Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? címmel mutatta be legújabb kötetét a Martin Opitz Kiadó a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban Gere László tiszteletére 60. születésnapja alkalmából. Később Budapesten a Fuga - Budapesti Építészeti Központban is a közönség elé tárták a művet. Ez utóbbira pedig a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében került sor.
Gere László régész több évtizedes munkássága előtt tiszteleg a megjelent kötet. Igaz, a 60. születésnap óta eltelt néhány év, és immár az ünnepelt nyugdíjba vonulása teremtett alkalmat az összegzésre, visszatekintésre, azonban a szándék és a tanulmányok mit sem veszítettek aktualitásukból, inkább – mint a jó bor - nemesedtek az idővel.
A könyv nem csupán tisztelgés, hanem egyrészt baráti ölelés, hiszen a szerzők kollégák, akik az évek alatt, a közös munka során családi barátokká váltak. Másrészt a hitvesi szeretet bizonyítéka, ugyanis a kötet kezdeményezője és megálmodója a szintén régész feleség, Vizi Márta volt. Mindezt a képválogatás is tükrözi, mivel a különböző helyszíneken felbukkannak a szerzők, de megjelenik a család, a szülőhely is. Így alakult át a megszokott hivatalos forma egy kicsit családi krónikává, emlékalbummá. Ismerve az ünnepeltet, igazán illik hozzá.
A kötet 21 tanulmányt tartalmaz 22 szerző tollából. Két tanulmányt szerzőpáros jegyez. Az írások mindegyike kapcsolódik Gere László munkásságához. Többnyire maga is részese volt a helyszín feltárásának, a kutatásnak, vagy a feldolgozott emlék a tágabb pátriában, Tolna, Baranya vagy Somogy megyében helyezkedik el.
A tanulmányok témája is változatos, hiszen az életmű is sokrétű. A régészeti feltárástól a terepbejáráson át, a felmérésig, az épületkutatástól a rekonstrukción át a kiállításrendezésig mindenről olvashatunk, ami egy régész, műemlékes szakember munkássága során lehetséges. A tanulmányok a szerzők nevének sorrendjében követik egymást.
Opitz Archaeologica 23., Budapest, 2022. 278 p.
Aradi Csilla a bárdudvarnoki/kaposfői premontrei prépostság feltárása során előkerült pápai bulla apropóján összegyűjtötte az ásatásokból származó pápai bullákat, vizsgálja keletkezésüket, a pápai okirat kiadásának okát, összefüggést keres a megtalálás helyszíne és az oklevél megjelenése között. A rendelkezésre álló adatokból próbál általános következtetéseket levonni. Bartos György a siklósi várkápolna külső és belső kutatása, valamint régészeti feltárása során megfigyelt, eddig nem ismert jelenségeket mutatja be, és segítségükkel új építéstörténeti periodizációt vázol fel. B. Benkhardt Lilla a 16. század végén épült, majd az 1730-as években megújított grábóci görögkeleti szerb kolostortemplom részleges régészeti feltárásakor arra kereste a válasz, hogy vajon a korai templom azonos helyen állt-e a mai templommal és milyen módon épült meg az új, nagyobb épület?
Bertók Gábor és Szajcsán Éva a középkori Doboka falu gótikus templomromjának építéstörténetét tárgyalja. A települést a 14. és 16. század között említik, majd a török időkben elnéptelenedett, temploma ezt követően pusztult el. Bodó Balázs tanulmányában a pécsváradi kolostorból előkerült, analógiák alapján a 13. században készült nyéltüskés kereszt töredéke révén próbálja az öntőműhelyt lokalizálni, felveti egy pécsváradi műhely lehetőségét. Czövek Attila a régészeti módszerekkel Őcsény határában feltárt 18-19. századi pásztorszállást, annak épületeit, készítésük módját, a kapcsolódó leletanyagot ismerteti. Az összefoglaló is bizonyítja, hogy milyen értékes és információgazdag lehet az ilyen típusú megfigyelés. Hazánkban is ideje lenne a régészeti örökség törvényben meghatározott korhatárának emelése.
Juan Cabello és Simon Zoltán a napkori katolikus templom 2011. évi kutatását mutatja be. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei templom építéstörténete valóban összetett, hiszen a középkori templomot a 18. század közepén nyugat felé bővítették, egytornyos barokk homlokzatot adva hozzá, majd közvetlenül a második világháború után a hajó északi és déli falát megbontva új templomhajót építettek. A bővítésnek ez a módja kevéssé alkalmazott megoldás. Feld István az ozorai vár Sedlmayr János tervezte helyreállításának részleteit vizsgálja, és az egyes részletek kapcsán fogalmaz meg megfontolandó észrevételeket. Fülöp András a Kaposvár melletti Ivánfa-hegyen álló barokk Szent Donát-kápolnához köthető ünnepkör (Szent Kereszt felmagasztalása), a szüreti körmenet útvonalának végig követésével több kisemlék, így a Gugyuló Jézus funkcióját határozza meg.
