Április elejétől a 20. századi magyar művészet egyik legkülönösebb alakjának, Gulácsy Lajosnak az életmű-kiállítása látható a Magyar Nemzeti Galériában. A mintegy kétszáz művet, azon belül 84 festményt felsorakoztató nagyszabású tárlat új összefüggések megvilágításával tárja fel Gulácsy művészetének változatos mélységeit. A tárlaton – a sok jól ismert remekművön kívül – Gulácsy több újabban azonosított alkotása látható, valamint olyan művek is, amelyek korábban még soha nem szerepeltek kiállításon.A festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve kortársainak néhány jellemző alkotása teszik teljessé a tárlatot. A kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad a magyar századforduló és a korai modernizmus egyik legeredetibb művészének életművéről.
Gulácsy Lajos, a pesti polgárfiú, művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen Na’Conxypan hercege. Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A háború hírére Gulácsy amúgy is érzékeny idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.
Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok gyűjtője volt, élete anyagi gondok között zajlott. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli” – írta magáról. A kiállítás is az életműnek ezt a kettős karakterét szeretné hangsúlyozni: az álmok és hangulatok világát, az általa megteremtett Na’Conxypan országának humoros, kedves, bohókás lényeit, ugyanakkor a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a mindennapi élet egyszerű alakjairól. Gulácsy nemcsak álmaiban, történeti nosztalgiáiban volt korának gyermeke, hanem művészeti tájékozottságában is. Stílusán nyomott hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt még az impresszionizmus könnyedsége is.
A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében látható kiállítás több szekcióban mutatja be az életmű sokszínűségét, valamint kapcsolódásait a múlt és a jelen művészetéhez, a festő kortársaihoz. Gulácsy önarcképei, az otthona, Itália és az általa megidézett művészeti korszakok külön egységekben jelennek meg, akárcsak színházi, irodalmi kapcsolatai, illusztrációi, valamint utolsó korszaka a háború képeivel. Ennek az utolsó időszaknak a művei megrázó erővel tárják fel a művész egyre inkább elkomoruló lelkiállapotát. A tárlat újdonsága, hogy most először láthatja a közönség külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit.
Az életmű-kiállítással egy időben nyílt meg a Letűnt idők nyomában - Gulácsy Lajos, Fáy Dezső és Keleti Arthúr Itália igézetében című kísérlőtárlat. Mindkét kiállítás augusztus 27-ig látogatható. A tárlathoz számos felnőtteknek és gyerekeknek szóló program kapcsolódik, ezekről itt tájékozódhat!
