MINTÁZAT ÉS DEKORÁCIÓ
2019. október 4.– 2020. január 6.
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
A Pattern and Decoration mozgalom a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig terjedő időszakban bontakozott ki az Egyesült Államokban. A hatvanas évek óta domináns minimalizmus antitéziseként kialakult csoport nemcsak az uralkodó művészeti irányzatok, hanem általánosságban a nyugatias értelemben vett „magas művészet” hegemóniájával helyezkedett szembe. Annak ellenére, hogy a műgyűjtők és galériák körében meglehetős sikert könyvelhettek el maguknak, még ha rövid életű is volt ez a siker, sem a múzeumi intézményrendszer, sem az éppen az absztrakt expresszionizmus dominálta európai művészeti közeg nem mutatkozott befogadónak törekvéseikkel szemben.
Peter és Irene Ludwig azonban azon kevés európai gyűjtők közé tartoztak, akik érdeklődéssel fordultak a Pattern and Decoration felé, így a 70-es évek során egy-egy amerikai látogatásuk alkalmával rendszeresen vásároltak műveket a mozgalom követőitől. Ennek eredményeképpen a Ludwig-gyűjtemény ma is Európa legnagyobb Pattern and Decoration anyagával rendelkezik, amelynek nagy részét a Ludwig Forum Aachen őrzi, de szép számmal találhatók munkák a bécsi mumok és a budapesti Ludwig Múzeum gyűjteményében is.
A Pattern and Decoration képviselői nem csupán a formaalkotás szintjén, hanem tudatos program mentén közelítették meg a minimalista purizmus elleni lázadást. A művészek sokszor az ornamentikát mint ritmust és mint történelmi, kulturális jelentések hordozóját használták fel eszmei és politikai tartalmak kifejezésére.
A nyugati művészeti kánonnal való szembehelyezkedés és a marginális művészeti gyakorlatok emancipálása, a status quo hierarchiájának megbontása a feminista mozgalommal is közvetlen kapcsolatba hozták a Pattern and Decorationt. Több művész is tagja vagy egyenesen vezető figurája volt a feminista művészeti közegnek (pl. Miriam Schapiro), ennek ellenére nem tekinthető közvetlenül feminista művészeti mozgalomnak, hiszen törekvéseikben nem kizárólag a női művészek vagy női művészet egyenjogúsítását tűzték ki célul. Ugyanakkor a Pattern and Decoration indulását egyértelműen megelőlegezte, sőt lehetővé tette az a társadalmi közeg, amely az emberjogi mozgalmak erőterében összekovácsolódott politikai vagy akár művészeti közösségek körül bontakozott ki.
A képzőművészet és iparművészet határait elmosva, a Pattern and Decoration mozgalom nemcsak a dekoratív művészetek évszázados hagyományára támaszkodott tudatosan, hanem a nyugati művészeti kánonból száműzött keleti művészeti tradíció, így például az iszlám ornamentika forrásanyagára is.
Joyce Kozloff az iszlám díszítőművészetből meríti csempemintázatait absztrakt geometrizáló műveiben. Kim MacConnel pagodája és egyéb, japán stíluselemeket hordozó munkái a nyugati művészettörténet japonizáló divatját fordítja meg. Az európai hagyománnyal ellentétben nem nyugati objektekbe emeli be az azoktól idegen japán motívumkincset, hanem a nyugati képi elemeket jeleníti meg a japán tárgykultúra vizuális keretrendszerén belül.
Művészet és kézművesség egybeolvasztása ugyanakkor együtt járt a nyilvános és magánszféra összemosásával. Gyakran megjelent a privátszféra, az otthon jellegzetes anyagai mellett a magánélet motívumkincse is, mint például a háztartási eszközök, lakberendezési elemek. Itt említhetjük Kim MacConnel háztartási eszközöket ábrázoló vagy Robert Kushner lakástextil foszlányokból összefércelt textilmunkáit. Míg Tina Girouard tapétacsíkokból készített képe egy biedermeier otthon intimitását idézi fel, addig Robert Zakanitch festményein imitálja a romantizáló tapéták hangulatát.
