„A most Csíkszeredából érkezett járművek korábban az erdélyi városok és falvak között menetrend szerinti forgalmat láttak el. A múzeum szakemberei tavaly nyáron térképezték fel a helyi üzemeltető járműparkját és találták meg flottájában a valaha elkészült legnagyobb Csepel autóbuszt. Ez a busz jól jelképezi azt, hogy az Ikarus mellett is megannyi járműgyártó és járműipari beszállító működött eredményesen Magyarországon. A szintén Erdélyből a múzeum gyűjteményébe került másik autóbusz a székelyföldi közforgalmú buszközlekedés egyik legjellemzőbb típusa, egy Ikarus 256-os, azonban a magyar járművek már innen is sorra tűnnek el, így stratégiai fontosságú volt, hogy ezeket megmentsük az új Közlekedési Múzeum számára.” - hangsúlyozta a buszok érkezése kapcsán Vitézy Dávid főigazgató.
A mindennapi forgalomban szállították utasaikat Erdélyben azok a buszok, amelyek most a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe kerültek. A magyar gyártású járművek megmentése Erdély területéről az utolsó pillanatban történt meg, hiszen ezek a buszokat már ott is sorra selejtezik az üzemeltetők. A múzeum a forradalom óta többségi magyar tulajdonban lévő ITAS társaságtól szerezte be a járműveket, köztük az egyetlen példányban készült Csepel autóbuszt. A múzeum a buszokat felújítja és helyreállításuk után bemutatja a nagyközönségnek.
Az Erdélyből a budapesti Közlekedési Múzeumba került Ikarus 256.50-es típusból 1974 és 2002 között összesen több, mint 23 000 darab készült a székesfehérvári üzemben. Ezek a buszok az évtizedek során négy kontinens huszonkét országba jutottak el. Érdekes, hogy a 150 000-dik és a 200 000-dik legyártott Ikarus is ebből a típusból került ki. Az Ikarus autóbusz típusokból Székelyföldön leginkább ez a típus volt a legelterjedtebb. A most a múzeum gyűjteményébe került darabot 1983-ban gyártották. Akkor a 19-es számú Volán Vállalat színeiben szállította az utasokat. A sokáig Győrben, illetve a Kisalföldön szolgált kocsit 1999-ben adták el Csíkszeredára, ahol 2019-ig vett részt a napi forgalomban.
A másik most érkezett autóbusz egy Csepel 258K, amely külseje alapján nagyon hasonlít az Ikarus típusaira, azonban a jármű fejlesztésében és gyártásában nem vett részt a mátyásföldi, vagy a székesfehérvári üzem. Gyártását a Csepel Autógyár végezte, mivel ők is szerettek volna megjelenni az autóbusz piacon. A Csepel mindemellett fontos beszállítója is volt az Ikarusnak. A 258K típusjelű autóbuszt 1987-ben gyártották a Volánbusz Béke téri főműhelyében. A Volánbusz 1994-ig használta a Csepel autóbuszt, majd értékesítette. Ekkor került Erdélybe, ahol 2019 nyaráig Csíkszeredán és környékén látott el napi utasforgalmat.
