődő. Mindig lesz egyfajta küzdés a funkcionálisan öntörvényű, nehezen használható terekkel.
Fontos kiemelni, hogy a Rendház műemléki védettségű épület, így a felújítás során a meglévő termek mérete nem változtatható, így a jelenlegi időszaki kiállítás megtervezésekor a termek mérete határozta meg, tette rendező elvvé, hogy a kiállításban melyik téma melyik teremben kerül bemutatásra.
A megújult épület földszintjén és emeletén 17 termen keresztül tekinthető meg a Királyok és Szentek - Az Árpádok kora című időszaki kiállítás. A tárlaton a látogatók az Árpád-házi királyok korának tárgyi és szellemi kultúrájával ismerkedhetnek meg. A Szent István Király Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyarságkutató Intézet közreműködésével egy olyan kiállítás jött létre, amelyben 700 tárgy látható 12 országból kölcsönözve.
Mivel a kiállítás elsősorban vizuális nyelven szólítja meg a közönséget, így a jelentéstartalom feloldása, kifejtése különösen fontos, hogy többfajta látogatói célcsoportot tudjon megszólítani.
A kiállítási környezet a látogató számára a kommunikáció elsődleges médiuma, így rendkívül fontosak a látogatói-befogadói visszajelzések, hiszen a múzeum egy szabadidős és alternatív pihenési környezet is lehet.
Már a fogadótérben felismerhető a látogatók számára, hogy a magyar középkorral kerülhetnek közelebbi kapcsolatba a kiállításon. Piros és fehér zászlószerű molinók lógnak le két oldalon a plafonról, közepükön a piros-fehér csíkos ún. árpádsávos, illetve a piros alapon fehér kettőskereszttel díszített címerekkel. Mindkét címer az Árpád-korban került be hazánk címerhasználatába és még ma is részét képezik országunk címerének. A piros-fehér színvilág a kiállítás egészén végighalad. Egyfelől a folyosókon az ajtók fölött piros zászlóban fehér mezőn láthatjuk a termek sorszámát. A folyosó másik oldalán a Képes Krónikából kinagyított királyportrék sorát és köztük az egyetemes kronológia eseményeit is egy piros-fehér sávos minta köti össze.
A kiállítás 2022. augusztus 31-i látogatható, a pontos nyitva tartásról, a jegyárakról és a látogatási szabályokról a kiállítás weboldalán vagy Facebook-oldalán tájékozódhatnak. Az épület a látogatók számára a templomtól távolabb eső nagyobb kapun keresztül közelíthető meg, amely egykor a Rendház kocsibejárója volt. Érdemes séta közben egy pillantást vetni a régi bejáratra is, hiszen az ajtó fölött megtekinthető a jezsuiták kőből faragott, fent már ismertetett címere (a borítóképen is látható).
Felhasznált irodalom:
Entz Géza (Szerk.): Magyarország műemlékei, Székesfehérvár. Osiris, Budapest, 2009. 146-149. o.
Fitz Jenő: Székesfehérvár. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1957. 50-51. o
Kovács Péter: Egykori jezsuita templom és rendház. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, 1989.
Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. kötet: A török kiűzésétől a 18. század végéig 1688-1800. Székesfehérvár, 1994. 186-188. o.
Magyarország műemlékjegyzéke Fejér megye. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Budapest, 2008. 118-119. o. https://docplayer.hu/2343306-Magyarorszag-muemlekjegyzeke-fejer-megye.html
Műemlékem.hu - Jezsuita-, pálos-, majd cisztercita rendház: http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/3828
https://szikm.hu/kiallitohelyek/rendhaz
Boítókép: A Rendház homlokzata a felújítás után. Forrás: Szent István Király Múzeum. Fotó: Szűcs Gábor
