A 20. század egyik legmeghatározóbb női művészének, a napjainkra ikonikussá vált Frida Kahlónak a műveiből nyit tárlatot 2018 július 7-én a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás régi adósságot törleszt, hiszen a közönség már nagyon régóta várja a csak sok évvel halála után világhírűvé vált, ám azóta is töretlen népszerűségnek örvendő mexikói művész magyarországi bemutatkozását.
A Magyar Nemzeti Galéria négy hónapra ad otthont a világ legjelentősebb Frida Kahlo-gyűjteményével rendelkező mexikói múzeum, a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo remekműveire épülő, az életmű egészét átfogó tárlatnak. A festőnő születésének 111. évfordulóján megnyíló kiállítás november elejéig látogatható. A bemutatott 35 műtárgy – 26 festmény és 9 rajz – között látható lesz néhány a művész védjegyévé vált önarcképei közül, és szerepelnek majd olyan jelentős művek is, mint az egyik legelső vászonfestménye, valamint életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások is.
A művész élete és művészete elválaszthatatlan egységet képez: az életmű jelentékeny része Frida Kahlo személyes élményeiből, érzéseiből, szenvedéséből merít ihletet. A fiatalkorában súlyos buszbalesetet túlélő, és az élete során számtalan betegséggel küzdő és emiatt néha hetekre, hónapokra ágyhoz láncolt művész ecsetjével a magánya ellen is harcolt. A válogatás betekintést enged a festőnő szuggesztív, ámde testi és lelki gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és újrateremtett, mitikus valóságába. A tárlat célja, hogy a bemutatott művekkel megidézze Frida Kahlo életének és művészetének szervesen összefonódó, együtt lüktető egységét.
A művész életművét öt szekcióban mutatja be a tárlat, de a kiállításban külön rész –Fridamánia - foglakozik a festő személyét övező, a halálát követő évtizedekben kibontakozott rajongással, valamint - négy magyar művész alkotásait bemutatva – a magyar kortárs festészetre gyakorolt hatásával is.
A festői kibontakozás című kiállítási szekcióban összegyűjtött portréi arról az állhatatos útkeresésről tanúskodnak, amelynek során Frida Kahlo rátalált saját stílusára. A tizennyolc éves korában elszenvedett súlyos buszbalesetet követően egy évre ágyba kényszerült; ekkor kezdett el komolyabban festészettel foglalkozni. Édesanyja speciális festőállványt készíttetett neki, így ágyban fekve is tudott dolgozni. Formális művészeti oktatásban korábban nem részesült, ezért a tudását önképzéssel szerezte. Első modelljei családtagjai, barátai, szomszédai voltak. A portrék elősegítették Frida Kahlo festői útkeresését, és technikai tudását is tökéletesíthette általuk.
A fájdalom poézise című szekció a képpé alakított szenvedésről, a testet gyötrő kínok kivetítéséről, feloldásáról szól. Frida Kahlo kisgyermekkorától élete végéig testi fájdalmakkal küzdött. Egy vírusos betegség miatt hétéves korában maradandóan károsodott a jobb lába, majd tizennyolc évesen súlyos buszbalesetet szenvedett. Frida Kahlo vágyott arra is, hogy életet adhasson egy Diego Riverával közös gyermeknek, ám sérült medencecsontja miatt képtelen volt kihordani magzatot: három gyermekét is elvesztette. A festés segített neki abban, hogy testi-lelki fájdalmát legyűrve feldolgozza az őt ért traumákat.
