Júlia az állatkertben járt. Volt rikoltozás, morgás, vonyítás, makogás, sziszegés, vicsorgás, kifejező taglejtések, utánzás, zoomimika – valószerűtlen színek és minták egy városban. Állat- és embergondozók parancsoló és ellágyuló hangfoszlányai.
– Mit láttatok az állatkertben? – kérdezhették később a nagycsoportosokat.
Az események intenzitása festéket kívánt – temperát. A gyerekek többsége valószínűleg zsiráfot festett, vagy csak részben zsiráfot, mert nem igazán fért el a papíron. Talán voltak óvodások, akik megfordították a lapot, és a hátoldalon folytatták az impozáns test lefestését. A zsiráf szenzáció volt abban az évben, mert új jövevénynek számított. Júlia azonban elefántot vetett a papírra, egy puhaléptű, „kétségtelenül” négy lábú ormányost, fenyőfák, virágok között, az égen felhőkkel, vérvörös nappal. Az állat körül a rácsok a földre hajlottak, nem volt igazi válaszfal közte és a két kislány között, akik kézen fogva lépkedtek feléje.
Ez volt az ő élménye akkor, 1978-ban, a kijevi állatkertben. Képe tetszést aratott, így az óvónő rábeszélhette, hogy váljon meg elefántjától, mert azt másnak is látnia kell, hiszen olyan szép lett. Alkotását beküldték egy nemzetközi pályázatra Zánkára.
Júlia elefántját ekkor vették el először, de ez a történet jól végződött. Gyermekkori élménye, elefántja megmaradt. Festménye közkincs lett egy múzeumban, gondolatait megosztotta velünk.
Az az elefánt már régen nem él. Ma egy másikat nyugtatgat a gondozója Kijevben, vele alszik, és almát nyújt neki, amikor az a robbanásoktól megriad.
És talán egyszer ennek a történetnek is vége lesz, de félő, hogy a Júliák még sokáig rettegő elefántról fognak álmodni.
„Az állatkertben. Elefánt”, Kijev, 1978.
A kijevi elefántok
A Kijevi Természetbarátok Társasága kezdeményezésére 1909-ben alapították meg Kijev városában az állatkertet. Elefántot azonban sokáig nem láthattak a látogatók. Az első ormányos, a tizenegy éves indiai Meri (tulajdonképpen Mary) csak 1929-ben érkezett az ukrán fővárosba. A Zoopark látogatói nemcsak az állatot, hanem az élelemadagjának mennyiségét is megbámulták: napi 32 kg szénát, 10 kg céklát, 8 kg sárgarépát, 9 kg kenyeret, 3 kg zsemlét, fél kiló cukrot és 12 vödör vizet fogyasztott el. (Sokan irigyelték is Merit – nem csoda, hiszen ekkorra már a kényszerkollektivizálás komoly élelemhiányt okozott, majd egy év múlva bekövetkezett a hírhedt ukrajnai éhínség, a holodomor.) Meri azonban kitartott egészen 1941-ig, amikor a német megszállók az állatkert lakóit Königsbergbe vitték, Kijevben ugyanis nem volt mivel táplálni őket. A háború alatt azonban nyoma veszett, nem tudni, hol pusztult el. (Ez valószínűleg Königsberg 1945. áprilisi szovjet ostroma során történhetett, melyet mindössze négy állat élt túl.)
Merit, rögtön 1945-ben, egy idomított (valószínűleg cirkuszi) elefánt, Lucia követte, aki két lábon állva várta jutalmát – mindenfajta édesség formájában – a látogatóktól. 1954-ben Leningrádból egy elefántbika is érkezett. Bébiazonban csak 1960-ig élt. 1956-ban egy ifjú elefánt-pár, Sasi és Ravi is az állatkert lakója lett – őket Nehru indiai elnök ajándékozta „a szovjet gyermekek örömére”, akik viszont nem sokáig örülhettek nekik, mert betegségek miatt vesztették életüket.
