A budai Tranzit Art Caféban került sor Géczi János és Molnár László Fotóregény című könyvének bemutatására. A kis példányszámban megjelent, tehát könyvészeti ritkaságnak ígérkező nagyalakú, 108 oldalas könyv kiadója a veszprémi Művészetek Háza. (Akik nem jutnak hozzá a kötet megvásárlásához, letölthetik: http://mek.oszk.hu/18900/18966/index.phtml)
A könyv alapjául szolgáló, hányattatott sorsú mű 1980-ban készült Veszprémben. Ebben az időben mindkét alkotó az UNESCO által támogatott Országos Oktatástechnikai Központban dolgozott, ahol feladatuk a vizuális szemléltetéshez, azaz a jelentéshez és a megjelenítéshez kapcsolódott. Érdeklődésük szerint is és az intézmény lehetőségeit kihasználva is igen széles körben tájékozódhattak a hazai, akkor igen élénk nyelvtudományi, avantgárd művészeti, filmes fejleményekben.
Géczi János és Fráter Kata színésznő a regény szereplői, ezen kívül a lány szülei tűnnek föl a képeken. A történet egy napjukat meséli el fekete-fehér fotókon: hétköznapi cselekvéseket hétköznapi környezetben. A gyakran elmosódott, életlen, vázlatos képek inkább érzékeltetői a történéseknek – ugyanúgy a költészethez közelebbiek, mint a képeket kísérő szövegek. Ami kibontakozik: a Kádár-kor kispolgári rutinok és tárgyak, az ifjú pár vágya saját (lakótelepi) lakásra, a fiatalok lesöpörhetetlen derűje és a középgeneráció szürke unalma.
A biológus végzettségű író-költő, Géczi János és a kirakatdekoratőr végzettségű filmszakember, Molnár László közös munkájának romjai maradtak csak fenn. Az eredeti fotókat tablókra kasírozták, a városi művelődési központban készültek kiállítani. A tárlat megnyitása előtt nagyjából tíz, erotikusnak minősített fotót eltávolított egy ismeretlen cenzor. A kiállítás tablóit később Géczi János raktározta. Az évtizedek során a fotóregény negatívjai eltűntek Molnártól egy betörés során, a tablók egy része átnedvesedett és pusztulásnak indult Géczinél.
A megmaradt tablók megmentésére, digitális restaurálására és publikálására azon munka során került sor, amelynek mérföldkövei a Pál Györgyi szerkesztette fotóképregény adatbázis a http://fotoirodalom.hu oldalon, az 2018 októberében rendezett Fotográfia és irodalom konferencia a budapesti Mai Manó Házban, valamint ugyanott egy fotóképregény-kamarakiállítás Bereményi Géza – Vető János, Birkás Ákos, Jovánovics György műveiből a kései hetvenes évekből. Ez utóbbi médiatörténeti kamarakiállítás utal rá, hogy a fotókból és szövegbuborékokból építkező comicsok valószínűleg Olaszországból indultak a negyvenes évek végén. Főként érzelmes szerelmi történeteket mondtak el, később alkalmanként filmek állókép kockáiból építkeztek és a rajzolt képregényhez viszonyítva soha nem volt átütő sikerük: az ezredfordulóra ki is halt ez a műfaj. A neoavantgárd művészet mediális érdeklődésének és populáris kultúra felé fordulásának peremén egy rövid pillanatra bukkant föl a fotóképregény, amelyből nálunk sokkal több nem is született, mint az a kéttucatnyi, amelyet a netes adatbázisban közreadtak.
A Tranzitban Pál Györgyi és Pecsics Mária vezette beszélgetésen az alkotók emléktöredékekből eléggé vázlatosan bontakozott ki, hogy hogyan is jött létre a Fotóregény. A részletekre már egyik alkotó sem emlékszik, így az újrapublikálás számukra is reveláció. Ők is, s generációjuk mostanában, az összegzés idején fedez föl számos olyan korai kezdeményezést, amely fontosnak bizonyult az életművek kibontakozása során. És tiszteletet érdemlő azon ifjabb kutatók, pályatársak vállalása, akik – gyakran – a töredékekből rekonstruálják ezeket a hetvenes évekbeli kezdeteket.