A kiállítás harmadik egysége Frida és Mexikó kapcsolatát tárja a látogatók elé. Frida Kahlo szülőhazája 20. századi történetének legforrongóbb időszakában született. 1910-ben, alig három évvel azután, hogy a festőnő világra jött, kitört a mexikói forradalom. A közel tíz évig tartó viharos időszakban a nemzeti érzés megújult és megerősödött. Az ebben a légkörben nevelkedett Frida Kahlo identitásának fontos eleme lett a „mexicanidad”, az ősi mexikói gyökerekkel való azonosulás. Előszeretettel hordta a később ismertetőjegyévé vált színes mexikói mintákkal díszített ruhákat, amelyek nemcsak hangsúlyozták különc és erős személyiségét, de segítettek elrejteni fájdalmaktól gyötört testét is. Férjével, Diego Riverával rajongtak az ősi közép-amerikai kultúrákért, valamint a legkülönfélébb mexikói népi művészeti tárgyakért. Otthonukat számtalan régészeti lelet díszítette, köztük jellegzetes kerámiák és kőszobrok. Festményein gyakorta tűnnek fel kedvenc tárgyai: teotihuacáni figurák, maszkok, a csupasz őshonos kutyafajtát, a xoloitzcuintlét megjelenítő colimai kerámiák, de a házát benépesítő majmok, papagájok és kutyák is.
A „Viva la Vida” címet kapta az a szekció, amely a természettel való organikus együttélés, együttlétezés mitikus egységét sejtető képeket tárja a látogatók elé. Frida Kahlo élete során számos csendéletet és Mexikó dús növényvilágát megjelenítő fantáziaképet festett. Ezek az alkotások elsősorban nem dekoratív célból készültek, hanem a festőnő fájdalmát és lelkivilágát, pillanatnyi hangulatát mutatják meg, és gyakran szexuális töltetűek. A növények a megújulást és a termékenységet jelképezik, és az élet körforgására utalnak. Feltárják a belső lényeget, a színek, a változatos formák pedig jelzik a természet gazdagságát, bőségét, és az élet szeretetét hirdetik.
A kiállítás utolsó szekciója - Frida és Diego - azt a szenvedélyes, néha ellentmondásos, de mindenképpen inspiráló és erős kapcsolatot mutatja be, amely a 20. század egyik kiemelkedő művészpárosát kötötte össze. Frida Kahlo úgy tartotta, hogy élete során két nagy baleset érte: buszbalesete és Diego Rivera, melyek közül a második volt a súlyosabb. 1929-ben, mindössze huszonkét évesen kelt egybe Diegóval, tíz évvel később, 1939-ben elvált tőle, majd egy évre rá, 1940-ben decemberében újra összeházasodott vele. Szinte gyermeki rajongással csüngött az imádott férfin, aki, bár szerette feleségét, nem tudott gátat szabni temperamentumának, és folyamatosan megcsalta. A legnagyobb fájdalmat az okozta Fridának, amikor rájött, hogy Diego Frida kedvenc húgával, Cristinával is szerelmi kalandba bonyolódott.
A tárlaton röviden szó esik majd Frida szerelmeiről is. A testiség Frida Kahlo számára „az élet szeretetét, egyfajta elemi ingert” jelentett – ahogy első nagy szerelme fogalmazott. Bár sokat szenvedett férje, a rajongásig imádott Diego Rivera vérbő természete miatt, mégis élete végéig kitartott mellette. Ettől függetlenül időről időre hosszabb-rövidebb szerelmi kalandokba bocsátkozott. A szeretők sorából kiemelkedik a magyar származású Nickolas Muray, aki Kahlo életében talán a harmadik legfontosabb férfi volt az apja, Guillermo Kahlo és a férje után. Diego mellett e két fontos férfiról és Fridához fűződő kapcsolatukról is szó esik.
A kiállítást a Frida Kahlo élete utolsó tíz évében vezetett naplója alapján összeállított hang- és képinstalláció zárja.
A kiállítás kurátora: Lantos Adriána (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria).
A tárlatot kétnyelvű (magyar–angol) katalógus kíséri.
A bemutatott 35 mű legnagyobb része – 26 alkotás – a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedogyűjteményéből, 9 mű pedig jelentős magángyűjtőktól érkezett a kiállításra.
FRIDA KAHLO
REMEKMŰVEK A MEXIKÓVÁROSI MUSEO DOLORES OLMEDÓBÓL
2018. július 7 – november 4.
Magyar Nemzeti Galéria