A moszkvai állatkertben született Karat Alma-Atából került Kijevbe 1971-ben. Ugyanebben az évben érkezett két elefántborjú, az Angliából vásárolt Franka és a rostocki illetőségű Boj (Boy). Őket egyévesen szakították el anyjuktól, így életben tartásukat a tej biztosította. Franka csak néhány évet élt, pusztulását nehézfém-mérgezés okozta. Boj azonban hosszú életűnek bizonyult, és ő volt az az elefánt, akit Júlia megörökített. (1978-ban egyedüli ormányosként lakta a kijevi Zooparkot.) Ő egészen 2010 áprilisáig maradtéletben. Az a hír járta, hogy megmérgezték, ezt azonban a vizsgálatok nem mutatták ki. Általános legyengülés végezhetett vele.
Ma az ostromlott Kijev állatkertjében a 2005-ben született elefánt, Horasz él – a robbanások hangjai miatti félelmétnemcsak nyugtatóval kell kezelni. A legjobb nyugtatónak a vele maradt gondozója (és az általa adott alma) bizonyul.
A zánkai rajzpályázat
Az UNICEF (az ENSZ gyermekjogi alapja)1979-et a Gyermekek Nemzetközi Évének nyilvánította. Ebből az alkalomból hirdetett nemzetközi pályázatot 1977 decemberébena Magyar Úttörők Szövetsége, az Oktatási Minisztérium és a Balatoni Úttörőváros Gyermekalkotások Galériája „a világ valamennyi gyermeke számára”. A pályázaton az 1963. január 1. után születettek vehettek részt, 1977-ben és 1978-ban készült, tetszőleges témájú és műfajú képzőművészeti és iparművészeti alkotással. A harminchárom országból beküldött, több mint tízezer darabot számláló anyag a zánkai Gyermekalkotások Galériájába érkezett, és itt rendeztek belőle kiállítást, amely 1978. augusztus 3-án nyílt meg. A pályaműveket nem küldték vissza, azok a galéria tulajdonába mentek át.
Ide érkezett az öt éves óvodás, Julja kis festménye is, amelyet a kijevi Sevcsenko kerület úttörőházában válogattak és küldtek tovább a magyar pályázatra.
Júlia ma 49. életévében járhat. Vajon merre? Máshová költözött, elmenekült? Vagy maradt Kijevben? Emlékszik-e az egykori állatkerti látogatásra, az elefántjára, és a pályázatra, aminek az volt a címe: „Éljünk mindig békében”?
Bogdán Melinda
(Illusztrációnk egy kijevi óvodás, az 5 éves Julja festménye, amelyet a Magyarországon meghirdetett „Éljünk mindig békében” című nemzetközi gyermekrajz pályázatra küldtek be 1978-ban. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tulajdona.)
Felhasznált irodalom:
Éljünk mindig békében! (Pályázati felhívás). In: Pajtás, 33. 1978:10. (márc. 9.)
Nemzetközi gyermek képző- és iparművészeti kiállítás katalógusa, szerk. Bernáth Elek. Zánka, Balatoni Úttörőváros, 1978.
Nemzetközi gyermekrajz-kiállítás Zánkán, In: Népszabadság, 36. 1978:182. (aug. 4.) 7.
Pintér Csilla: „Éljünk mindig békében”. Megtörtént a pályamunkák értékelése Zánkán. In: Napló, 34. 1978:224. (szept. 22.), 5.
Летопись киевских слонов: переборчивая Дирндл и многоженец Бой. In: Vgorode Киев, 2013.06.20. https://kiev.vgorode.ua/news/sobytyia/178832-letopys-kyevskykh-slonov-pereborchyvaia-dyrndl-y-mnohozhonets-boi (2022-03-17)
Orlova, Violetta: Жизнь под звуки взрывов: как война повлияла на животных киевского зоопарка. In: Unian.net, 2022.03.17. https://www.unian.net/ecology/zhizn-pod-zvuki-vzryvov-kak-voyna-povliyala-na-zhivotnyh-kievskogo-zooparka-video-novosti-kieva-11748370.html (2022-03-18)
Слоны Киева: Первого убили фашисты, а последний устраивает шоу. In: Bigmir.net, 2013.06.20. https://news.bigmir.net/life/4567834-slony-kieva-pervogo-ubili-fasisty-a-poslednii-ustraivaet-sou-foto (2022-03-15)