A hagyományos értelemben vett festészet eljárásait aláásva többen lemondtak a feszített vászonról is. Kim MacConnel vagy Robert Kushner szabálytalan formájú textilmunkái háttér nélkül, szabadon függnek a kiállítóterek falain.
A kiállításon szereplő művészek: Brad Davis, Frank Faulkner, Tina Girouard, Valerie Jaudon, Joyce Kozloff, Robert Kushner, Thomas Lanigan-Schmidt, Kim MacConnel, Miriam Schapiro, Kendall Shaw, Ned Smyth, Robert Zakanitch, Joe Zucker
Kurátorok: Esther Boehle (Ludwig Forum Aachen), Manuela Ammer (mumok)
A kiállítás budapesti szervezői: Jan Elantkowski, Petró Zsuzska
A kiállítás az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunst kezdeményezésére, a bécsi mumok – a Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien – együttműködésével jött létre.
A budapesti kiállítás a Peter und Irene Ludwig Stiftung támogatásával valósult meg.
A kiállítás a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program
Az áthágás technikái
2019. október 4.– 2020. január 6.
Palazzo delle Esposizioni
Via Nazionale, 194 00184 Roma
2019 októberében Az áthágás technikái címmel a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményének magyar neoavantgárd anyaga mutatkozik be Rómában, a Palazzo delle Esposizioni-ban. A 1960-as, 70-es évekre fókuszáló kiállítás azokat a művészi pozíciókat vonultatja fel, amelyek nem pusztán a hagyományos esztétikai keretek kitágítását tűzték ki célul, hanem tartalmuk, médiumuk vagy megvalósulásuk körülményei révén a kor hivatalos felfogásával is szembehelyezkedtek.
A szabályszegő technikák és stratégiák közül példaértékű volt a magyar neoavantgárd mozgalom vállalkozása, amely képes volt a rendszerellenesség legkülönbözőbb típusainak formát adni. A kiállítás törzsanyagát a konceptuális, fotó alapú munkák képezik, melyek legfőbb eszközeit (testhasználat, a nyelv, köztér/természet) tekinthetjük úgy is, mint a cenzúra, a megfigyelés és a szabadság korlátozásának hatására kialakított „áthágási technikákat”. A hivatalos–nem-hivatalos, tűrt–tiltott, nyilvános–privát, konform–nonkonform ellentétén alapuló meghasonlott társadalom gyakran alternatív valóságok, párhuzamos világok, utópiák, disztópiák és képzeletbeli életterek megalkotására ösztönözte az alkotókat. A különböző szimbólumok, tárgyak, ideológiák (utcakő, sarló és kalapács, ötágú csillag, május 1-jei felvonulás) kisajátítása és a bürokratikus struktúrák kritikája által lelepleződött a rendszer kisszerűsége, a hatalom működésképtelensége és trivialitása.
A kiállításon szereplő művészek által alkalmazott felforgató, szubverzív gyakorlatok közös vonása, hogy hozzájárultak a művészet szabadabb megnyilvánulásainak megteremtéséshez és rámutatnak, miként lehet kritikai módon gondolkodni, alkotni és élni egy hatalmon alapuló rendszer szűk keretei ellenére.
Kiállító művészek:
Attalai Gábor, Baranyay András, Beke László, Csiky Tibor, Drozdik Orsolya, Ficzek Ferenc, Galántai György, Gellér B. István, Gulyás Gyula, Hajas Tibor, Halász Károly, Haris László, Károlyi Zsigmond, Kele Judit, Ladik Katalin, Lakner László, Maurer Dóra, Pauer Gyula, Pinczehelyi Sándor, Szentjóby Tamás, Szijártó Kálmán, Szilágyi Lenke, Szombathy Bálint, Tót Endre
Kurátorok: Giuseppe Garrera, Készman József, Popovics Viktória és Sebastiano Triulzi
Helyszín: Palazzo delle Esposizioni, Róma
Társszervező: Római Magyar Akadémia (Accademia d'Ungheria in Roma)