K. Németh András Kammerer Ernő 1890. évi döbröközi várásatásáról előkerült jegyzeteit vizsgálja. Döbrököz Verbőczy István vára volt, itt írta a Tripartitumot. Kammerer Ernő Rómer Flóris tanítványa, egyben a szekszárdi múzeum névadójának, Wosinsky Mórnak a barátja volt, Tolna megye várépítészetének feldolgozása kapcsán végzett régészeti feltárást a döbröközi várban. A várról a már elhunyt, szintén régész Miklós Zsuzsa írt Tolna megyei várakról készített monográfiájában. K. Tóth Gábor a Szekszárd határában található, a 16. század végéig létezett Hidas település maradványait elemezve, történeti és földrajzi kontextusba helyezve vázolja fel a középkori táj- és településszerkezetet, a település életének részleteit. Lajkó Orsolya a szegedi Demeter templom 2014. évi építkezéshez kapcsolódó régészeti feltárást tárgyalja, eredményeit összegzi, nem kevés kritikát fogalmazva meg a munkálatok szükségességéről és a folyamat szakszerűségéről, az emlék méltóságának megőrzéséről.
László Csaba a 18. század közepén épült, majd a 19. század közepén korszerűsített, végül a 20. század elején neobarokk stílusban megújított somogysárdi Somssich-kastély együttesét mutatja be. A lovaskultúrának, lóképzésnek a 2000-es évekig helyt adó, megfelelő infrastruktúrával rendelkező birtokközpont 2007 óta elhagyottan pusztul. Mentényi Klára a 15. század végén, 16. század elején III. Frigyeshez köthető, a Nyugat-Dunántúlon virágzó későgótikus építkezés emlékeit – köztük a bécsújhelyi templomok boltozatait, a németújvári várkápolna hálóboltozatát, a sárvári várban zajló építési munkákat, a körmendi vár és plébániatemplom építkezéseit, a monyorókeréki és zalavári vár kiépítését - tárgyalja. S. Perémi Ágota a balatonudvari-fövenyesi temetőből előkerült avar kori mellboglárokat tipizálja, meghatározva a darabok használatát, a 7. és 9. század közötti temetkezési szokásokat, összekapcsolja a leletek bemutatását a sírokban talált további mellékletekkel. Takács Miklós egy titeliként meghatározott, 1877-ben a temesvári múzeumba került vállkőfejezet kapcsán a lelőhely és megnevezés összefüggését vizsgálja. Mennyiben titeli az annak nevezett darab? Van-e köze az 1070 körül alapított, a török időkben erődített, majd a 18. században elbontott titeli prépostsághoz?
Thury László az uzsaszentléleki pálos kolostorrom részleges kutatásáról számol be. A 14. században épült pálos kolostort a 15. században a ferences rend vette át. A 16. században a portyázó törökök miatt a szerzetesek elhagyták lakóhelyüket. A kutatás során egyértelművé vált, hogy a kolostor a 14. században épült, valamint a ferencesek nem végeztek nagyobb átépítést, csak kisebb javításokat az épületen, tehát nem lehet két építési periódust elkülöníteni. Az előkerült emberi maradványokat László Orsolya rendszerezte és elemezte. Eredményeit a tanulmány végén foglalta össze. Velladics Márta a gyulai Harruckern-Wenckheim-Almássy-kastély történetéhez kapcsolódóan Harruckern Josefa és Károlyi Antal házasságkötéséhez és gyermekük, Károlyi József születéséhez köthető forrásokat ismertet, párhuzamot vonva az ünnepelt életútjával.
Vizi Márta két tanulmánya zárja a kötetet. Az egyikben a férje, Gere László által végzett szigligeti ásatás során előkerült kályhák leletanyagát ismerteti és azok alapján végez rekonstrukciót. A másik tanulmány a két különböző tájegységről érkező házaspár hozott és keveredő étkezési szokásait, főzési kultúráját mutatja be, mellékelve hozzá jobbnál jobb recepteket.
Végül, szeretnénk megköszönni a szerzők munkáját, a kiadó segítségét és a támogatásokat, mindezek nélkül nem jöhetett volna létre a tanulmánykötet!
Dr. Haris Andrea elnök (RÉKE) köszönti a bemutató résztvevőit a budapesti Fugában (Lászay Judit felvétele)
Feld István átveszi szerzői kötetét a Martin Opitz Kiadó képviselőjétől, Bertók Krisztinától a Fugában
A cikk szerzője: dr. Velladics Márta művészettörténész, Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.
Fotók: Retkes Tamás
